Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 2. szám - A nagyhangú reklám - tisztességtelen verseny!

2. sz előtt tartjuk azt, hogy az időtartam meghosszabbítására vonatkozó határozat megsemmisítése iránti per esetleg több évig folyamatban lévén és a szövetkezet ezen idő alatt is működését folytatván, a kereskedelmi törvény 240. §-a értelmében köteles volt évenként közgyűlést tartani. Valamely ipartelep által okozott kár megtérítése kérdésében az ipartörvény 35. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy „ha valamely üzlettelep iparhatóságilag engedélyeztetett s a kiszabott feltételek alatt felállíttatott, a szomszédok közül senki sincs többé feljogosítva előre nem látott káros befolyások czime alatt az üzlet megszüntetését követelni és az iparhatóságtól csakis oly intézkedéseket kérhet, amelyek a bebizonyítható káros befolyást elhárítják. Ahol ez nem lehetséges vagy az üzlettel meg nem egyeztethető, a káros befolyások miatt panaszt emelő fél a rendes bíróság előtt kárpótlást követelhet." A törvénynek eme rendelkezése alapján egy adott esetben valamely engedélyezett ipartelep szomszédja, az ipartelep káros befolyásai által szenvedett kárának a megtérítése iránt a rendes bírósághoz fordult, mielőtt még iparhatósági eljárást vett volna igénybe oly czélból, hogy oly intézkedések létesíttessenek, a melyek a káros befolyást elhárítják. A keresettel megtámadott ipartelep tulajdonosa ezen az alapon pergátló kifogással élt, amelyet azonban a királyi Curia elvetett, kimondván, hogy az ipartörvény 35. §-a alapján támasztható kárigények iránti kereshetőségi jognak nem előfeltétele az előzetes iparhatósági eljárás. nagyhangú reklám — tisztességtelen verseny! A nagyhangú reklám ellen, mely a közönségnek a vásárolt árura még áruajándékot helyez kilátásba, fordul a bohum-i (Németország) kereskedelmi kamara a (német) kereskedelemügyi miniszterhez beadott kérvényében, s azt az előterjesztést teszi, hogy törvény hozassék, mely megtiltsa az eladónak, hogy nyilvános helyeken, vagy oly közleményekben, melyek hivatva vannak a nagyközönség figyelmét felhívni, áruajándékot, vagy u. n. ráadásokat igéijen vevőinek, hanem az engedmény (rabatt és skontó) csak készpénzben legyen adható. Ezen eljárás, mint tisztességtelen verseny ellen védelmet, s támogatást kér azon kereskedők részére, akik üzletüket reális alapokra fektetik, szemben azokkal, kik az ajándékot, illetve ráadást ígérő nagyhangú reklámmal akarják üzletük forgalmát emelni, s emelik is a szolid kereskedő elem rovására. A kamara egyebek közt azt mondja: „Azon üzleteknél, melyek kivétel nélkül minden egyes vevőnek, minden bevásárláshoz nagy értékű tárgyakat ráadásként Ígérnek, ezen u. n. ráadások oly nagy költséget okoznak, mely az ezáltal elérni remélt nagyobb forgalom előidézte haszon által nem fedezhető, sőt azzal még csak arányban sem áll. 35 E költségek fedezése tehát más uton történik, legvalószínűbb esetben olykép, hogy a vevőközönség, mely az ilyen reklámtárgyakkal szemben elveszti úgyis gyenge áruismeretét és bíráló képességét, gyengébb minőségű tárgyakat kap, s ilykép a vett áru minősége tekintetében tévedésben van. A jó helyett a vevő kisebb értékű rossz árut kap és — ráadást. De ez a ráadás az ára gyenge minőségeért egyáltalán nem kárpótol. A vásárló közönség pedig az ilyen áruajándék minősége ós értéke felett óriási csalódásban van, mondhatnók, az eladó ravasz módon megcsalja vevőit. A vevő azon hitben van, hogy olyan árut kap ajándékba, amilyet hasonló árut árusító üzletben drága pénzért vehetne meg, s ez alapon, így félreismerve a ráadás értókét és minőségét, magának készpénzre átszámítva, 10—20 százalékos árengedményt vél az áru-ajándék által elérni. Pedig legtöbbnyire a leggyengébb minőségű és előállítású árut kapja a készpénzbeli engedmény helyett. A közönségnek ily módon való megcsalatkoztatása, s annak a ráadás értéktelensége feletti tudatlansága magyarázza meg azt, hogy meglehetős eredményekot érnek el a vevőközönségnél azon kereskedők, akik nem riadnak vissza az ilyen ráadás kínálásától, mely eljárásuk nélkülözi a reális alapot, s minden körülmények között elitélendő. Sürgősen szükséges, hogy a vásárló közönség ezen csalékony kedvezményektől megvédessék, de megvédelmezendő a tisztességes kereskedelem is, amerytől távol áll az, hogy ily eszközökkel érjen el eredményt, forgalmat, s védelemre szorul ezekkel szemben mindazon iparág, mely azon áruk előállításával foglalkozik, melyek a fentirt kereskedők ajándékaiként szerepelnek.'^^J 5000 márka alaptőke. Xémet szaklapban olvasható, hogy Berlinben a napokban egy uj r.-t. alakult, hangzatos czimmel és — 5000 márka alaptőkével. A lap rámutat a német törvény hiányára, — mi tekintetben a mi törvényünk is reformra szorul — hogy t. i. a részvénytársaságok alapításánál a törvény nem határozza meg az alaptőke minimumát, s lehetővé teszi a hangzatos czégérrel, s kevés pénzzel való ienn az ernyő — nincsen kas"-szerü alapításokat. A képviselő jutalék-igénye A gyáros és képviselője között gyakran fordulnak i_lő viták a jutalókra nézve, melyet a képviselő olyan eladások után követel, melyeket nem ő maga közvetített, hanem a gyáros és a képviselő által ujounan bevezetett vevő közt közvetlenül jött létre a képviselő rayonjában. Ezen igény jogosultsága felett érdekes véleményt adott nemrégiben a chemnitz-i kereskedelmi kamara. Megállapította, hogy a képviselőnek igénye van a jutalékra az ő általa megnyert uj vevők rendelései után, ha a rendelés a képviseleti idő alatt, bár közvetlenül a gyáros és vevő között történt. Az indokolás arra hivatkozik, Kereskedelmi Jog