Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az ipartörvény a Magyar Jogászegyletben

24 Kereskedelmi Jog 1. sz. következik, hogy az a jövedelem térítendő meg, a mitől a baleset folytán elesett. A felperes évi keresményének meghatározásánál csak az a 77 fillér átlagos napibér szolgálhatott irányadóul, a mit felperes az 1904. és 1905. években keresett. 300 munkanap mellett felperesnek évi keresménye 231 koronát tesz ki; felperes keresetképessége 65% kai csökkent; felperes a harmadrendű alperes által eszközölt bizto itás tolytán 120 korona évi segélyben részesül (és igy) harmadrendű alperestől csak 30 kor. 15 fillért követelhet. (9039/1908.) M. Jcir. Curia. A III. r. alperesre vonatkozó felebbezett részében mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja akképen, hogy a felperest keresetével a nevezett III. r. alperessel szemis teljesen elutasítja. Indokok: Nem vitás, hogy k. k. M. R. a III. r. alperes gőzcséplőgépénél, a gépen álló kévevágóként, illetve kéveadogatóként volt alkalmazva és hogy M. R.-t az 1905. augusztus 11-én munkaközben az a baleset érte, hogy balkarját a gép dobja elkapta és összetörte, minek következtében b lkarja majdnem a vállig levágatott Nem vitás az sem, hogy a III ad rendű alperes, az 1902. évi XIV. t. cz. 26. §-a értelmében M. R t az országos gazdasági munkás és cseledsegélypénztár rendkívüli tagjául felvétette és hogy a segélypénztár M. R.-t a balesetből kifolyólag az 1900. évi XVI. t.-cz. 16. §-ában meghatározott havi 10 korona segélyben részesiti. Annak folytán, hogy az 1902. évi XIV. t.-cz. 26. §-a elrendelte, hogy a cséplőgép tulajdonosa a cséplőgépnél alkalmazott etetőket, íütőt és a gépen álló kéveadogatókat, amennyiben azok a 25. §. szerint biztosítva nincsenek, a saját költségén a gazgasági munkás és cseléd segélypénztár rendkívüli tagjául felvétetni tartozik, a cséplőgép tulajdonosának mint munkaadónak eddigi magánjogi kártérítési felelőssége annyiban módosult, hogy amennyiben a géptulajdonos az emiitett munkásokat a gazdasági munkás és cseléd-segélypénztár rendkívüli tagjául felvétette és ilyen módon az 1902. évi XIV. t.-cz. 26. §-ában meghatározott köte lezettségének eleget tett, akkor az említett munkások balesett esetén az 1900. évi XVI. t.-cz. 22. §-a, illetve 13—17. § aiban megállapított segélyre, illetve ellátási összegekre tarthatnak igényt, a géptulajdonos pedig a balesetből folyólag a balesetet szenvedettnek ezenfelüli káráért csak abban az esetben felelős, ha a balesetet szándékosan vagy vétkes gondatlansággal ő idézte elő. A felperes azt állította, hogy a M. R.-t ért baleset körül a III. r. alperest vétkesség terheli, amely szerinte abban áll, hogy a cséplőgép a munkások tiltakozása ellenére és a munkásak által megszokott módtól eltérően a 6. alatti rajznak megfelelő módon akként állíttatott fel, hogy a nagy hajtószij nem a garat felüli oldalra, hanem az azonkivüli oldalra esett, ugy hogy e miatt a felperesnek mint kéveadogatónak a szokás ól eltérően nem az etető baloldalán, hanem annak jobb oldalán, a kiálló paternoster közeieben kellett állania és ez tette lehetővé, hogy a felperes a paternosterben megbotoljék és a dobba essék ; továbbá a félperes szerint a III. r. alperes vétkesen járt el akkor is, mikor a miniszteri rendelet tilalma ellenére, kéveadogatóként leányt alkalmazott, akit szabad mozgásában a iuhája is akadályozott. Az, hogy miniszteri rendelet tiltaná azt, hogy kéveadogatóként leány alkalmaztassék, kimutatva nincs ; a gép felállítását illetően pedig a tar uk vallomásával bizonyittatott, hogy a gép a baleset előtt három nappal a 6. alatti rajznak megfelelően állíttatott fel és a balesetig igy dolgozott, továbbá, hogy a gépnek ilyen módon való felállítása ellen a munkások nem tiltakoztak ; a felperesnek az az állítása tehát, hogy a gép felállítása a munkások tiltakozása ellenére is a szokástól eltérően állíttatott fel a jelzett módon, figyelembe nem vehető — továbbá abból a körülményből, hogy R. J. tanú vallomása szerint a kéveadogató M. R.-nak igy is elég helye volt a mozgásra, amennyiben a páternoster és a kéveadogató állóhelye között 40—50 czm. távolság van és a paternoster a cséplőszekrény tétejón körülbelül 30 czm.-nyire áll ki, ugy, hogy abba csak vigyázatlanság mellett lehet bele botlani, megállapítható az is, hogy a cséplőgégnek a 6 alatti rajz szerint való felállítása M. R.-ra nézve a rendestől eltérő fokozottabb veszélyességgel nem járt és igy ezen az alapon a III r. alperes vétkessége meg nem állapítható. Felperes azon az alapon is kérte a III. r. alperes marasztalását, mert előadása szerint H. K., aki a gazdaságot vezette, a III. r. alperes nevében kötelezően kijelentette, hogy a III. r. alperes gondoskodni fog arról, hogy M. R.-nek élete fogytáig kenyere legyen és koldusbotra ne jusson. Minthogy azonban a felperes azt. hogy H. E. a III. r. alperes részéről kötelező igérettételére felhatalmazva volt, az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, az alperes fizetését akkor sem lehetne megállapítani, ha való volna is az, hogy H. J. ilyen ígéretet tett, és azért az igérettételre vonatkozóan megnevezett tanuknak kihallgatását az alsóbiróságok helyesen mellőzték. Minthogy ezek szerint a III. r. alperes az 1902. évi XIV. t cz. 26. § ában előirt kötelezettségének eleget tett, másrészről pedig a III. r. alperes vétkessége vagy kártérítés iránt tett kötelező ígérete bizonyítva nincs és igy azok a feltételek, amelyek ennek az alperesnek marasztalására törvényes indokul szolgálhatnának, hiányzanak, a III. r. alperesre vonatkozó felebbezett részében mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni és a felperest keresetével a III. r. alperessel szemben is teljesen elutasítani kellett.