Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 4. szám - Kartellek, trösztök. Baumgarten és Meszlény könyve. [Könyvismertetés]

76 Kereskedelmi Jog 4. BZ. ben végérvényesen fognak eldöntetni. És hogy ez a döntés nem mindig ugyanaz lesz és hogy a tizenegy kir. Ítélőtábla illető tanácsainak jogszolgáltatása az emberi természetnek még a legfegyelmezettebb jogászi felfogás mellett is érvényesülő különbözőségéből folyóan sokszor egymásnak e.lent fog mondani, azt, ugy hisszük, meg fogja engedni mindenki, aki a dolgok természetes menetét nem akarja szem előtt téveszteni. Kereskedelmi és váltó ügyekben pedig a jogegységet veszélyeztetni akkor, amikor ezeknek az ügyeknek ugy mondhatni nemzetközi vonatkozása az egyes államok tövvényhozásait mindinkább arra birja, hogy azoknak törvényhozási szabályozásánál hasonló elveket iktassanak törvénybe, talán még is nagyon nagy ár volna azon ephemer érdekkel szemben, mely mindössze abban foglalható össze : hogy a kir. Curia tehermentesítve lesz — ha lesz. ^(Kartellek, tröszök. Baumgarten és JMeszlény könyve. Irta: Dr. Messinger Simon, budapesti ügyvéd. A verseny kiszorítására irányuló igyekvés és maga a verseny két lehetőleg legellentétesebb fogalom: és mégis egy és ugyanaz. A verseny mindig arra hegyeződik ki, hogy mások versenyét megszüntesse. Annál hevesebb, minél nagyobb a tömegerő, melynek ellenállását e czélból le kell győznie. Ez az ellenállás pedig nem a lomha anyag tétlensége, hanem visszaható cselekvés; ebben a harczban mindegyik fél támad is, véd is. Találkoznak a hódítás közös akaratában. A harczoló felek egyikének teljes érvényesülése a többieknek teljes megsemmisi tése volna, de ez az eset, a monopólium legtisztább alakjában, vajmi ritkán áll be, mert az erőarányok nem szoktak olyanok lenni, hogy egynek lehetővé tennék az abszolút túlsúly megszerzését. Ha az egyik oldalról a csatakiáltás: „őíetoi que je m'y mette", a másik oldalról nem érik be az előkelő jelszóval: „j'y suis, j'y resté". Mindenki hódítani akar, minél többet, minél jobbat a nagy gazdasági területből. Ennek a a hadviselésnek nemcsak a költségei emelkednek folyvást, elviselhetlen teherként sulyosodván a versengő felekre, de rombol és pusztít is, akár az igazi háború. Nemcsak vagyonban, de tisztességben is. Aki erről bővebbet akar tudni, olvassa el Spencer Herbert remek tanulmányát a kereskedelem erkölcséről. A szabad verseny nincs contra bonos móres és mégis hányszor gázolta el ezeket. Nem hiába találkozik a latin szóban a „szokás" és „erkölcs" fogalmajelezvén, hogy amit erkölcsi törvénynek tisztelünk, az gyakran nem más, mint — szokás. A gazdasági életben is megvan a fetisizmus, akár a jogiban. Itt is vannak „noli me tangeré"-k és ilyennek tekintették és sok helyütt tekintik még a szabad versenyt is, óva szűzi ártatlanságát a gonosz kísértőktől. Pedig mindig és mindenhol igyekeztek a Tabu szent tilalmát megtörni. Minden kor ismert kartellszerü törekvéseket, ha nem is azokban a tökéletes és változatos alakokban, melyekbe azt a nagyipar jegyében termelő jelenkor öltöztette. Hogy miképen ment végbe az a gazdasági fejlődés, mely szinte szükségképen a karteliekhez és trösztökhöz vezetett, erről szerzőink keveset irnak. Ez a tárgy kidagadt volna művök keretéből, mert nemcsak a kartelleknek, hanem a szabad versenynek, sőt a kötött ipari termelésnek történetét is meg kellett volna e végből irniok. De a magánjog és kereskedelmi jog jeles művelői, midőn a nagy nemzetgazdasági probléma megoldására egyesültek, bölcs mérséklettel szorították meg feladatuk körét. Előttük az a czél lebegett, hogy az óriási anyag alapján áttekinthető képét nyújtsák a kartellkérdés jelenlegi állásának minden figyelembe jöhető szempontból. Ezt a czélt pedig nemcsak elérték, hanem ennél többet is nyújtanak. Munkájuk, melyet a magyar tudományos akadémia pályadíjjal koszorúzott, nemcsak leíró ismertetés, de meglátszik benne a gondolkodó főnek becsületes igyekvése, megalkotni a kartellkérdés filozófiáját, benső kapcsolatba hozni e versenyellenes, de nem mindig monopolbarát intézményt a társadalom szervezetével, a közgazdaság testével, a jelennek jogi rendszerével. Tudják, hogy a versenykorlátozás a szabad versenyből született és hogy ebben az esetben nem Saturnus az, ki gyermekét felfalja, hanem a gyermek az, ki szülejét elemészti. Nyitott szemmel, előre elfoglalt pártállás szemkötője nélkül haladtak végig a kartell- és trösztirodalom óriási útvesztőjén. Biztos kézzel húzzák meg a határvonalat a kartell és tröszt között, melyeknek fogalmai más szerzőknél gyakran egymásba folynak. Egyes tévedéseket azonban ők sem kerülhetnek ki. Ilyen az a mondásuk, hogy „a kartell a termelés módja felett nem disponál" (17. 1.); holott tudjuk, hogy vannak kartellek,