Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 4. szám - Kartellek, trösztök. Baumgarten és Meszlény könyve. [Könyvismertetés]

77 melyek a termelés mennyiségét kontingentálás által megszorítják, sőt megállapítják azon áruminőségeket és gyártmánynemeket is, melyeket a kartell egyes tagjai előállíthatnak. Az sem áll ma már, hogy kartellben rendszerint a vállalkozók közvetlenül kötik meg a szerződést (u. o.), mert a kartellek létesítése és vezetése jelenleg többnyire a bankok irodáiban megy végbe és a nagyobb bankok rendes üzletágává vált, sőt akárhányszor a termelők egymással nem, hanem csakis a kartellbankkal lépnek közvetlen jogviszonyba. Elénk színekben ecsetelik az amerikai trösztök keletkezését és az azokkal kapcsolatos pénzügyi müveleteket, melyek annyira és oly joggal tették gyűlöletessé az amerikai nemzet előtt az óriás trösztöket. Nem a legitim tőkeegyesülés, hanem a hiszékeny közönségnek minden képzeletet meghaladó tőzsdei kifosztása ado.t lökést az oly hatalmassá fejlődött antitrösztmozgalomnak. Kit a modern rablólovagok „Systema-je érdekel, megtalálja monografikus leírását Latoson „Fremied fináncé" czimen megjelent vaskos kötetében, mely a megcsalt csaló gyűlöletével rántja le a leplet az „Amalgamated Copper" üzelmeiről, melyet alapítani segített. Érdekesen fejtegetik szerzők a védvámok hatását a kartellekre és különösen azt a speciális helyzetet, melyet nálunk a vámterület közössége teremt. Látjuk a legújabb kartellnél, melylyel az 1907. év beköszöntött, hogy a magyar ipar ilyenkor a legtöbb esetben egy kis csolnak, melyet a hatalmas osztrák hajó kegyelemből maga után vontat, vontat addig, mig eszébe nem jut a kötelet elvágni. Ezek a közös kartellek a nagy uzsoraszerződések, melyek hosszú évekre biztosítják az osztrák gyáripar részére a magyar piaczot ama csekély kvóta ellenében, melyet a magyar kartelltagoknak juttat. Ily módon a kartelleknek iparerősbitő hatása nálunk sohasem fog érvényesülni, de lesznek és maradnak eszközei annak az öngyilkos közgazdasági politikának, mely a gazdasági függés megszüntetése helyett mesterséges tenyésztésben keresi a fejlődés lehetőségét. Ez a fejtegetés talán nem tartozik pontosan véve jogi szaklap keretébe és még sem hiányozhatik itt sem, mert a helyzet teszi lehetetlenné nálunk a kartellek törvényes szabályozását és olykor szükséges megrendszabályozását is. Ez a helyzet akadályozza meg nálunk azt is, hogy túlkapások esetén kormányunk a kartellekkel szemben a leghathatósabb rendszabályt, egyes védvámoknak időleges felfüggesztését, vehesse foganatba. ' A kartellek és trösztök számos nemének felsorolása alkalmával szerzők kimerítő képét nyújtják a szakirodalomban található, különböző szempontokból kiinduló csoportosításoknak. Ugyanazzal az alapossággal ismertetik a hazai és külföldi kartelleket, melyeknek szervezetét, fejlődését, vagyonát és forgalmát, behatóan és részletesen tárgyalják. A műnek egyik legértékesebb fejezete az, mely a kartellek és trösztök hatásainak van szentelve s mely ezeket ugy a termelés, mint a fogyasztás, ugy a vállalkozók, mint a munkások és a kereskedelem szempontjából veszi bonczoló kés alá. Szerencsés kézzel használják fel különösen azt a bő anyagot, mely a német belügyi birodalmi hivatal égisze alatt lefolyt „kontradiktorikus kartelltárgyalások"-nak müvük megjelenéséig közzétett füzeteiben található és mely azóta ismét jelentékenyen gyarapodott. Ott egymásután mindenki szóhoz jutott, az elmélet és a gyakorlat emberei, gyárosok és kereskedők, csak egy nem: annak a mozgalomnak a képviselete, mely a jövendő közgazdaságát előkészíti. És mégis — a bábeli hangzavart, mely a különböző és eltérő nézetek és érdekek gyakran éles vitáiból előkél, túlharsogja a távollevőnek e füzetekben nem található plaidoyer-je és midőn termelők és árusítók a kisebb vagy nagyobb haszon jogosultságán vitatkoznak, nem hallják a közelgő államszocziálizmus hatalmas lépteit, melynek útját — nem akarva — egyengetik kartelljeikkel és trösztjeikkel, kivált az utóbbiakkal, a termelési eszközök eme nagy halmazataival, melyek már oly messzire távolodtak a mult század kezdetebeli ipartól, mint amennyire közeledtek a jövőnek az elméletben már kidomborodó szervezkedéséhez. Ök a jövő közgazdasági alakulásoknak első modelljei. Ki ne ismerné a kotlóstyuk meséjét, mely az alája csempészett tojásokból libácskákat költött ki és rémüldözve tipeg-topog a tó partján, melynek vizére mostohagyermekei bátran ereszkednek ; mire visszatérnek, talán me/ is fenyíti őket. Bármily triviális a hasonlat, de találó arra a viszonyra, mely a régi jog és az uj élet között előáll. Az egész ipari termelés rendszere átalakult, az egyéni üzemen alapuló kisipar már ugy szólván csak a fényűzés és a helyi szükséglet számára dolgozik, a kartellek intézménye már a kereskedelemben is nagy tért