Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 2. szám - A czég egységessége

2. őz. mellőzésével sürgetik azt, hogy fenálló czégek a tulajdonos személyében előálló változás daczára továbbra is föntartassanak, egyformán érvényesülnek, akár egyes kereskedő, akár kereskedelmi társaság az üzlet megszerzője. Ha azonban a czégegység érvényesítése kedvéért arra kényszeritenők e társaságokat, hogy a megszerzett czéget a sajátjukkal egyesítsék, vagy ami még rosszabb, az átvevő részvénytársaságot egyenesen elzárnók attól, hogy a megszerzett czéget használhassa, akkor abban a pillanatban a K. T. 12. §-ában foglalt kedvezmény azonnal minden jelentőség nélküli joggá zsugorodnék össze. A társaságoknak tehát csak arra volna joguk, hogy fennálló czégeket megszerezzenek arra azonban nem, hogy a megszerzett czéget, illetve az abban rejlő gazdasági értéket okszerűen föntartsák és gazdaságosan kihasználják, minthogy annak értékesítése csak annak folytonos használata és a hozzá fűződő üzleti konjunktúrák kiaknázása után képzelhető. E körülmény pedig az átvevő részvénytársaságra nézve annál nagyobb sulylyal esik a latba, mert fennálló üzleteknek e társaságok általi megszerzése igen sok esetben történik azzal a czélzattal, hogy a megszerzett üzlet később ismét tovább fog adatni. Ha azonban a megszerzett üzlettel együtt annak czége nem használható, akkor a nagyközönséget ahhoz kapcsoló szálak meglazulnak s a nem használt czég teljesen értéktelenné válik. Figyelmet érdemel azután az a körülmény is, hogy az ily módon megszerzett, de nem használható czég elveszti a kizárólagossághoz való jogot is és semmi sem fogja akár annak régi tulajdonosát, akár más, harmadik személyt megakadályozhatni abban, hogy ugyanazon a helyen ugyanolyan hangzású czég alatt üzletet alapítson. A czég kizárólagosságához való jog csak a bejegyzett czégeket illeti meg s alig képzelhető, hogy a részvénytársaság czégjegyzékébe oly czég jegyeztessék be, mely azt megilleti, mert azt megszerezte, de melyet az nem használhat. Ha pedig egyszer az átruházott czéggel egyenlő más czég a czégjegyzékbe bejegyeztetett, akkor, ha üzletátruházásra kerülvén a sor, a megszerzett régi s az újonnan alapított üzlet egyszerre jön eladás alá, minden esetre csak a bejegyzett ujabb üzlet fogja a nagyobb értéket képviselni. A fennálló üzletnek a részvénytársaság ál33 tali megszerzése igen sokszor kényszerítő szükségként nehezedik ez utóbbira. Ha pl. a társaság az egyéni vagy közkereseti társas üzlettel szemben annyira érdekelve van, hogy követelésének kielégítéséhez csak az egész üzlet átvétele utján juthat hozzá czélszerüen, még akkor is előnyösebb a társaságra nézve az üzletnek a maga egészében a czéggel együtt való átvétele, mint annak a czég használata nélkül a saját üzletébe való beolvasztása; vagy könnyű elképzelni azt az esetet is. hogy »z üzlettulajdonos halála esetén az örökösök az üzletet a részvénytársasággal szemben ttrhelő tartozásokat oly módon kívánják kiegyenlíteni, hogy az üzletet a maga egészében engedik át annak Mindkét esetben, akár a volt üzlettulajdonosnak, akár az örökösöknek valódi érdekét képezheti az, hogy a régen fennálló czéget a társaság saját czégétől függetlenül használja s az üzletet a régi czég alatt folytassa s ez érdeket nem kis mértékben befolyásolhatja az a reménység, hogy ha a kötelezettségeket az üzlet jövedelme kimerítette, azt még mindig módjukban lesz visszaszerezni s a régi czég alatt újra tovább folytatni. Ehhez képest világos, hogy az átadott czég fentartása nemcsak az átvevőnek, hanem az átruházónak is érdekében áll. Ez érdekeket pedig nem óvja meg az a megoldás, amely a czégegység megvalósítása szempontjából a társaságra nézve kötelezőleg akarja előírni azt, hogy a megszerzett czéget a saját eredeti czégével egyesítse. A megszerző részvénytársaságra nézve határozottan káros volna az, ha arra volna kényszerítve, hogy üzeme körében, esetleg csak incidentaliter történő üzletátvételek alkalmával saját régi, jóhirü czégét átalakítsa. A részvénytársaságra nézve talán mindennél fontosabb az, hogy jóhangzásu czégét változatlan alakban föntartsa s az általa eszközölt üzletátvételek az ő üzemi életében talán csak oly epizódszerü szerepet játszanak, olyannyira alig nagyobb jelentőségűek, mint részükről kötött akármiféle más vagyonjogi ügyletek, hogy pusztán csak azért, mert a konkrét esetben az ügylet tárgya véletlenül egy egész kereskedelmi üzlet, a társaság saját czégének változatlan alakban való használatáról nem mondhat le. Mindezek alapján belátható, hogy a czégegység megvalósítására irányuló törekvések a legnagyobb ellentétben állanak a forgalom valódi érdekeivel s igy sem a gyakorlati, sem a Kereskedelmi Jog