Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 23. szám - Nemzetközi tengerjogi konferencia Bremenben 1909. szeptember 22-25-én. 2. [r.]

494 hajótulajdonos ezen felelőssége ugyancsak a polgári törvénykönyveknek a megbízásra vonatkozó intézkedéseire vezethető vissza. A törvények a haimadik személytk iránti felelősségnél általában megkülönböztetik a törvényes felelősséget és a megbízásból eredő felelősséget. Törvényes felelősség terheli nevezetesen a szülőket velük élő kiskorú gyermekeik ténykedéseiért, a köztük fennálló viszonynál fogva, a megbízás alapján felelős a gazda, a vállalkozó megbízottjaik ténykedéseiért, a megválasztás — culpa in eligendo — elvénél fogva, azaz, hogy harmadik személyek megbízásánál elmulasztotta a kellő gondosságot. így intézkednek a Gode Napoléon 1384. §., olasz polg. törvk. 1153. §., osztrák polg. törvk. 1316. §.. német polg. törvk. 831. §. s ugyanilyen irányú az angol jogszokás. A törvényeknek ezen intézkedései igen gyakran sérelmeseknek mutatkoznak a gyakorlati életben. Súlyosan nehezedik a íelelősség a megbízóra, amidőn a megbízás fogalmát a köznapi életben előforduló oly szolgálattételekre is kiterjesztik, amelyeknek végzését csak alacsonyabb műveltségű személyek végzik. E felelősségnek terjedelmét igyekszik megszorítani az osztrák polg. törvk., amennyiben az 1314. § ban kimondja, hogy a gazda csak akkor felelős alkalmazottjáért, ha azt bizonyítvány nélkül fogadta fel vagy tudta, hogy testi vagy szellemi fogyatékosságainál fogva alkalmatlan a szolgálattételre. A német törvk. 278. §-a — megbízás esetében — mentesiti a felelősség alói a megbízót, amennyiben az igazolja, hogy a megbízott csalárdul járt el megbízásában. A tengerjogi törvényeknek az áruk szállítására vonatkozó intézkedései kifejezetten enyhítik a felelősség súlyos voltát, amidőn kimondják, hogy a hajótulajdonos felelős a hajóskapitány ténykedéseiért, de nyomban hozzáíüzik, hogy csak azzal a bizonyos hajójával felelős. A felelősség vélelmezendő, vagy megállapita?idó? E tekintetben különös törvényes intézkedések nincsenek, itt is a magánjogi törvények, illetőleg a kereskedelmi törvények rendelkezéseit kell irányadóul vennünk. A Code Napoléon 1784. § a felelőssé teszi a fuvarozót a reá bizott árukban esett károkért, amennyiben nem igazolja, hogy a kár baleset vagy vis major következtében állott be. Itt tehát a törvény előlegesen vélelmezi a fuvarozó felelősségét. Azonban az élettelen dolgok és a személyek szállításánál a körülmények különbözők. Miért is erre való tekintettel a franczia birói gyakorlat abban állapodott meg, hogy az áruk szállítására vonatkozó törvényes vélelem a személyek szállításánál nem alkalmazható. A franczia kereskedelmi törvény 230. §-a kimondja, hogy a kapitány felelőssége csak a vis major igazolása esetében szűnik meg, vagyis a kapitány felelős az árukban esett károkért, amennyiben nem igazolja, hogy az vis major következménye. Azonban ezen törvényes vélelem is csak az áruk szállításánál alkalmazható. Ezeknek szem előtt tartásával a franczia, német, angol kiküldöttek azon véleményt adták, hogy náluk e tekintetben különös tételes törvény nincs s ily tételes törvényes intézkedés hiányában az, aki a hajótulajdonossal szemben kártérítéssel lép fel, igazolni tartozik az esemény fenforgását, amelyre kártérítési igényét alapítja s igazolni tartozik, hogy a kárt okozó esemény a hajótulajdonos, illetve megbízottjai ténykedése, gondatlansága, mulasztása következtében állott be. Nálunk a tengerhajózásra vonatkozó különös törvények hiányában a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről intézkedő 1874. évi XVIII t.-cz. jöhetne figyelembe. E törvény az 1. § ában azt mondja, hogy ha valaki a vaspálya üzeménél életét veszti vagy testi sértést szenved : az ez által okozott kárért az illető vaspálya-vállalat felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy a halált vagy testi sértést elháríthatatlan esemény (vis major), vagy egy harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye, vagy az elhaltnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okozta. E törvény tehát megállapítja a vélelmet, de amennyiben ez nálunk a személyek tengeren szállításánál alkaLmazást nyerne, ezidejüleg egyedül állanánk e törvényes vélelemmel. A hajótulajdonost — minden körülmények között, tehát még a törvényes vélelem fenforgása esetében is — a felelősség alól mentesiti annak igazolása, hogy a halált vagy testi sértést nem a tulajdonos vagy megbízottjának, hanem egy harmadik személy vagy épen az elhaltnak, illetőleg megsérültnek ténye, gondatlansága vagy elháríthatatlan esemény (vis major, Act of God) okozta. így intézkedik a most hivatkozott 1874 évi XVIII. törvényünk is. A hajó testében, a hadfelszerelésekben előforduló törések, sérülések. Útközben ugy a hajó