Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

2. sz Kereskedelmi Jog 481 tudatta, de a vételár meghatározására kikötött három szakértő közül az egyiknek a megválasz­tását megtagadta és az ennek következtében felperes részéről foganatosított birói becslés után a becsértéket meg nem fizette ; tekintve továbbá, hogy az alperes részéről átvenni megtagadott nagymennyiségű holt fel­szerelés és állatok hosszabb időn át eltartása veszélylyel és arányban nem álló költséggel járt volna, amire felperes kötelezve nem volt, ennél­fogva nem sértett a felebbviteli biróság jogsza­bályt azzal sem, hogy a felperest a saját és az alperes érdekének megóvása czéljából, az álta­lános jogszabályoknak megfelelően és az 1875. XXXVII. t.-cz. 347., 351. és 352. §-ai, valamint az 1881: LX. t.-cz. 104. §-a esetének hason­szerüségénél fogva a holt felszerelésnek és az állatoknak az alperes veszélyére közhitelességü személy közbenjöttével szabályszerű módon való elárvereltetésére feljogosítottnak tekintette. 325. A vevő a más helyről küldött áru számlájának kézhez vétele előtt nem köteles az árut megvizsgálni. (M. kir. Curia 441/909. — 1909. október 12.) M. Jcir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletét az alperest marasztaló felebbezett részében megváltoztatja és kimondja, hogy az alperes által a kereseti árukra nézve eszközölt rendel­kezésre bocsátás el nem késett és ebből folyóan utasítja az elsőbiróságot, hogy az alperes egyéb kifogásaira való figyelemmel, hozzon a kereset felett további határozatot. Indokok : Az alsóbiróságok Ítéleteinek indo­kolásában foglalt peradatok szerint a kérdéses deszkaszállitmány 1906. évi szeptember hó 19 én érkezett meg vasúton az alperes telep­helyének helységébe, az alperes az áru meg­érkeztéről pedig ugyanaznap délutáni óráiban értesíttetett. A kérdéses deszkaszállitmányról szóló felperesi számla pedig ugyancsak 1906. évi szeptember hó 19-éről keltezve, ugyanaznap adatott postára és alperesnek szeptember hó 21-én kézbesittetett. Tekintve már most, hogy alperes a dolog természete szerint nem volt köteles a más helyről érkezett árut megvizs­gálni, mintsem az arról szóló számla neki kéz­hez jutott; tekintve, hogy eszerint alperes a legjobb esetben szeptember hó 22 én volt abban a helyzetben, hogy a kérdéses deszkaszállit­mányt megvizsgálhassa és tekintve, hogy a kérdéses deszkaszállitmány nagyobb mennyisé­gére való tekintettel ő nem volt kötelezhető arra, hogy azt egy nap alatt befejezze, tekintve továbbá, hogy 1906. évi szeptember 23-a vasár­napra esett és igy az áruk megvizsgálását még a legközelebbi határnapon, vagyis 1906. évi szeptember hó 24-én folytathatta, a kir. Curia a kérdéses deszkaszállitmánynak 1906. évi szeptember hó 24-én eszközölt megvizsgálását és az észlelt minőségi hiányokról mindjárt más­nap, azaz szeptember hó 25-én történt értesí­tést és rendelkezésre bocsátást elkésettnek el nem fogadhatta, miért is tekintettel arra, hogy az alsóbiróságok az alperest csupán azon az alapon marasztalták, mert ezzel az értesítéssel és a rendelkezésre bocsátással elkésett és igy az áru minősége ellen emelt kifogásait csak ebből az okból nem vette figyelembe, — mind­két alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságot arra kellett utasítani, hogy a fel­peres keresete felett az alperes többi kifogásai figyelembe vételével hozzon további határozatot. Biztosítás. 326. Ha a biztosítási kötvény tartalma szerint a vadászati bal­eset kizártnak mutatkozik is, bizonyítható, hogy ez is biz­tosítva volt és az ajánlatnak ellenkező tartalma az ajánlati ivet kitöltő ügynök tévedésére vagy rosszhiszeműségére ve­zetendő vissza. (M. kir. Curia 425/1909. — 1909. okt. 21) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvény­szék : Ha felperes pótesküt tesz arra, hogy „a 2. pont alatti ajánlat kiállítását megelőzött szó­beli megbeszélés alkalmából közölte alper esnek üzletszerző ügynökével R. G.-vel, hogy vadászni szokott és előtte kijelentette, hogy a biztosítási ügyletet abból a czélból és akkép kívánja meg­kötni, hogy az vadástati balesetekre is kiterjedő érvénynyel bírjon", arra az esetre a kir. tör­vényszék kötelezi, hogy felperesnek 5000 K tőkét, ezután 1906. szept. 21-től járó 5% kama­tot stb. megfizessen. Indokok: Alperes nem tagadta elleniratá­ban azt a kereseti előadást, hogy 190S. évi szeptember 16 án felperes jobb szemébe vadá­szás közben egyik vad ásztársának valamely kemény tárgyhoz ütődött s eredeti irányából félrerepült golyója véletlenségből behatolt s ez által olyan sérülést okozott, mely miatt felperes jobb szemét üregéből el kellett távolítania s ekkép felperes egyik szemét elvesztette. Ezt a tényállást tehát, mely a kötvényre irt általános biztosítási feltételek 1. §-ában irt meghatározás szerint a baleset fogalmát kimeríti, az 1868. LIV. t.-cz. 159. §-a értelmében valóul kellett elfogadni és figyelmen kívül kellett hagyni a viszonválaszban elkésve felhozott és felperes által ez alapon mellőzni kért azt az alperesi kifogást, hogy felperesnek szemhéja nem lövés okozta rr. egsérülésnek, hanem természetesen fejlődött betegségnek következménye volt. Alpe­res ugyanis semmiféle adatot fel nem hozott annak igazolására, hogy ezt a kifogást előbb felhozni módjában nem volt, de utólagosan fel­hozott állítását bizonyítani meg sem kísérelte. Ezek szerint bizonyítva van, hogy felperes bal­esetből folyólag oly testi sérülést szenvedett, melynek esetére alperes az A 2. pont a. köt­vénybe irt ált. biztosítási feltételek 12. § ának II. a) pontja értelmében a rokkantság esetére biztosított 20000 K összeg 25°/o-ának vagyis a kereseti összegnek fizetése iránt vállalt felperes irányában kötelezettséget.

Next

/
Thumbnails
Contents