Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - A balesetbiztosítás az osztrák törvénytervezetben

KERESKEDELMI JOG A hiteitörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedi folyóirat SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i BUDAPEST, V* Arany Jáno»—«. 0. u. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐI GRECSÁK KÁROLY Dr. BENDER BÉLA KIB. OUBIAI BIBÖ. ÜGYVÉD. ELŐFIZETÉSI ÁRi Bgéa *vn . . . » K. Egyot Hám > 1 K. Toltloi: SO—06i HATODIK ÉVFOLYAM. — 1. SZ. MEGJELEN MINDEN HÓ 1-EN ÉS 15-EN. BUDAPEST, 1909. JANUÁR 1. ^ A balesetbiztosítás az osztrák törvénytervezetben. Irta: Dr. Beck Hugó, a kir. Curia tanácselnöke. A törvénytervezet a balesetbiztosítást nem együttesen a kár, vagy életbiztosítással, hanem külön tárgyalja. (149—157. §§ ) Indokolja ezt azzal, hogy habár a balesetbiztosítást az életbiztosítás körébe vonja és ennek keretén belül tartja szabályozandónak, mégis a kárbiztositással való közeli rokonságánál fogva külön balesetbiztosítási szabályokat állit fel. A balesetbiztosításnak kétségtelenül vannak egyes rokon ismérvei az életbiztosítással, de természeténél és lényegénél fogva sokkal közelebb áll a kárbiztositáshoz. A balesetbiztosítást megteremtette annak a szükségérzete, hogy a nagyobb veszélylyel járó foglalkozást gyakorló egyéneknek anyagi helyzete lehetőleg javítandó és kárpótlandó azokban az esetekben, a melyekben önhibájukon kivül baleset folytán keresetképességük csökkent. A balesetbiztosítás kártérítést nyújt arra az esetre, ha a baleset olyan testi sérülést idéz elő, mely a biztosítottnak halálát okozza, vagy amelynek következtében a biztosított teljesen munkaképtelenné, vagy ideiglenesen keresetképtelenné válik„ A balesetbiztosításnál a biztosító kötelezettsége, ugy mint a kárbiztositásnál, bizonytalan, nem kell szükségkép bekövetkeznie, tehát a biztosító esetleg ellenszolgáltatást nem teljesít. Az egész biztosítási dij: koczkázati dij, nem ugy, mint az életbiztosításnál, a melynél a biztosítási dij egy része, mint tartalék gyűjtetik és a biztosított javára kezeltetik; a gyűjtött tartalékok közönséges kártartalékok azzal a rendeltetéssel, a minővel minden kárbiztositásnál birnak. Tényleg az a kár téríttetik meg, a melyet a baleset előidéz és előzetesen csak azért állapittatik meg, mert utólagos meghatározása gyakran lehetetlen, mindenesetre azonban nemcsak jelentékeny nehézségekkel, de a biztosítottra nézve kényelmetlen nyomozásokkal járna. Nyilvánvaló mindezekből, hogy a balesetbiztosítás egész czélja és tartalma, valamint lényeges ismérvei szerint is kárbiztositás. Helytelennek tartjuk tehát a tervezetnek azt az álláspontját, mely a balesetbiztosítást az életbiztosítás kategóriájába sorozza. De ha a tervezet nem talált elég alapot arra, hogy a balesetbiztosítást a kárbiztositás körébe illeszsze be, akkor, miután indokolásában maga elismeri, hogy rokon ismérvei vannak ugy a kár-, mint az életbiztosítással és hogy már fejlődésénél fogva a jelzett két biztosítási nem között közép helyet foglal el, nemcsak egy külön fejezetben, hanem teljesen önállóan és a többi biztosítási nemektől egészen függetlenül kellett volna a balesetbiztosítást szabályoznia. A tervezet balesetbiztosítási részének egyik további hibáját abban találjuk, hogy a baleset fogalmának törvényes meghatározását mellőzi. Indokolásában kettős okot hoz fel. Az indokolás szerint ugyanis a biztositónak a dolga a felelőssége terjedőimét a biztosítási feltételekben megszabni, ezek alapján pedig nem lesz nehéz a gyakorlatban megoldani azt a kérdést, hogy a kérdéses eseményben a kártalanító baleset fenforog-e. De különben is — mondja az indokolás — a baleset fogalmának meghatározása nehézségekkel jár. Egyik indokot sem fogadhatjuk el elegendőnek arra nézve, hogy a baleset fogalma törvényileg meg ne határoztassék, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a baleset fogalmának meghatározása a gyakorlati életben felmerülő sok differencziának és perlekedésnek elejét vehetné. Az ellen nincs kifogásunk, hogy a biztosító az általános feltételekben határozza meg önmaga, hogy valamennyi baleset ellen vagy