Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az ipartörvény a Magyar Jogászegyletben

14 Kereskedelmi Jog megállapított tényállásnak, hogy H. L. a szóban forgó részvénytársaságnak igazgatósági tagja is volt? A szerződés szerint H. L. az áruosztály egyik üzletvezetője, tehát kereskedelmi meghatalmazott volt; lehetnek ugyan kereskedelmi meghatalmazottak, kik nem segédek ; de viszont a kereskedelmi meghatalmazott fogalma egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a kereskedelmi meghatalmazott kereskedősegéd legyen, pedig az üzletvezető is tartozhatik a kereskedősegédek közé, azt mutatja az ipartörvény 92. §-a, mely a fontosabb teendőkkel megbizott iparosvagy kereskedősegédek között üzletvezetőt is emlit. Az a kereskedelmi meghatalmazott és igy az az üzletvezető, a ki a kereskedőhöz, mint főnökhöz, szolgálati viszonyban áll, kereskedősegéd, mert a kereskedősegédi minőséget, az üzletben való kereskedelmi tevékenység mellett, a szolgálati viszony adja meg. H. L pedig a részvénytársasághoz szolgálati viszonyban állott, mert tevékenységét a meghatározott fizetés ellenében volt köteles a részvénytársaság javára fordítani, s mert e kötelesség nem egyes esetekre, hanem a szerző désben meghatározott ügykörre tartósan vonatkozott. Hogy pedig ez a tevékenység kereskedelmi tevékenység volt: az nyilvánvaló abból, hogy H. L. tevékenysége a részvénytársaság kereskedelmi vállalatai egyik osztályának vezetésében állott. H. L. tehát a szóban forgó szerződésben szabályozott üzletvezetői minőségében feltétlenül kereskedősegéd. A mi most már azt a kérdést illeti, hogy a fenforgó hatásköri vitában H. L igazgatósági tagságának van e döntő befolyása? e kérdést tagadóan kellett eldönteni; mert ugy a szerződés, mint az annak alapján érvényesíteni kívánt követelés teljesen független H. L -nak igazgatósági tag voltától; H. L. a követeléssel nem mint igazgatósági tag, hanem kizárólag a szerződéssel létesített jogviszony alapján lépett fel; tehát a hatáskör szempontjából H. L.-nak csakis az az állása jöhet tekintetbe, mely állást neki ez a szerződés adott. Mindezek szerint a jelen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik ; mert az ipartörvény 176. §-ának rendelkezése a kereskedősegédekre is vonatkozik; mert H. L. ama szerződés szerint, melyből a követelést származtatja, a részvénytársasággal szemben kereskedősegéd; végül, mert e követelésnél a hatáskör szempontjából közömbös, hogy H. L. egyszersmind igazgatósági tag is volt. H. L -nak a fentebbiek szerint megállapított kereskedősegéd voltát nem dönti meg az általa a mai tárgyaláson felhozott az az érvelés, hogy az alkalmaztatásról szóló szerződés szerint őt az igazgatóság megválasztotta, hogy kötelességévé tétetett az is, hogy uj iparvállalatok létesítésén fáradozzék és hogy a szerződés tiz évi tartamra köttetett; mert az alkalmaztatás jellegére nézve teljesen közömbös, hogy az igazgatóságnak erre vonatkozó határozata választásnak neveztetik ; mert a főnök részére uj vállalat létesítésén való fáradozás a főnök érdekében való kereskedelmi tevékenység, tehát a kereskedősegéd fogalmával éppen nem ellenkezik; mert végül a szolgálati viszony és annak tartama is, a ke eskedelmi törvény 55. § a értelmében, szabadr egyezkedés tárgya, tehát a törvény nem zárja ki, hogy a segéddel a szolgálati szerződés bármily hosszú időre köttessék. Részvénytársaság. 2. Ha a részvénytársaság alapszabályai a befizetés elmulasztás esetére csak azt állapítják meg, hogy az aláíró elveszti részvényesi jogait és a teljesített befizetéseket, ez esetben a részvényjegyzőtől nem követelhető a még be nem fizetett összeg befizetése. (M. kir. Curia 305/1908. sz. — 1908. nov. 11.) A budapesti Jcir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Kötelezi alperest, hogy felperesnek 190Ü korona tőkét stb. megfizessen. Indokok : A K. T. 153., 168. és 173 §-ainak egybevetett értelme az, hogy a részvényes, legyen az akár részvényaláiró, akár más, a névre vagy bemutatóra szóló részvények névértéke, illetve annak még be nem fizetett része erejéig a 169. § ban vagy annak alapján az alapszabályokban megállapított jogkövetkezmények mellett kötelezettségben áll. A részvényeknek a K. T. 173 § ában meghatározett módon történt továbbadása esetében pedig a részvényaláiró az aláirt (névre vagy bemutatóra szóló) részvények névértékének 50°/oa erejéig felelős; a még be nem fizetett névértéke erejéig azonban a részvényes csak a névre szóló részvények átruházásánál és akkor, ha az uj birtokosnak a társasági részvénykönyvbe való bevezetése elmulasztatott. A K. T. a bemutatóra szóló részvényekre nézve társasági részvénykönyv vezetését elő nem irja. A törvény 173. §-ának kifejezetten a névre szóló részvények átruházására vonatkozó az a rendelkezése tehát, mely a részvények 50%-on felül be nem fizetett névértékére vonatkozik, a törvénymagyarázat szabályai szeiint joghasonszerüség utján a bemutatóra szóló részvények átruházása esetére már azért sem alkalmazható, mert az ily részvények átruházása a 172 §. szerint azok átadása által történvén, a részvénytársaság, mely csak az aláírókat ismeri, rendszerint nem is tudhatja, hogy a részvények kinek a birtokában vannak és mert az ellenkező álláspontból az következnék, a mit pedig a törvény éppen a közforgalomra szánt bemu-