Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - A csekk a magyar jog szerint

Kereskedelmi Jog 1. sz. dás, amely az utalványozottra kedvezőbb, hatálytalan (23. §). Ide tartozik az a kérdés is, hogy kit illet a csekkforgalommal járó okmányok, illetőleg a föl nem használt űrlapok tulajdonjoga. Nálunk a beváltott csekkeket a bankok nem adják vissza a kibocsátónak, a föl nem használt űrlapokat pedig visszakövetelik. Az ellenkönyv, mint amely a kibocsátó bizonyítéka a bank ellen, a kibocsátó tulajdona. Azonban ugy a beváltott csekkek, mint az ellenkönyv közös okiratok az 1893: XVIII. t.-cz. 81. §-a értelmében. 2. A kibocsátó és az első átvevő között: Az első átvevő a csekket ugy szerzi meg, hogy azt a kibocsátó tulajdont megalapító átadással (traditio) birtokába bocsátja. Ez a jogügylet az átadási szerződés (Begebungsvertrag), egy dologi, tehát elvont és járulékos jogügylet, amelyet a felek rendszerint valamely anyagi jogügylet teljesítése vagy létesítése végett kötnek, bár lehetséges, hogy az átvevő a csekket mint árut vásárolja a kibocsátótól, például valamely banktól külföldi bankra szóló csekket, abból a czélból, hogy külföldi adósának készpénz helyett azt küldje be. Az a szolgáltatás, amelyre való tekintettel a csekk adatik, a csekk ellenértéke (valuta). Lehet, hogy a kibocsá ó az ellenértéket megkapta, lehet, hogy ajándékozta, lehet, hogy hitelezte : mindez a csekk szempontjából közömbös. A csekkben elvont fizetési ígéret tétetik, abból a csekkadás miértje ki nem derül, még alakilag sem, mert a csekkben nincs a váltónál hagyományos érték záradék: „értékét vettem", „értéke készpénz" stb. A csekklevélben magában az a kérdés, hogy a kibocsátó kapjon e, mikor és milyen ellenértéket, meg sem oldható, mert a csekkben tett fizetési ígéret sem föltételtől, sem ellenszolgáltatástól függővé nem tehető. (1. § 3. pont) A csekk tehát mindig egyo'daluan kötelez és jogosít és így nem lehet kétoldalú (synallagmaticus), vagyis olyan szerződés hordozója, amelyben mindegyik szerződő fél jogosított is, kötelezett is és amelynek alapján az, aki a teljesítést követeli, ezt rendszerint csak föltételesen, akkor teheti, ha a maga részé ről már teljesített vagy legalább a teljesítést egyidejűleg fölajánlja (K. T. 335. §). Ha tehát a csekk kétoldalú szerződés, például adásvétel teljesítése végett adatik, a jogviszony a felek közt a következő lesz: Az átvevő a csekket, amely föltételtől vagy ellenszolgáltatástól függővé nem tehető, érvényesítheti, függetlenül attól, hogy adott-e ellenértéket : tovább adhatja, beválthatja, perelheti. De viszont adósával szemben, akinek azt az ajánlatát, hogy csekk utján teljesít, a csekk átvételével elfogadta, másra, mint a csekk beváltására igénye nincsen, ellene más, mint a csekkből eredő jogot nem érvényesíthet. Vételi ügyletnél a csekket átvevő eladónak nem a vételárra, hanem a csekkösszegre van igénye. A vételárra mint olyanra való igénye a csekkadás következtében nem szűnik ugyan meg (bár szerződésileg meg is szüntethető), hanem szünetel és csak akkor éled föl ha a csekket visszaadja. (18. §.) Amig a csekket vissza nem adja, a köztörvényi (vételi) ügylet alapján érvényesíthető igénye nincs; a köztörvényi ügyletben tehát eqy igényjogosult marad : a kibocsátó s az ügylet nem kétoldalú szerződés többé, hanem pusztán egyoldalú kötelem, amelynek jogosítottja, az adott esetben a vevő, a (még meg nem kapott) áruk szállítását most már nem valamely ténykedésétől föltételezetten, hanem föltétlenül követelheti, így a csekk átadása és átvétele következtében az alapul fekvő kétoldalú szerződés két egyoldalú kötelemre bomlik, amelyek nem többé egyidejűleg, egymástól föltételezetten, hanem külön-külön, mindegyik a maga esedékessége napján föltétlenül teljesítendő ; a csekk fizetendő, amikor bemutattatik és az ellenérték szolgáltatandó, amikor esedékes. A csekk visszaadásával helyreáll a statusquo ante, az ügylet ismét két oldalú szerződés lesz. (V. ö. Canstein, Der Scheck. 70. 1.). Más kérdés az, hogy a kibocsátó követel heti-e az ellenértéket, ha a csekk beváltása megtagadtatott és hogy az átvevő követelheti-e a csekk összegét, ha ellenértéket szerződésellenesen nem adott. E kérdések is elintézhetök a teljesítési (köztörvényi), illetőleg visszkereseti (váltó-) per keretében, de a feleknek a csekkadás következ'.ében megváltozott jogviszonya és ehhez képest módosuló perbeli szerepe mellett mint kifogások, amelyeket az azt állitó alperes tartozik bizonyítani: a teljesítési perben azt, hogy az ellenérték nem követelhető, a csekkátvevő, a váltóperben azt, hogy a csekkösszeg nem követelhető, a kibocsátó. A váltó adását rendszerint tárgyalás előzi meg; előbb fölvetik a váltóadás eszméjét, azután megbeszélik a föltételeket (váltóösszeg, esedé