Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az ipartörvény a Magyar Jogászegyletben

1. sz. Kereskedelmi Jog 23 A budapesti kir. törvényszék: Harmadrendű alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapítja és ehhez képest harmadrendű a'perest arra kötelezi, hogy 1905 évi augusztus 11-étől kezdődően előleges havi részletekben havi 11 korona életjáradékot M. R. részére életfogytáig fizessen. Indokok: Fennálló jogszabályaink értelmé ben az állandó veszélylyel járó ipari és gazdasági üzem tulajdonosa felelős az üzemben, vagy az abban használt eszközök által okozott károkért, még akkor is, ha őt a köteles gondosság elmulasztása nem terheli, hacsak ki nem mutatja, hogy a kárt a kárositottnak hibája okozta. Minthogy kiskorú M. R. tevékenysége, a melyet a cséglőgép körül kifejtett, veszélyes, a mennyiben szük helyen állva, késsel a kezében két oldalra — a kévés dogatóra és etetőre — figyelve, a folytonos mozgásban levő dobállványon állva végezhette csak dolgát, a törvényszék a fenti jogszabály alapján harmadrendű alperes kártérítési felelősségét megállapitandónak találta ; és pedig a felperes által keresete egyik jogalapjául felhozott ama körülménynek vizsgálatába való bocsátkozás nélkül, hogy a cséplőgépnek a 6. alatt csatolt rajznak meg felelőleg történt felállítása veszélyesnek tekinthető-e ? A törvényszék nem vette figyelembe azt a védekezését, hogy az által, miként M. R.-t az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár rendkívüli tagjául felvétették és a tagsági dijat megfizették — a maguk részéről eleget tettek az 1902 évi XIV. t.-cz. 26. § ának 1. bekezdésében foglalc kötelezettségüknek, miért is egyfelől a baleset következményeiért a segélypénztárból járó segély, mint kártérítési összegen felül M. R.-nak további kártérítéssel nem tartoznak, másfelől pedig, miután felperes maga is elismerte, hogy a baleset folytán az 1900. évi XVI. t cz. 16. §-a rendelkezéséhez képest munkaképtelenségének tartamára havi 10 korona segélyben részesül a segélypénztár részéről, felperes kártérítési igénye is kielégítettnek, kimeritettnek tekintendő. Nem vette figyelembe azért, mert kétségtelen az, hogy felperesnek az alperesekkel szemben teljes kártérítésre van igénye és mert az 1900. évi XVI. t.-cz. nem tartalmaz oly intézkedést, a mely a felperesnek teljes kára megtérítéséhez való jogát bármely mértékben is korlátolná; és olykép, mivel a segélypénztár által folyósitott havi 10 kor. segély a felperesnek fentebb megállapított teljes kárát nem fedezi, a kártöbbletet megállapítani kellett, mert az 1900. évi XVI. t.-cz. 14. § ában foglalt rendelkezésével a károsultnak magánjogi alapon támasztható kártérítéshez való jogát kifejezetten érintetlenül hagyta és ilykép ftlperesnek is a segélypénztárból nyert segélyt meghaladó kárához való igényét érvényesíthetőnek kimondotta. Nem vehette figyelembe a törvényszék alperesek jogi álláspontját azért sem, mert az 1906. évi XVI. t.-cz. 14 §-ában foglalt rendelkezésével a törvényhozás nem az alperesek által vitatott azt a czélt kívánta szolgálni, hogy a munkaadó a biztosítás eszközlésével baleset esetén minden további vagyoni felelősség terhe alól felszabadittassék, hanem csak azt, hogy a törvény értelmében folyósitott összeg (segély; a balesetet ért gazdasági cseléd kártérítési igényének részbeni törlesztésére fordittassék és ez az összeg a károsult részére minden körülmények közt a munkaadó vagyoni helyzetében beálló kedvezőtlen változás esetére is feltétlenü biztosittassék és illetve, hogy a munkaadóval szemben érvényesített kárösszegbe beszámittassék. De ellene mond az alperesek vitatott álláspontjának az a körülmény is, hogy nem lehetett a törvény czélja az, mikép a nem biztosított gazdasági cselédet baleset esetén előnyösebb helyzetbe juttassa, semmint az olyant, aki a segélypénztárnak akár rendes, akár rendkívüli tagja. (26.588/1907.) A budapesi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét azzal a változtatással, hogy a harmadrendű alperest az elsőbiróság ítéletében meghatározott módon havi 2 kor. 5IV2 fillér részletekben fizetendő 30 kor. 15 fillér évi életjáradék fizetésére kötelezi, egyebekben helybenhagyja. Indokok : Helyesen állapította meg az elsőbiróság harmadrendű alperesnek kártérítési kötelezettségét és pedig daczára annak, hogy őt sem vétkesség, sem gondatlanság a felperest ért baleset körül nem terheli, mert a cséplőgépeken a dob körül, az etetéssel és kéveadogatással foglalkozó munkások közeli s állandó veszélylyel járó munkát végeznek, a melyért a munkaadó a birói gyakorlat értelmében anyagilag csak akkor nem felelős, ha bizonyítja, hogy a balesetet a munkás hibája okozta, a mire nézve pedig a per adatai támpontot nem nyújtanak. Ennélfogva az elsőbiróság ítéletének harmadrendű alperes kártérítési kötelezettségét megállapító részét az abban egyebekben felhozott vonatkozó indokaiból s ennek az alperesnek felebbezésére tekintettel még azért is helybenhagyni kellett, mert az általa felhívott 1902. évi XIV. t.-cz. nem tartalmaz oly intézkedést, hogy a cséplőgépnél dolgozó munkás biztosítása a munkaadót az általános magánjogi elveken alapuló kártérítési kötelezettség alól mentesítené. A kártérítés összegének meghatározásánál azonban a tábla nem fogadhatja el az elsőbiróságnak azt az álláspontját, a mely szerint a kártérítés mérvének megállapításánál az általában szokásos és az év szakai szerint 80 fillér és 2 korona között váltakozó napibért vette alapul: mert a baleset folytán a kárvallott fél lehetőleg abba a helyzetbe hozandó, a melyben lenne, ha a baleset nem történik, miből