Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

486 Kereskedelmi Jog 22. sz. 329. Az a körülmény, hogy a kibocsátó és forgató nem szólaltak fel az elöbbeni váltók utólagos telepítése ellen, az utólagos telepítésbe beleegyezésének csak akkor minősíthető, ha erről tudomással birtak. (M. kir. Curia 529/909. — 1909 szept. 9.) A nagyváradi kir. törvényszék: A sommás végzést alperesekkel szemben hatályon kivül helyezi, felperest keresetével elutasítja, perköltséget a felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes kérte az alpereseket, mint a Nagyváradon 1907. szept. hó 1. napján 1300 K-rél kiállított váltó kibocsátóit, illetve forgatóit 1300 K váltótöke és jár. megfizetésére végrahajtás terhével egyetemlegesen kötelezni. Alperesek a kereseti váltó aláírását nem tagadták, de azt vitatták, hogy ők a kereseti váltók alapján nem marasztalhatók s előadták, hogy a váltón a fizetési hely megjelölése nem B. G. váltókibocsátótól származik, sem nem amaz tudta és hozzájárulásával jött létre, hanem az a felperes által utólagosan történt s igy a kereseti váltó velük szemben, kik azt a fizetési hely megjelölése elölt forgatták, nem tekinthető fizetés végett kellő helyen bemutatottnak s velük szemben óvás felvétel nem alkalmas a visszkereset fentartására, mert a fizetés végett való bemutatást az intézvényezett Dr. B. V. lakásán kellett volna eszközölni és ugyanott kellett volna felvenni az óvást. Tekintettel arra, hogy D. J., B. V. és B. I. tanuknak esküvel megerősített vallomásával bizonyítást nyert, hogy a kereseti váltón a fizetési hely megjelölése nem a kibocsátótól, B. G.-től, hanem a váltóbirtokostól, vagyis a felperestől származik és hogy azt a váltóra felperes a váltónak reá történt forgatása után vezette rá, amint azt felperes a megnevezett és még V. M. tanú szintén felperesi alkalmazott vallomásával is bizonyítottan, nála leszámítolt váltókkal a kibocsátó megkérdezése, sőt tudta nélkül szokta volt tenni: mindezeknél fogva alpereseknek a fizetési hely utólagos megjelölésére vonatkozó kifogásbeli tényállításaikat valóknak, ezen való tényére alapított kifogásukat jogosnak tekintette a kir. törvényszék, minthogy tehát a fizetés végett való bemutatásnak az intézvényezett lakásán kellett volna történni és az óvást ugyanott kellett volna felvenni, nem pedig a váltón a váltóbirtokos által önhatalmúlag és jogosulatlanul kijelölt helyen, minthogy ekként az óvás semmisnek tekintendő s a kibocsátó és forgatók elleni visszkereseti fentartására alkalmatlan : felperest a sommás végzésnek alperesekkel szemben való hatályon kivül helyezése mellett keresetével elutasítani kellett. Felperes jóhiszeműen indított keresetet, erre való tekintettel a bíróság a perköltségeket az 1868: LIV. t.-cz. 251. §-a értelmében kölcsönösen megszüntetendőnek találta. (180/909.) A nagyváradi kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja, a perköltségekről rendelkező részét pedig megváltoztatja és felperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy alperesnek 70 K per- és 17 K 30 f. felebbezési költséget 3 nap alatt fizessen meg. Indokok: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét a per főtárgyára nézve az abban foglalt indokok alapján és még azért is helybenhagyta, mert igaz ugyan, hogy a kereseti váltó telepítve nincsen, hanem abban csak az a helyiség van feltüntetve, ahol az elfogadó a fizetést önmaga teljesíteni kívánta, a V. T. 102. §-a szerint pedig erre nézve a váltóbirtokos és az elfogadó megegyezhetnek, azonban felperes nem bizonyította azt, hogy a fizetési helyiség meghatározásra az elfogadó belegyezésével történt volna. A perköltségek viselése tekintetében azonban a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta és felperest, mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.cz. 251. §-a értelmében a perbeli és ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségek viselésére kötelezte, mert felperes a visszkereseti jogot a váltó jogellenes kitöltése és az óvásnak ebből eredő szabálytalansága miatt veszítette el, perbeli védekezése is alaptalan volt, igy tehát a perköltségek kölcsönös megszüntetését a per körülményei indokolják. (635/1909.) M. kit. Curia: Mind a két alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és a sommás végzést fentartva, B. G. kibocsátót, özv. S. M és L. F. forgatókat arra kötelezi, hogy a sommás végzéssel már elmarasztalt Dr. B. V. elfogadóval egyetemlegesen 1300 K tőkét, ennek 1908 jan. 1-től járó 6% kamatát stb. felperesnek fizessenek. Indokok: Alpereseknek az a kifogása, hogy az osztrák-magyar bank nagyváradi fiókintézeténél felvett óvás a felperes visszkereseti jogának fentartására azért nem alkalmas, mivel a váltóóvás az intézvényezettnél ennek lakásán lett volna felveendő, megállható alappal azért nem bír, mert D. F., B. V. és R. J. tanuknak egybehangzó vallomása szerint a kereseti váltó egy a 2300 K-ról szóló,ismételten meghosszabitott váltóból keletkezett; továbbá az előző váltók is mind ugyanazzal a fizetési záradékkal voltak ellátva és ezeknek az előző váltóknak egyike a jelenlegi alperesek ellen perelve is volt. Kétségtelen ezekből, hogy az alperesek tudták és ismerték a felperes által velük szemben a kérdéses váltóra vonatkozólag követett szokást, tudták, hogy a felperes a váltóikat ugyanazzal a fizetési záradékkal látta el. Ebből pedig, minthogy az alperesek a tanuk vallomása szerint az ellen soha nem tiltakoztak, beleegyezetteknek tekintendők abba, hogy a felperes a kereseti váltóra ugyanazt a záradékot reávezethesse, miért is most már az ellen alapos kifogást nem emelhetnek. Ennélfogva a sommás végzés a hatályon kivül helyezésére törvényes ok fenn nem forogván, az alperesek a rendelkező rész értelmében elmarasztalandók voltak.