Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

22. 82. Kereskedelmi Jog 485 szorítást nem tartalmaznak, ennélfogva ezek az elővigyázati rendelkezések adott esetben, midőn valamely különös körülmény által indokolt kivételes intézkedés szükségének fenforgása nem is állíttatott, kimerítik azt a kereskedői gondosságot, melylyel alperes, mint fuvarozó a gazolin szállításánál általában tartozott. Az elsőbiróság által felhozott az a körülmény pedig, hogy alperes vasút felperes áruját a díjszabás ellenére nyitott kocsin szállította, a szakértőknek azzal a véleményével szemben, hogy a tehénszarv nem gyullad meg, hanem csak pörkölődik, ha más égő testtel van együtt, magában véve alperes vasút vétkes gonadtlanságát nem állapithatja meg, hanem csak arra szolgál okul, hogy a vasút az Ü. sz. 80. §-ában meghatározott rendes kártérítésre köteleztessék. A kir. ítélőtábla tehát mellőzve a teljes kártérítési felelősség megállapítását, felperest az U. sz. 80. §-a alapján kártérítés czimén csupán a megsemmisült áruk rendes kereskedelmi értékének s az elégett áruért járó fuvarköltségnek az elsőbiróság által helyesen megállapított 876 K 30 f. összege és ennek kamata megfizetésében marasztalta, ellenben csakis a teljes kártérítés esetén követelhető 81 K 81 f. elmaradt heszon és 60 K áruátvételi költség együtt 141 K 81 f-t tevő követelésre nézve felperes keresetét elutasította. Ezzel a részváltoztatással az elsőbiróság ítéletét egyébként az abban felhozott vonatkozó indokok alapján és azért hagyta helyben, mert alperes azt, hogy az egy bál zsák nyitott kocsin lett volna szállítható, nem is vitatta, mnrt a díjszabás I. rész A) szakasz 51. §-ához tartozó V. póthatározmány szerint a küldemény tartalmának megjelölése a B) mellékletben felsorolt tárgyakat illetően az ott használt elnevezésekkel veendő fel a fuvarlevélben, ennek pedig alperes az áruosztályozás 33. tétele értelmében megfelelt. (2411/908.) M. Tcir. Curia: A másodbiróság Ítéletének 876 K 30 f. tőkében és kamatában marasztaló részét helybenhagyja, ellenben a felperest 141 K 81 f. követeléssel elutasító rendelkezését megváltoztatja és e részben is, tehát egész tere delmével az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: A másodbiróság ítélete az alperest marasztzló részében felhozott és felhívott indokainál fogva hagyatott helyben. Váltó. 328. A váltót behajtás végett átvett pénzintézet felelős a szabálytalan óvásból származott kárért; kár azonban csak akkor forog fenn, ha a visszkereset valóban fennállott és a követelés be volt hajtható. (M. kir. Curia 420/909. — 1909. szept. 28.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét megváltoztatja és az elsőbiróság elutasító Ítéletét hagyja helyben. Indokok : ítéletének vonatkozó indokolásában a kir. ítélőtábla helyesen állapította meg ugyan az alperesnek az abból származott kárért való felelősségét, hogy a neki behajtás és megóvatoltatás végett megküldött váltók megóvatoltatása szabályellenesen eszközöltetett ; mindazonáltal meg kellett változtatni a másodbiróságnak marasztaló ítéletét és az elsőbiróságnak elutasító ítéletét kellett helybenhagyni, mert a felperes nem bizonyította keresetének azt a másik jogalapját, hogy a kérdéses váltók szabályellenes megóvatoltatása következtében tényleg kárt szenvedett. Ugyanis a felperesre az alperes ebbeli mulasztása folytán csak ugy és akkor hárulhatott kár, ha egyrészt az illető váltókötelezett valóban visszkereset alatt állott és a felperesnek ez elleni visszkereseti joga az alperes e részbeni mulasztása folytán enyészett el és, ha másrészt a kérdéses váltókövetelés a visszkereset alatt álló kötelezettektől be is volt hajtható. Már pedig W. L. kibocsátóra nézve a felperes nem igazolta, hogy ez a kérdéses váltókat kibocsátói aláírásával valóban ellátta volna, e nélkül pedig megállapítható nem lévén az, hogy a nevezett W. L. kibocsátó visszkereset alatt állott, az sem állapitható meg, hogy az ez elleni visszkereseti jog az alperes mulasztása folytán enyészett el; a csatolt váltóperek iratai szerint pedig a nevezett kibocsátó megtagadván kibocsátói aláírásának valódiságát — ezzel szemben a jelen perben ezen megtagadott aláírást a felperes tartozott bizonyítani és mert különben is felperes a 7. alatti községi szegénységi bizonyitványnyal szemben azt sem igazolván, hogy a kérdéses váltókövetelések a kibocsátó W. L.-tól behajthatók —a nevezett elleni netaláni visszkereseti jog elenyészte és felperes károsodása között az okozati összefüggés már azért sem állapitható meg. W. M. forgatóra nézve pedig felperes nem tagadván azt, hogy ez Amerikába szökött és nem igazolván azt, hogy tőle a kérdéses váltók összege be volt hajtható, a csatolt váltóperek irataiból pedig az is kitűnvén, hogy felperes ez ellen a forgató ellen visszkeresetet nem is indított — a felperesnek az ezen forgató ellen fennállott visszkereseti jogának elenyészte a felperesre azért nem járt károsodással, mert eltekintve attól, hogy a fentiek szerint felperes visszkereseti jogát ezen forgató ellen nem is érvényesítette, ettől a forgatótól a váltók összege a visszkereseti jog fentartása esetében sem volt volna behajtható és mert e szerint a felperesnek károsodása nem áll okozati összefüggésben az alperesnek azzal a mulasztásával, hogy a kérdéses váltókat szabályellenesen óvatoltatta meg. Mindezek alapján a kir. Curia a másodbiróság ítéletét megváltoztatta és az elsőbiróságnak felperest keresetével elutasító marasztaló ítéletét hagyta helyben.