Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 4. szám - A cheque utján való fizetés. [Rövid közlemény]

annak felderítése irányában, hogy a most emiitett károkat a villámcsapás és szélvihar együttesen nyilvánult ereje mily irányban okozta, a kir. törvényszék az 1893 : XVIII. t.-cz. 65. §-ának alkalmazásával a kárviselés terjedelmét akkép határozta meg, hogy a csűr rombadőlése folytan bekövetkezett kárt az emiitett két természeti erő együttes és egyenlő arányú következményéül tekintette s minthogy alperest csak az egyik természeti erő, vagyis a villámcsapás által okozott kár megtérítése iránt terheli felelősség, a bíróság a kárviselés egyenlő arányú megosztásával alperest a fentebb felsorolt tételek fejében egyezségileg meghatározott összegek (3000 K + 200 K + 300 K + 50 K + 100 K + 50 K -f 66 K + 400 K = 4226 K) felének vagyis 2113 korona tőkének fizetésére kötelezte, a szélvihar hatásának tulajdonított fél kárösszeg iránti igényével pedig felperest elutasitandónak találta. (17882/905) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, amely szerint alperest felperes részére 2113 korona tőkének, ez után az 1900. évi október hó 10-től számított 5% kamatnak és 293 ker. 60 fillér felebbezési költségnek fizetésére kötelezte és felperest keresetének 2527 korona tőkét meghaladó részével valamint az 1900. évi október hó 10-ik napját megelőző kamat követelésével elutasította és a kir. tábla 3254/904. számú végzésében megállapított felebbezési költséget kölcsönösen megszüntette, helyhenhagyja, egyéb részét azonban megváltoztatja és alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek az elsőbiróság által megítélt összegen felül további 414 korona tőkét, ezután az 1900. évi október hó 10-ik napjától járó 5% kamatot, 600 korona 50 fillér előleges bizonyítási és 500 korona részleges perköltséget 15 nap alatt megfizessen s a perköltségnek csak ezt felülhaladó részét szünteti meg kölcsönösen peres felek között Indokok: A kir. Curia 564/904. sz. Ítéletében bizonyítottnak fogadta el azt a tényt, hogy felperesnek biztosított épületei közvetlenül a villámcsapás után részben nyomban összeomlottak. Minthogy tehát a felperesnek a keresetben megjelölt összes épületei nyomban a villámcsapás után és egy időben omlottak össze: nyilvánvaló, hogy az összes épületek összeomlását ugyanazon természeti erő idézte elő és így azt, amint azt az elsőbiróság Ítéletében a vonatkozóan felhozott indokok alapján a felperesnek a helyszínrajzon A/l el jelölt félszerére nézve helyesen megállapította, — az emiitett helyszíni rajzon B) 1—3. jelölt kocsiszínre és félszerre nézve is azt kell megállapítani, hogy ezen épületek rombadőlését is a villámnak és szélviharnak pusztító ereje együttesen idézte elő, annyival is inkább, mert a villámcsapásnak ilyen irányú pusztító ereje a köztapasztalat szerint nem magában a villámcsapásnak mechanikai erejében, hanem a villámcsapással együtt járó nagymérvű légnyomásban és rázkódtatásban rejlik és igy az a körülmény, hogy a villám nem az utóbb nevezett épületekbe ütött be, a fenforgó kérdés elbírálásánál döntő sulylyal nem bir ; és mert arra nézve, hogy a fenforgó esetben a villámcsapással járó légnyomás és rázkódtatás oly mérvű volt, hogy ez a villámcsapás helyétől 67*20 méternyi távolságban levő s különben is gyengébb szerkezettel biró és kevésbé ellenálló képességű anyagból épített kis félszer és kocsiszín rombadőlését a szélvihar erejével egyesülten előidézni képes volt, bizonyítékot szolgáltat B. J és J. N. tanuknak az az egybehangzó vallomása, hogy bár ők a villámcsapás helyétől 15—20 percznyi gyalogolást igénylő távolságban — tehát 67 méternél sokkal távolabb — voltak, oly nagy légnyomást éreztek, hogy az az uton őket visszataszította, B. J. szerint, mintegy egy méternyire. Ugyanez áll az 5. a. kárbecslési jegyzőkönyv 6. tételében c)—h) alatt meghatározott kárösszegre nézve is, mert az emiitett kárbecslési jegyzőkönyvből s az e részben kihallgatott tanuk vallomásából megáll apitható, hogy felperes ezen kárát a kis félszer és a kocsiszín összeomlása következtében szenvedte. Felperesnek az 5. alatti kárbecslési jegyzőkönyvben meghatározott kárösszegekhez való igénye tehát teljes egészében bírálandó el és minthogy a kir. ítélőtábla az elsőbiróság által a per érdemére nézve elfoglalt álláspontot a felhozott vonatkozó indokok alapján helyesnek elfogadja: az elsőbiróság Ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében a rendelkező részben kitett és fentebb indokolt változtatással az itt felhozott és ezekkel nem ellenkező vonatkozó egyéb indokai alapján helyben kellett hagyni. (1908/1905.) M, kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A másodbiróság Ítéletének indokait annyiban helyesbítve, hogy a nagytapolcsányi kir. járásbíróságnak 1902. M. II. 4/7. sz. a. és 1903. M. I. 4/4. sz. a. végzéséből csupán az tűnik ki, hogy a foganatosított tanuhallgatás és helyszíni szemle költségei felperes ellen állapíttattak meg és e szerint azok tartalmából meg nem állapitható, hogy azokat közvetlenül a felperes fizette volna ki, egyébként azonban a kir. Curia a másodbiróság ítéleti indokolása alapján és azért hagyja helyben, mert az 5. a. jegyzőkönyv tartalmából és különösen az arra vezetett záradék tartalmából kitetszőleg az abban megállapított kárösszeg meghatározást mind a két fél magára nézve kötelezőnek elfogadta és csupán azt a kérdést hagyták eldöntetlenül, hogy az ekként összegszerüleg megállapított kár a biztosított esemény (villámcsapás) következményeként tekinthető-e vagy sem, ami különben abból a körülményből is kitűnik, hogy egyik fél sem vette igénybe a kárösszeg iránti