Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - Nemzetközi tengerjogi konferencia Bremenben 1909. szeptember 22-25-én. 2. [r.]

23. sz. testében, mint a hajó felszereléseiben az ut folyamán hibák, sérülések, törések mutatkozhatnak, amelyek tengeri szerencsétlenségeket okozhatnak. Nevezetesen a hajó testén nyilasok támadhatnak, kazán felrobbanhat, a gép elromolhatik, a horgony kötelei elszakadhatnak, az élelem, az ivóviz hiányozhatik. Kérdés, hogy az ily szerencsétlenségek következtében beállott testi sérülés vagy halál megállapithatja-e a kártérítés iránti jogosultságot a hajótulajdonossal szemben ? A hajótulajdonos, illetőleg a kapitány kötelessége, hogy az utrakelés előtt hajójának utrakészültségéröl meggyőződjék. A tengerjogi törvények elrendelik, hogy a kapitány a hajóját elindulás előtt szakértők által megvizsgáltassa. A hajó megvizsgálásáról a kapitány igazolványt kap. Ily igazolvány azt a vélelmet kelti, hogy a hajó az induláskor alkalmas volt. (Navigabilité, Seaworthness.) Ezzel a vélelemmel szemben a hajótulajdonos felelőssége csak az esetben állapitható meg, ha bebizonyítást nyer az, hogy a hajó az elinduláskor nem volt útra alkalmas. Különbséget tesznek még aközött, hogy a hiányok, a sérülések az utrakelés előtt láthatók, nyilvánvalóak vagy nem észlelhető, rejtett hibák voltak-e? A hajótulajdonos felelősége csak az esetben áll fenn, ha a hibák, hiányok észlelhetők voltak. Ennek bizonyítása a kártérítést igénylőt terheli. Amennyiben a fent emiitett igazolványnyal a kapitány nem rendelkezik, a vélelem amellett van, hogy a hajó az elinduláskor nem volt rend ben s ez esetben a kapitányt terheli annak igazolása, hogy a hajó az elinduláskor útra alkalmas volt s a hajótestében, felszerelésében beállott hibák valamely rendkívüli tengeri esemény következményei. Különben a felelősség elhárítására az el nem hárítható esemény (cas fortuit, forcemajeure) vagyis a vis major fenforgásának bizonyítása minden körülmények között meg van engedve. Kiket illet még a kártérítési igény ? Hazai jogunk értelmében az 1874. évi XVIII. t.-cz. 2. §-a 2. bekezdésének intézkedéseit tartva szem előtt, kártérítési igénnyel bírnak a sérült maga s halál esetében mindazok, akiknek eltartására vagy neveltetésére a törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva az elhalt köteles volt. Ehhez hasonló véleményt nyilvánítottak a norvég és svéd k küldöttek, míg a többi országok törvényei szerint kártérítési igénnyel bírnak halál esetében a nő, a férj, a legtávolabbi 495 örökösök, a rokonok. (Németország, Belgium, Francziaország, Angolország.) Az Északamerikai Egyesült Államok általános joga szerint a kártérítés iránti kereseti jog a halállal megszűnik, azonban vannak egyes államok, amelyeknek jogszabályai a kártérítés iránti kereseti jogot a rokonoknak is megadják. A franczia jog szerint a morális károk megtérítését a rokonok nem követelhetik, amennyiben azt előzőleg külön egyezség nem biztosította. A német törvény szerint ha a megsérült, illetőleg elhunyt a törvénynél fogva köteles volt egy harmadik személynek bizonyos szolgáltatást teljesíteni, ezen harmadik személy a megszűnt szolgáltatásért kártérítést követelhet. A kártérítés terjedelme. Hazai jogunk szerint, különös figyelemmel az 1874. évi XVIII. t.-cz. 2. §-ának rendelkezéseire, a kártérítési kötelelezettség kiterjed: testi sértés esetében a gyógyítási költségek és azon vagyoni hátrányok megtérítésére, amelyek a sérülés következtében a sérültre, annak ideiglenes vagy állandó keresetképtelenségéből hárulnak. Halál esetében az előbbieken kívül a temetési költség, továbbá, ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésére a törvénynél fogva köteles volt, ennek tartási és neveltetési költségei is a felelős személyt terhelik. A német jog szeriut a felelős személy tartozik az előbbi állapotot visszaállítani. Ha ez nem lehetséges, akkor a sérelmet szenvedőt pénzértékkel kárpótolja. A kártérítés kiterjed a tényleges veszteség és a jövendőbeli veszteség megtérítésére, továbbá a fájdalomdíjra (Schmerzengeld. Polg. trvk. 249., 251., 847. §§.) Ez utóbbihoz az örökösöknek nincs joguk. Az Északamerikai Egyesült-Államok joga nem ismeri a morális károk megtérítési kötelezettségét. Csak a tényleges károk téritendők meg. A franczia és angol joggyakorlat szerint megtérítendők a direct-károk, de a biró belátása szerint az indirect és morális veszteségeket is megítélheti. A kártérítési kötelezettség terjedelmének korlátozása. Az egyes államok kiküldöttjeinek adott feleleteihez képest nincs törvény, amely a hajótulajdonosnak a személyek sérülése, elhalozása esetébén a kártérítési kötelezettségét korlátozná. A tengerjogi törvények egybehangzóan ugy intézkednek, hogy a hajótuiajdonos az árukban Kereskedelmi Jog