Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 4. szám - Kartellek, trösztök. Baumgarten és Meszlény könyve. [Könyvismertetés]

78 hódított, sőt már az őstermelés, de még a fogyasztás is a szövetkezés mezejére lépett, egyének, testületek, hatóságok, sőt maga az állam is számolnak már az uj közgazdasági tényezőkkel, az állam mint gyáros maga is belép a kartell kötelékbe, de a jognak mind ez még mindig turpis causa. Annak a küzdelemnek, mely a régi jog és az uj közgazdaság közt lefolyik a régi formák nagy védelmi harczának az uj tartalom támadásaival szemben szerzőink munkájuknak csaknem fele részét szentelik. Végig vezetnek bennünket a kartelljog vagy jobban mondva a kartellenes jog tételes szabályain Amerikában, Francziaországban, Ausztriában és miután behatóan ismertették a Reichsgericht döntései alapján a kartellekre nézve eddig legkedvezőbb jogi felfogást tanúsító német joggyakorlatot, az angol, belga és olas; jogfejlődés rövid érintése után áttérnek hazai jogunkra. Reflexmozgásoknak nevezik a magyar jog mozdulatait a kartellekkel szemben ; „öntudatlanok, hatásuk nem szándékolt, hanem véletlen." Pedig nem ugy van; a magyar joggyakorlat tudatosan a konservativismui legszélső jobbján áll minden kérdésben, mely egyenesen a kartellekre vonatkozik. Csak eredményei közvetettek, be nem vallottak, kifejezetten el nem ismertek. De gazdasági politikai iránya, — mert határozott feltételek hiányában ez az Ítélkezés merő politika, — a vervenyszabadságnak védelme á outrance. Összetéveszti ezt akárhányszor a szerződésszabadsággal és összetiporja az utóbbit akkor, midőn állítólag védi, sőt megdönti még az ipari béke érdekében munkaadók és munkások között létrejött . megegyezést is, mely a munkabér minimumát biztosítja és rosszul értelmezett szerződési szabadság nevében felmenti a kötelezett kötbér alól azt a munkaadót, ki munkásainak megállapodás ellenesen kisebb bért fizet. Tévesen tekintik szerzők a verseny korlátozásának azt az esetet, midőn valaki kötelezi magát azzal szemben, ki utóajánlatot tesz, hogy az ingatlan ujabb árverésénél ennél magasabb vételárt fog ígérni. Ez nem a verseny korláto zása, hanem ellenkezőleg, legalább egy versenyző biztosítása. Az ebben az esetben hozott Ítéletből tehát a judikatura elhajlására érvet meríteni nem lehet. Az igazi elhajlás, sőt egyenes ellenmondás ott jelentkezik, ahol a versenytilalom kikötését érvényesnek ismeri el a bíróság, tehát a bizo4. BZ. nyos helyre és bizonyos időre teljes megszüntetést elfogadja, ellenben a korlátozást nem. A közönség érdekét amaz ép ugy érinti mint ez, némely esetben még jobban. Szinte ki kell érezni, mi vezeti ilyenkor a bíróságot: nem térhet ki az elől a tény elől, hogy az üzlet vevője megfizette a magasabb vételárral az eladó lemondását a versenyről, a vevőkör (goodwill) épségben maradását De már a kartellnél nem akarja felismerni, hogy itt is megkapta a lemondás teljes ellenértékét a másik szerződő fél hasoló lemondásában. A versenytilalom jogosságának elismerését megtaláljuk a polgári törvénykönyv tervezetében is, mely a kartellekről mélyen hallgat, ha csak azt a rendelkezését nem fogják valamikor ráhúzni, mely szerint erkölcstelen tartalmú vagy a közrendbe ütköző szerződés semmis és mely ebben a szövegében felöleli azt is, amit a német tudatosan elejtett Behatóan ismerteti a mü a törvényhozási kísérleteket, melyek különösen Ausztriában, Németországban, az .amerikai Egyesült Államokban és végül hazánkban is történtek, kiemelvén ezek keretében a két utolsó jogászgyülésen lefolyt, felette érdekes tárgyalásokat, az amerikai Industrial Commission hatalmas anyaggyűjtését és a németországi belügyi birodalmi hivatal kezdeményezésére megtartott tanácskozásokat. És mindezek szemléltetése után rátér saját javaslatára, mely fokozott figyelmünkre érdemes. Álláspontja az, hogy az állami beavatkozás szükséges, de megengedi, hogy ez nem áll .teljes mértékben Magyarországra nézve az Ausztriával való vámközösség tartamának idejére, mert a kartelitörvényben foglalt és iparunkra nehezedő korlátozások az amúgy is egyenlőtlen versenyben a magyar ipart az osztrákkal szemben még az eddiginél is hátrányosabb helyzetbe hoznák." Általában azonban ugy találja, hogy „a vállalkozási egyesülések túlságos hatalma a velük szemben álló gazdasági erőkkel kiáltó disharmoniában áll és egyes osztályok létérdekét fenyegeti.* Feladatának tekinti tehát, hogy előadja haditervét „e fenyegető hatalom leigázására." Nem akarok az utóbbi kifejezés miatt vitába szállani. Hisz másutt többször is, elég világosan mondják meg a szerzők, hogy a kartelleket és trustöket nem elnyomni, hanem csak esetleges túlkapásaikat korlátozni kell. Több előfeltéKereskedelmi Jog