Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

480 Kereskedelmi Jog 21. sz. értő becslők megválasztásában "a hozzá intézett felszólítás ellenére közre nem működött, minek következtében a felperes az élő és holt felszerelésnek birói megbecslését eszközölte ki és azt 1908. deczember 5-én és 6-án foganatosította és mivel az alperes ezt a becsértéket 1908. deczember 15-ig meg nem fizette, a felperes a felszerelést 1908. deczember 31-én hiteles személy (közjegyző) közbenjöttével nyilvános árverésen eladta. A felebbezési bíróság ezt az árverést a holt felszerelésre nézve azért tekintette olyannak, mint amely az alperesre nézve nem bir azzal a joghatálylyal, hogy annak alapján az alperes a birói becsérték és az árverési vételár közötti különbözet megtérítésére köteleztethessék, mivel a holt felszerelés értékcsökkenés és nagyobb költség nélkül eltartható volt, az élő felszerelésre nézve pedig azért, mert az árverési hirdetmény hírlapba iktatása és az árverés napja közötti idő rövidsége és magának az árverésnek egy napon olyan módon való foganatosítása, hogy a felszerelést képező ingóságok nem egyenként, hanem nagy csoportokban egyszerre bocsáttattak árverés alá, a venni szándékozók kellő versenyét kizárta s ezzel az alperes jogos érdekének megóvás elmulasztatott. A felebbezési bíróságnak ez a jogi állás pontja azonban a fenforgó körülmények közt meg nem állhat. Ugyanis a holt felszerelésnek nagy mennyisége és 13,178 korona 60 fillér értéke kizárja azt, hogy annak az 1908. deczember 31-én visszabocsátandó haszonbérleményen kívül való elhelyezése és egy lefolytatandó per végérvényes eldöntéséig megőrzése nagyobb költségbe ne kerüljön és hogy ez a felszerelés nagyobb értékcsökkenést ne szenvedjen, annak nyilvános árverésen való eladása tehát azon az alapon, hogy azt az alperes átvenni és becsértékét megfizetni vonakodott, jogilag indokolt volt, mert az eladó felperes ezt a nagyobb elhelyezési és őrzési költséget és az értékcsökkenés veszélyét magára vállalni köteles nem volt. Tekintettel pedig arra a megállapított tényállásra, hogy a szerződésszegő alperes nemcsak hogy a magánbecslés eszközlése körül a közreműködést megtagadta, hanem a már korábbi időre, vagyis 1908. deczember 22-re kitűzve volt árverés megtartását egy uj birói becslés kieszközlésével meghiúsította, mert kieszközölte azt, hogy a felperes az 1908. deczember 22-re kitűzött árverésnek az uj biró becslés megtörténtéig felfüggesztésére az R) alatti végzéssel bíróilag felhivatott, ezzel maga idézte elő azt a kényszerhelyzetet, hogy a felperes, aki a haszonbérletményt 1908. deczember 31 én visszabocsátani, gazdasági cselédségét ugyanakkor az alperesnek rendelkezésére bocsátani volt a szerződés 26. és 8. K) pontja szerint kötelezve, sem az árverést akként ki nem tűzethette, hogy az árverési hirdetménynek a hírlapokban megjelenése és az árverés napja közt nagyobb időköz maradjon, sem az árverést nem foganatosíthatta olyan módon, hogy az árverés megtartására több nap álljon rendelkezésre s így az alperes részéről előidézett kényszerhelyzetben a holt és élő felszerelési tárgyaknak, mint nagyobb értékcsökkenés és aránytalan költség nélkül el nem tarthatóknak nagyobb csoportokban egyszerre árverés alá bocsátása a felperes hibáján kivül az áru átvételében késedelmes alperes rovására indokolt volt s ennek a késedelemnek és kényszerhelyzetnek következményét viselni az alperes tartozik. Ezekből az indokokból a felebbezési bíróság ítéletét részben és akként kellett megváltoztatni, hogy az alperes kötelezendő volt az egész holt és élő felszerelésnek 64,488 korona 60 fillér birói becsértéke és annak 45,895 korona árverési vételára közötti 18,593 korona 60 fillér különbözetét stb. a felperesnek megfizetni. Áttérve az alperes csatlakozási kérelmére, ebben azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabály sértésével mondotta ki az indokokban azt, hogy a haszonbérleti szerződés 16. pontjának rendelkezése és az alperesnek C) alatt csatolt levélbeli nyilatkozata alapján, a haszonbérleményen levő élő és holt felszerelés tárgyában a peres felek között adásvételi szerződés létesült és hogy a felperes az élő felszerelést a törvényes szabályoknak betartása mellett jogosítva volt volna a biróság közbenjötte nélkül az alperes veszélyére elárvereltetni s jogszabály sértésével alkalmazta a fenforgó esetre a keresk. törvény 347., 351. és 352. §-aiban foglalt rendelkezéseket. Ezek a panaszok azonban alaptalanok. Jogilag kétségtelen az, hogy az oly tartalmú megállapodás, amelynél fogva a felperes köteles volt a haszonbérleményen levő élő és holt felszerelést a haszonbérlet leteltekor az alperes tulajdonába átengedni akkor, ha az alperes 1908. augusztus l-ig vételi szándékát a telperessel tudatja és amennyiben a felek az érték iránt 1908. november 15-ig meg nem állapodnának, 1908. deczember l-ig ezt a becsértéket a felek által választandó egy egy szakértő és az ezek által választandó elnök fogja kötelezőleg megállapítani, a becsértéket pedig az alperes 1908. deczember 15-ig lesz köteles megfizetni, mindkét félre nézve kötelező. Ebben a megállapodásban a vétel tárgya az élő és holt gazdasági felszerelés, mint összdolog (universitas rerum) kellőleg meg van határozva és a mikor az eladó és vevő a vételárnak meghatározását bizonyos esetben másra bizza, a megbízott által meghatározandó vételár az irányadó, minélfogva a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a peres lelek közt az adásvételi szerződést létrejöttnek tekintette Tekintve pedig, hogy az alperes, aki megvételi szándékát a felperessel kellő időben