Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 4. szám - A cheque utján való fizetés. [Rövid közlemény]

4- 8Z- Kereskedelmi Jog ságát ismerte, köteles lett volna ezt az alperessel a vontatás eszközlése előtt közölni. Ezt pedig a felperes nem tette, mert az a körülmény, hogy a felperes egyik munkása T. L már a vontatás megkezdésekor az alperes kapitányának P. M.-nek átkiáltott, hogy az elevátor 12 5 méter magas, már a közlés ezen módjánál fogva, amelyről maga a tanukép kihallgatott T. L. is azt vallja, hogy csak következteti, hogy P. M. megértette, nem tekinthető a felperest terhelő ezen közlés oly módon történt megtételének, mely az alperes, illetve emberei számításának komoly alapjául szolgálhatott volna. Minthogy tehát a fent előadottak szerint sem felperes, sem alperes nem járt el a kellő gondossággal a kérdéses elevátor készüléknek a hid nyíláson át eszközlendő vontatásának előkészületeinél, minthogy továbbá felperesnek is, mint ilyen vizi jármüvek használatával foglalkozó vállalatnak, a saját elevátor készüléke magasságának ismerete mellett a dolog természete szerint szintén köteles gondosságához tartozott meggyőződést szerezni, hogy | ez az elevátor készülék az akkori vízállás | mellett a hid nyíláson át az elevátor felsőbb részeinek az ő teendőit képezett leszerelése nélkül át lesz-e vontatható és pedig annyival inkább, mert erre Z P. tanúnak 1902. jul. 1-én tett vallomása szerint saját gondnokának személyében H. J. utján figyelmeztetve is lett, még pedig E. F. tanú vallomása szerint 1902. május 18. vagy 19. napján, tehát a vontatás előtt egy vagy két nappal és nem mint felperes válasziratában állítja április 19. vagy 20-án, minthogy ezek szerint jogi bizonysággal meg nem állapitható, hogy a kérdéses káresetnek bekövet kezte a felperes avagy alperes részéről a kötelezett gondosság elmulasztásának a következménye-e; a kir. Curia megállapította, hogy a kérdéses káresetért mindkét felet egyaránt terheli a felelősség, amiből folyóan a szenvedett kárt mindketten egyenlő részben kötelesek viselni. Minthogy pedig az első biróságok ítéleteiknek vonatkozó indokolásában helyesen állapították meg azt, hogy az alperes kártérítési felelősségének szempontjából csakis a szakértők által 2373 K. 50 f.-ben megállapított kárösszeg jöhet figyelembe és így csakis ennek a kárösszegnek ki által leendő viselésének a kérdése bírálható el a fenti alapon; a kir. Curia az alperest csakis ennek a kárösszegnek a fentiek értelmében őt terheli felerészben vagyis 1186 K. 75 f. tőkében és ennek kamataiban marasztalta az alperest, mig felperest ezen kárösszeg a másik felerészének megfizetése iránti keresetével elutasította, valamint elutasította felperest ezt a kárösszeget 2373 K. 50 f.-t meghaladó keresetével is, az elsőbiróságok Ítéletei e részbeni helybenhagyásával és elfogadván ezen Ítéletek e részbeni indokolását. Biztosítás. 86. Ha a biztosított tárgyban esett kár részben a biztositort esemény, villámcsapás, részben a nem biztosított szélvihar eredménye, a kárt egyéb adat bizonyításának hiányában a biztosító és a biztosított egyenlő arányban tartozik viselni. (M kir. Curia. 1477/905. — 1906. decz. 18.) A budapesti Tcir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi biróság: Kötelezi alperest, hogy felperesnek 2113 K. tőkét stb. fizessen. Indokok: Az 5. alatti kárbecslési jegyzőkönyv tartalma, különösen pedig annak hátlapjára vezetett nyilatkozatok szerint alperesnek kárbecslője felperesnek az 1900. évi augusztus hó 4-én dult vihar következtében szenvedett kárát az ugyanott tételenként felsorolt összegekben — mindössze 5054 korona összegben — állapította meg. Felperes pedig a kár mennyiségére vonatkozó ezt a megállapítást feltétlenül elfogadta azzal a sajátkezüleg aláirt kijelentéssel, hogy a kárbecslő által meghatározott kártérítési összeggel megelégszik s annak le vonás nélkül kért kifizetése esetére magát kártérítési igényeire kielégítettnek tekinti. Minthogy sem az emiitett kárbecslés alkalmával, sem utóbb a felek közül egyik sem érvényesítette azt az igényét, hogy a felperes által szenvedett kár mennyisége az általános biztosítási feltételek 11. §-a értelmében szakbecsü utján állapittassék meg, ellenkezőleg az 5. alattira irt nyilatkozatok összefüggő tartalma a feleknek a kárösszeg iránti megegyezését tanúsítja, meg kellett állapítani, hogy az ügyfelek között a kár mennyisége kérdésében egyezségi nyilatkozat jött létre. Ugyanis az a körülmény, hogy alperes a kártérítési kötelezettségeinek teljesítését megtagadta csakis abból az okból, hogy szerinte a károsodás nem villámcsapás, hanem kizárólag szélvihar következésekép állott elő, a kár mennyiségére vonatkozó megállapodásnak joghatályát nem érintette. Mert a felek a kártérítés mértékére a teljesítés alapjául szolgáló kártérítési kötelezettség kérdésétől függetlenül hatályosan megállapodhattak, miután a jogalap vitás kérdésének eldöntése a kár mennyiségének meghatározásával szoros összefüggésben nem áll. Sőt tekintve, hogy alperesnek kárbecslője a kárviselési kötelezettség kérdésében fentartással élt és ennek daczára felperes és alperes kárbecslője között a kár mennyiségére vonatkozó Írásbeli megegyezés létrejött. a kárösszeg iránti megállapodás a felek akarata szerint a jogalap kérdésétől függetlenül létesíttetett arra az esetre, ha az alperesnek kártérítési feletőssége fenforgott. Ugyancsak az 5. alatti tartalmából kitűnik, hogy a 2., 3., 4., 5., 6., a) és b) (alsorszámu) 7. és 8. alatt megállapított károk és az A) alatti nagy félszer (csűr és pajta) rombadőlése folytán következtek be. Minthogy közelebbről nem volt megállapítható és a bizonyítás újbóli felvételétől sem lehetett sikert várni,