Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

484 Kereskedelmi Jog folytán könnyen meggyulladhat. S. S. tanú vallomása szerint a kannák üresen érkeztek meg, miből nyilvánvaló, hogy a gazolin azokból kifolyt. Ezek szerint alperes vasút azzal, hogy az árut a díjszabás határozmányai ellenére nyitott kocsin szállitotta és hogy azt tűzveszélyes anyaggal rakta egy kocsiba, vétkes gondatlanságot tanusitott, amely az áru elégését okozta, mert a felek előadása szerint a tüzet szikra gyújtása idézte elő. Ha tehát a szikra következtében akár a zsákok fogtak tüzet, akár a kiömlött gazolin gyulladt meg: mindkét esetben a kár el lett volna kerülhető, ha a nyitott kocsi alkalmazása és a gazolinnal való együttszállitás mellőztetik; alperes vasút vétkes gondatlanságából következik, hogy az Ü. Sz. 88. §-a értelmében az ezáltal okozott teljes kár megtéritésére köteles. A K. T. 272. §-a szerint teljes kártérítés alatt az elmaradt haszon és tényleges kár megtérítése értendő. A meghallgatott S. Gy. szakértő véleménye szerint a B. és C. alatti számlákban kitett árak megfelelnek az áru feladáskori budapesti rendes kereskedelmi értékének és az elégett szarvak és a göngyöleg értéke 431 K 30 f. + 392 K = 823 K 30 f. volt, mert alperes nem tagadta, hogy a küldemény a B. és G. alatt felszámított mennyiséget tette volna ki. Az üres zsákok elégését és 14 K 40 f.-ben felszámított értékét alperes nem vonta kétségbe. G. J. tanú vallomása bizonyítja, hogy felperes megbizásából a szarvak átvétele végett Budapestre történt utazásánál felmerült költsége 60 K volt és minthogy az áru átvételére fordított ez a kiadás az áru elégése folytán kárba veszett: ezt felperes tényleges kára gyanánt meg kellett állapítani. Az elégett áruért járó 38 K 60 f fuvarköltség összegét az A alatti fuvarlevél és F alatti feladóvevény bizonyítják. Alperes elleniratában elismerte, hogy a kártérítési követelés megállapítása esetén a fuvardíj a felperesnek megtérítendő. Az elmaradt, haszon nagyságát a szakértő 100 db-ként 5-10 K-ban állapította meg, abból indulva ki, hogy felperes az árut kisebb fésűsöknek, hosszabb hitelre, kisebb tételekben adta el. Ennek a feltevésére azonban a per adatai támpontot nem szolgáltatnak. A bíróság tehát azt vette figyelembe, hogy felperesnek, amennyiben vevőköre volt, módjában állott az elégett árut uj beszerzés által pótolhatni és igy elmaradt haszna csak abban állhat, hogy az árut később adhatta el. Ennek megfontolása mellett a bíróság nem fogadta el ebben a tekintetben a szakértő véleményét, hanem az elmaradt hasznot az áru beszerzési árának 10%-ában állapította meg. Minthogy pedig a B) alatti számla szerint a szarváruk ára és a vasúthoz szállítási 426 K 10 f., a C) alatti számla szerint 392 K., összesen 818 K 10 f., az elmaradt hasznot ennek 10%-ában, tehát 81 K 81 f.-ben kellett megállapítani. Eszerint felperes követelése : áru értéke 823 K 30 f., üres zsákok értéke 14 K 40 f., útiköltség 60 K, fuvardíj 38 K 60 f., elmaradt haszon 81 K 80 f.; összesen 1018 K 11 f.. mely összegben s nem kifogásolt kamatában alperest marasztalni, ezt meghaladó keresetével pedig felperest elutasítani kellett. (142225/907.) A budapesti Icir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét részben és annyiban megváltoztatja, hogy felperest keresetének még további 141 K 81 f.-re és kamatára vonatkozó részével is elutasítja s ehhez képest alperest csupán 876 K 30 f. tőke és ennek 1904. aug. 21-től járó 5% kamata megfizetésében marasztalja. Egyéb részeiben az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Oly kár bekövetkezése esetében, melyért a vasút a fuvarozási szerződésből felelős, az Ü. sz. 88. §-a értelmében a vasúttól teljes kártérítést csak akkor lehet követelni, midőn a kár a vasút csalárdságából vagy vétkes gondatlanságból (culpa lata) származott. Azt pedig, hogy az utóbbiak valamelyike és a kár között az okozati összefüggés meg van : felperes tartozik bizonyítani. Az a kérdés tehát, hogy alperes vasút vétkes gondatlanságot tanusitott-e vagy sem azáltal, hogy a zsákokban elhelyezett tehénszarvakat tűzveszélyes anyaggal rakta egy kocsiba, csak akkor volna döntő a teljes kártérítés szempontjából, ha felperes bizonyította volna, hogy az a vasúti kocsi, melyen felperes árui elégtek, a gazolin rakomány kigyulladása folytán fogott tüzet s hogy ekként felperes árujának elégése nem más okból, mint abból származott, hogy azok gyúlékony anyaggal helyeztettek egy kocsiba. Ezt a körülményt azonban, hogy a mozdonyszikra a gazolint gyújtotta volna fel, nem lehetett abból megállapítani, hogy a gazolinkannák üresen érkeztek meg, mert ez a körülmény csak azt bizonyíthatja, hogy a kannák gazolin tartalma is a tűz martalékává lett, de egyéb adat hiányában nem ad helyt oly jogos következtetésnek, hogy a kannák tartalma szállítás közben kifolyt és hogy a mozdonyszikra a gazolint gyújtotta volna fel. Nincs tehát elfogadható adat, mely az elsőbiróság ama következtetésének helyességét támogathatná, hogy a felperes árui nem gyulladtak volna ki, ha a gazolinnal való együttszállitás mellőztetik. Egyébiránt az a körülmény egymagában, hogy alperes felperes áruit gazolinnal egy kocsiba helyezte el, a vasút alkalmazottjainak vétkes gondatlanságát megállapítani nem is alkalmas, mert ily eljárás a díjszabásokban eltitva nincs, tehát meg nem engedett dolognak nem mondható. A díjszabás I. rész A) szakasz B. mellékletének XXII. tétele szerint való ugyan, hogy a gazolin csak az ott elősorolt feltételek mellett vehető fel szállításra, azt azonban, hogy ezeknek a feltételeknek valamelyike be nem tartatott volna, felperes nem is állította. Minthogy pedig az Ü. szabályok az ily áruk szállítására vonatkozóan egyéb meg-