Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 22. szám - Bosnyák jogélet

476 Kereskedelmi Jog 22. sz. vásárlójául és fizetőjéül a feleséget tüntetik fel, az üzletfelek pedig levelezésüket a felperes igénylő nő czégéhez intézik. Az igényelt ingók ilyen minőségének megállapításához szükséges, hogy a feleség bizonyítsa tényként még azt is, hogy ő ezeket az ingókat vásárlásuk alkalmá­val oly pénzzel fizette ki, a mely az ő külön vagyona és hogy a lefoglalt követelés az ö üzletkötésének a közvetlen eredménye. (Hasonló értelemben döntött a Curia 1908. augusztus hó 30 án, G. 166 sz.) Mivel pedig a felebbezési bíróság megálla­pította tényállás szerint a felperes a foglalás alól fel nem mentett ingók tekintetében ilyen tényeket nem bizonyított stb. Versenytilalom. 320. Az a kikötés, mely szerint az alkalmazott a szolgálatából való kilépésekor kötbér terhe alatt arra kötelezte magát, hogy több éven át a felperes üzletével egészben vagy rész­ben azonos, avagy azzal valami vonatkozásban álló vállalat­ban az osztrák-magyar monarchia területén semmiféle minő­ségben részt venni nem fog, olyannak tekintendő, mely több iparágra, hosszabb időre és nagy területre korlátozza az iparszerü foglalkozást és igy az alperes el nem idegeníthető jogai tekintetében az iparszabadság elvébe ütközik, miért is érvénytelen. (M. kir. Curia 568/1905. — 1909. szept. 30.) A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : A sommás végzés hatályon kivül helyeztetik. Indokok: Peres felek között nem vitás, hogy alperesek a kereseti B) a. 5000 koronás váltót a G) a. szerződésben kikötött kötbér biz­tosítására adták felperesnek. A G) a. tartalma szerint elsőrendű alperes a felperes szolgálatá­ból történt kilépésekor arra kötelezte magát, hogy 1909. szeptember l-ig a felperes üzletével egészben vagy bármily részben azonos vagy ahhoz hasonló vállalatot, gyárat vagy üzletet sem egyedül, sem mint társ az osztrák-magyar monarchia területén nem létesít, ily minőségű gyárnál vagy üzletnél semmiféle minőségben részesedni nem fog, sem pedig ily gyárnál, vál­lalatnál vagy üzletnél bármiféle alkalmazotti, vagy ügynöki vagy bizományosi minőségben az osztrák-magyar monarchia területén akár köz­vetve, akár közvetlenül működni, avagy ügyle­teket kötni, avagy ilyeneket teljesíteni nem fog. Minthogy azonban ez a kikötés, figyelem­mel arra, hogy az nemcsak kizárólag egy meg­határozott, hanem több iparágra s aránytalan hosszabb időre s nagy területre korlátozza az iparszerü foglalkozást s igy az az iparszabad­ságnak, valamint a megélhetésnek oly megszorí­tását képezi, mely magát a közérdeket is sérti; az ezen tilalom áthágásának következményeire létrejött megállapodás érvénytelen, következőleg az ennek megszegése esetére kikötött kötbér s illetve az ennek fedezetére adott B) a. váltót felperes az alperesnek irányában nem érvénye­sítheti. (60.649/1 Ö08.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A B) a. váltóra vonatkozólag első­rendű alperes a G) a. okirat szövege szerint arra is kötelezettséget vállalt, hogy a felperes üzleté­hez nemcsak hasonló, hanem azzal vonatkozás­ban álló vállalatoknál a kikötött időn belül működni nem fog. E kitétel szerint elsőrendű alperes nemcsak attól tiltatott el, hogy egy meghatározott iparágban iparszerüleg ne foglal­kozhassék, hanem attól is, hogy közremüködhes­sék bármily oly vállalatban, mely felperes üzletével vonatkozásban áll. A G) a. okirat szerint az egész osztrák-magyar monarchia területére értett ez a korlátozás tehát kétségen kivül oly terjedelmű, mely elsőrendű alperesnek el nem idegeníthető jogai tekintetében az iparszabadság elvébe ütközik s ennélfogva joghatálylyal nem bírhat. (2619/1909.) M. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletét a felhozott és felhívott indokai alapján helyben­hagyja. Alkalmi társaság. 321. Ha az üzlettársak megállapodtak az üzleti haszonban való részesedés arányában anélkül, hogy az üzleti veszteség viselésének az arányát is megállapították volna, ugy az vélelmezendő, hogy a veszteség is ugyanabban az arány­ban viselendő a tagok által. (M. kir. Curia 442/1909. — 1909. szeptember 29.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének azt a részét, amelylyel az alperest 169 K 99 f. tőke és 1908. évi július hó 2-tól járó 5% kama­tának megfizetésére kötelezte, helybenhagyja; egyebekben megváltoztatja és az elsőbiróság ítéletének további marasztaló részét helyben­hagyva, elutasító részét pedig megváltoztatva, kötelezi az alperest, hogy a felperesnek további 891 K 80 f. tőkét és kamatát és igy mindössze 1061 K 79 f. tőkét stb. fizessen meg. Indokok : Vonatkozóan felhozott indokai alapján helyesen állapította meg a kir. Ítélő­tábla, hogy a felperes a jelen perben kérdéses erdő-üzlethez 3500 K-val járult és hogy ebből visszakapott 564 K 61 f.-t, valamint a R. S.-féle 150 K-t, összesen 714 K 61 f.-t, mely összeg­ből azonban levonandó a 180 K értékű, egészen az alperes birtokában maradt kerékpár értéké­nek Va része 60 K, minélfogva 654 K 61 f.-t tesz ki az az összeg, amelyet felperes valójá­ban visszakapott. Levonva a felperes által befi­zetett 3500 K-ból a már visszakapott 654 K 61 f.-t, a felperes javára maradna 2845 K 39 f., amely összegből azonban levonandó a vesztes­ségnek a felperesre eső része. A felperes nem ellenzi, hogy az egész veszteség jelen perben az alperes előadásának megfelelően 5350 K 79 f.-rel vétessék számításba, tagadja azonban az alperesnek azt az állítását, hogy ez a vesz­teség őt és az alperes czéget egyenlő, fele

Next

/
Thumbnails
Contents