Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

482 Kereskedelmi Jog 22. sz. Alperes azonban a K. T. 474. és 475. §-ai alapján a biztosítási szerződés érvénytelenségét vitatta abból az okból, hogy felperes a 2. pont a. ajánlat 6-ik kérdésére, mely szerint az ajánlattevőhöz az a kérdés intéztetett, hogy a vadászati sportot üzi-e, a valóság ellenére „nem'-mel felelt. Amely körülmény pedig az ált. bizt. feltételek 7. §-ának második bekezdésére való tekintettel a biztosítás elvállalására és a díjösszeg határozására lényeges befolyással bírt. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy az A alatti kötvény alapját képező 2. a. ajánlatot, mely az előbb említett nyilván valótlan bevallást tartalmazza, felperes sajátkezüleg irta alá, mert felperes nem tagadta világosan ezen okiraton előforduló névaláírásának valódiságát; magának az okiratnak határozatlan és ez okból a prts. 171. §-ának megtorló intézkedése alá nem eső tagadása pedig nem volt figyelembe vehető. De a 2. pont a. okirat valódiságát a tanuk vallomása is bizonyítja. R. G. tanúvallomásából pedig az tűnik ki, hogy a 2. pont a. ajánlat 6. kérdésére válaszul beirt „nem" szócskát nem felperes irta be az ajánlatba, hanem alperesnek üzletszerző ügynöke minőségében közbenjárt R. G., ki az írásból láthatólag az ajánlat összes kérdéseire adott válaszokat kitöltötte. Ez a tanú ugyan azt adta elő vallomásában, hogy az ajánlatot felperes válaszadása értelmében töltötte ki és hogy az ajánlat annak aláírása előtt kitöltött tartalma szerint felperes előtt felolvastatott és megmagyaráztatott. Továbbá e tanú vallomása szerint felperes az ajánlat 6-ik kezdése tárgyában hozzá intézett kérdésére azt a feleletet adta volna, hogy nem vadászik s a kötvények vadászati balesetre is kiterjedő érvényességéről szó sem volt. A kir. törvényszék azonban ezen tanúnak vallomását a vitás perdöntő tényre vonatkozólag bizonyítékul el nem fogadta; mert figyelembe vette tanúnak abból folyó közvetlen érdekeltséget, hogy az ajánlat kitöltését sajátkezüleg eszközölte s az ajánlat átvételénél alperes nevében eljárt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a nevezett ügynök a biztosított bemondásait akár gondatlanságból, akár rosszhiszemüleg nem híven irta volna bele az ajánlatba, különösen a sportüzés magasabb díjtétel alá eső tényét a valóság ellenére tagadó felelettel töltötte volna ki, tanúnak, ilyen eljárása az alperes biztosító társaságnak érdekkörébe is ütközött volna, mert egyéb következményektől el is tekintve, alperes a nem megfelelő bevallás következésökép a sportüzés után járó díjtöbblettől elesett. Ennek mérlegelésével a kir. törvényszék az ajánlat aláírását megelőző megbeszélések alkalmából jelen volt és az ajánlatot tanuként aláirt P. S. érdektelen tanú oly irányú vallomásának tulajdonított nagyobb hitelt, mely szerint felperes az ajánlat aláírása előtt alperesnek üzletszerző ügynökével közölte, hogy vadászni szokott s ezzel kapcsolatban kijelentette azt is, hogy a szerződést ugy köti meg, hogy az vadászati balesetekre is vonatkozik. Felperes ily irányú valószínűsített kijelentéseinek bizonyítékául P. S. tanú vallomásainak kiegészítéséül a prts. 236. §-a értelmében felperesnek pótesküt kellett megítélni. Ha felperes a rendelkező részben szövegezett pótesküt leteszi, bizonyítva lesz, hogy felperes alperesnek az ajánlatot átvett ügynökével közölte, hogy vadászni szokott és a biztosítási ügyletet abból a czélból s akkép kívánja megkötni, hogy annak érvénye vadászati balesetekre is kiterjedjen, ezen közlés után pedig az ügynöknek az a ténye, mely szerint az ajánlat 6-ik kérdésére a nem szócskát irta be válaszul, nyilván a biztosított akarata ellen annak megtévesztésére történt. Az ajánlat felvételére megbízott ügynök ilyen megtévesztésével szemben pedig a biztosító a biztosítottnak hamis bevallására nem hivatkozhat. Jelen esetben különösen azért nem, mert a bevallást az ügynök irta bele az ajánlatba s így a biztosított által vele közölt adatokkal ellenkező válaszok nem tekinthetők a biztosítottól eredőknek. És bárha bizonyítva nincs is, nem tekinthető kizártnak az a lehetőség, hogy felperes a kérdéses valótlan válasz beírását nem méltatta kellő figyelemre, vagy a válasz utólag tudtán kívül vezettethetett be. Tekintve tehát, hogy alperes nem is vitatta, hogy felperes az ügynökkel összejátszva, a valótlan válasz beírására határozott utasítást adott, a póteskü letétele esetére alperesnek a közlési kötelesség megsértéséből származtatott kifogását elvetni s a biztosítási ügylet érvényessége megállapításának következésekép alperest a biztosítási szerződés teljesítésére s ekkép a felperes sérülésének megfelelő kártérítés fizetésére kötelezni kellett. Alperesnek az a kifogása, hogy felperes a kötvény kézhez vételétjl számítva 7 évig a kötvény ellen kifogást nem tett s annak vadászati balesetekre kiterjesztését nem szorgalmazta, nem volt figyelembe vehető, mert az A) alatti kötvénynek el-őlapján irt és testi balesetek esetére általános jellegű kártérítési felelősség vállalást kifejező szövegéből nem tűnik ki, hogy a biztosítási ügylet vadászati balesetekre ki nem terjed ; az általános bizt. feltételek 7. §-ában foglalt az az intézkedés pedig, mely szerint a biztosítási ügyletnek vadászati balesetekre kiterjesztése alperes részéről csak pótdíj mellett, a kötvényben vagy függelékben való kifejezett megemlítésével szokott történni, tényleg csak a biztosító eljárásnak körülírására vonatkozik, de az ügylet érvényességének vagy joghatályának olyan előfeltételéül nem tekinthetése alkalmából a biztosított tartozott volna gondoskodni. Nem perdöntő az a körülmény sem, hogy a felperes által fizetett biztosítási dijak összegében a vadászati balesetek utáni pótdij benne fogltatott-e, mert a dijaknak megfelelő felszámítását a biztosított ellenőrizni vagy