Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 4. szám - A cheque utján való fizetés. [Rövid közlemény]

87 merült költségeiknek, nevezetesen utazásuk és Budapesten tartózkodásuk költségeinek megtérítését ne igényelhessék. Az igazgatóságnak tehát joga volt arra, hogy e készkiadások megfelelő megtérítését tagjai részére megállapítsa. Az igazgatóság azonban az útiköltségeket 100 koronában, tehát túlságosan magas, a valódi szükségletnek meg nem felelő összegben állapította meg, holott a bíróság azt találta, hogy Somorjáról Budapestre és visszautazás, valamint Budapesten való tartózkodás költségére ülésenként 50 korona elegendő. Minthogy pedig nem vitás, hogy felperes 3 igazgatósági ülésen részt vett s ezekért költségei megtérítve nincsenek, részére e 3 ülés költsége fejében 150 koronát megállapítani, míg keresetének ezt meghaladó igazgatói javadalmazásra irányuló részével felperest elutasítani kellett. Ad b) A G. a. jegyzőkönyv szerint az 1902. évi június hó 27-én tartott közgyűlés felperest felszámolóul választotta és a felszámolók mind egyikének díjazását havi 200 koronában állapította meg akként, hogy ezen díjmegállapítás törvényessége nem vitás ; alperes a felszámolói díjazást nem kifogásolhalja azon az alapon, hogy felperes mindössze csak két felszárrolóbizottsági ülésen vett részt és ekként felszámolói kötelességét nem teljesítette: mert a vagyonbukott szövetkezet felperesnek felszámolói működését igénybe vette és mert ha felperes kötelezettségeinek nem tett eleget, jogában állott volna a felszámolói megbízást, a K. T. 203. és 256. §-ai értelmében visszavonni ; minthogy azonban a közadós szövetkezet ezt nem tette és igy felperesnek felszámolói megbízása és felelőssége a csődbejutásig fennállott: a felszámolói minőségben részére kikötött díjazást joggal követelheti. Felperes felszámolói minősége 6 hónapig tartott, miért is erre a 6 hónapra járó felszámolói díjkövetelésének 1200 korona valódiságát meg kellett állapítani. (12848/905.) A budapesti Jcir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért, mert habár a szövetkezet igazgatósága a társaság székhelyén kivül lakó igazgatósági tagoknak az igazgatósági ülésekre való utazása alkalmából felmerült kiadásaiknak mint a szövetkezet ügyeinek vezetésével járó költségeknek megállapítására jogosult volt is s ezt a költséget az 1901. évi augusztus 15-én tartott ülésen a társaság székhelyén kivül lakó igazgatósági tagok részére s emélyenként és ülésenként 100 koronában meg is állapította, minthogy ez a költségmegállapitás az 5. alatti mérleg tartalmát tekintve^ amelybe az ily czimen felvéve nem lett, az 1902. évi június 27-én tartott közgyűlés ama határozata által, hogy az 5. alatti mérleget tudomásul vette, jóváhagyottnak nem tekinthető s minthogy a közgyűlés jóváhagyásának hiányában az a kérdés, hogy az igazgatóság a kérdéses költségeket a tényleges kiadásnak és szükségletnek megfelelő összegben állapitotta-e meg, felülbírálás tárgyát képezheti; ehhez képest az elsőbiróság felperes utazási költségét a most megjelölt szempontból helyesen tette vizsgálat tárgyává s azt a szükségletnek megfelelő összegben helyesen állapította meg. (1733'905.) M. Jcir. Luria: A másodbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Vétel. 84. Ha a vevő társas czégböl a hitelbe vett áru szállítása előtt az egyik czégtag kilépett, az eladó nem köteles a czégben beállott személyváltozás után az árut hitelben szállítani. (M. kir. Curia 146/1905. 1906. deczember hó 21.) A debreczeni Jcir. törvényszék, mint JceresJcedelmi bíróság: A felperest keresetével elutasítja. Indokok : A felperes keresetét arra alapította, hogy vele az alperes az 1899. november hó 26-ik napján, 5 vaggon vasárura vételi ügyletet kötött aképen, hogy az áruk részletezés szerint az 1900. évi február, illetve prolongálás folytán augusztus hó végéig voltak szállitandók és hogy a vételár, a szállítástól XU részben 30 nap, 3A részben pedig 4 hó múlva volt volna fizetendő. Az alperes azonban Z. L. egyik czégtagnak a czégböl való kilépését hozván fel indokul, a szállítást megtagadta, aminek következtében, minthogy az árukat az 1900. év február hó 18-ik napján ő (felperes) G. J-nek tovább adta, de szállítási kötelezettségének eleget ő sem tehetett, a vétel és eladási ár közötti különbözet, továbbá kötbér és postaköltség czimén, a keresetnek megfelelő kára származott. Az alperes beismerte ugyan, hogy a felperesnek a kérdéses árukat eladta és hogy az eladott árukból mit sem szállított, mindazonáltal a kereset el volt utasítandó azért, mert a fennállott közkereseti társaság egyik beltagjának Z. L. az ügylet megkötése után a czégböl történt kilépése miatt az alperes az áruknak hitelbe való szállítását jogosan tagadta meg, továbbá: mert a felperes maga akadályozván meg az áruk szállítását tz által, hogy az áruknak készpénzfizetés vagy utánvét mellett való átvételére késznek nem nyilatkozott, sem az alperes abbeli kívánságának eleget nem tett, hogy a vételárról adandó váltókat Z. L-al is írassa alá, ezek miatt ő a vételtől önként visszalépettnek tekintendő ; végül mert az sem nyert bizonyítást, de sőt megczáfoltatott, hogy neki a keresetben jelzett kára származott. Nem vitás ugyanis a telek között, ami a beszerzett iratokból is kitetszik, hogy az ügylet megkötésekor a szerződő közkereseti társaságnak Z. L. és özv. K. M. né, szül H. A. voltak a tagjai, kik közül a társasági szerződés szerint az üzleti tökéhez előbbi öt, utóbbi pedig tízezer koronával tartozott járulni Az egyik czégvezető S. F., az özv. K. M-né veje volt, aki a czégjegyzést Z. L-al együtt gyakorolta. A peres felek előadásából és