Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 4. szám - A Curia tehermentesitése. 2. [r.]

sz. Kereskedelmi Jog az országnak egy-egy vidékére nézve ezeknek a szövetkezeti követeléseknek az egyes szövetkezeti tagok elleni érvényesítése és másrészt arról, hogy csakis a kir. Curia alapos törvénytudása és a szövetkezetekre vonatkozó törvényes intézkedéseknek a kir. Curia által történt legrigorózusabb értelmezése és legszigorúbb alkalmazása menthette meg ama vidéknek lakóit a törvényes formákba bujtatott, de alapjaikban igazságtalan szövetkezeti követelések érvényesítésével járó súlyos vagyonjogi következményektől. Az ilyen kérdésekről azt tudatosan mondani, hogy azok „egyszerűek", — nem mutat kellő megfontolásra. De lássunk példaképen némely oly részvényjogi kérdést, amelynek elintézését a javaslat a kir. ítélőtáblákra akarja utolsó fokban bizni. Itt van a részvényelővételi jog gyakorlásának, itt a részvényaláirás érvényességének és jogi hatályának kérdése; itt az emennél előfordulható az a kérdés, hogy ha a részvény értéke természetbeni betételekkel fedezendő, akkor a részvényaláirás érvényességéhez szükséges-e a tízszázalékos befizetés; itt van az a kérdés, hogy amennyiben a tervezetben ez iránt intézkedés foglaltatik, követelhető-e a részvényaláírótól a K. T. 168. §-a ellenére a részvény névértékén felül valamely meghatározott összeg befizetése; itt továbbá az a kérdés, hogy a részvényes a mérleg alapján jóhiszemüleg felvett osztalék visszafizetésére mikor kötelezhető ; valamint az a kérdés, hogy a részvényesnek a részvény névértékének megfizetésére vonatkozó feltétlen kötelezettsége milyen természetű és jelesül, hogy azzal szemben a részvényesnek & társaság irányában fennálló követelése beszámitható e vagy sem; itt van továbbá az a kérdés, hogy a részvénykönyvbe be nem vezetett uj részvényes követelheti-e a részvényére eső osztalék kifizetését; valamint az a kérdés, hogy az egyes részvényes felléphet-e kártérítési keresettel a részvénytársaság igazgatója ellen vagy sem; és még sok más hasonló fontosságú kérdés, mely a részvényjog köréből egyes konkrét esetben bírói eldöntést igényel. Nem kevésbé fontosak és komplikáltak azok a kérdések is, melyek a szövetkezetekre vonatkozólag nyernének 1000 koronán aluli összegükben, tehát, azt lehet mondani, kivétel nélkül majdnem valamennyi esetben a kir. ítélőtáblák által végérvényes elbírálást, mert 75 hiszen tudvalevőleg alig van 1000 koronán felüli olyan szövetkezeti per, amely a keresk. eljárás 6. §-a 7. pontjában foglalt rendelkezés szerint a kir. törvényszékek hatásköréhez van utalva. A javaslat szerint ugyanis a kir. táblák végérvényesen Ítélkeznének abban a kérdésben, hogy az egyes tagnak a szövetkezetbe belépése mikor tekinthető joghatályosnak a megalakuló és mikor a már fennálló szövetkezetbe ; van e és milyen alakisághoz kötve az ilyen belépési nyilatkozat ; biztosítási szövetkezeteknél a kötelezett biztosítási díjösszeg, a szövetkezeti tagsági dij vagy pedig biztosítási dij tekintete alá esik-e és így a K. T. 485. §. 4. pontjának és a 489. §. ezekre a dijakra alkalmazható-e vagy sem; a biztosítási szövetkezeteknél a tagsági minőség megállapításánál csak a biztosítási dij czimén vagy pedig az egyéb illetmények fejében kivetett összegek is figyelembe vehetők-e vagy sem ; a be nem fizetett üzletrész után a szövetkezeti alapszabályok szerint fizetni kötelezett hetenkénti késedelmi bírság az 1877 : VIII. t.-cz. 2. § ában körülirt kamat tekintete alá esik-e és így a kikötött tulajdonképeni kamattal együtt a nyolcz százalékot meghaladhatja-e vagy sem, az előre megfizetett ilyen bírság pedig az idézett törvény 5. §-a szerint visszakövetelhető, illetve a tőkéb3 beszámítható-e vagy sem; fennáll-e a szövetkezeti tag felelőssége kilépése után az általa jegyzett üzletrész erejéig, ha a kilépés előtt a fizetésre fel nem hivatott; van-e helye beszámításnak a szövetkezetiüzletrész-tartozással szemben ; súlyosíthatja-e a korlátolt felelősséggel megalakult szövetkezet tagjainak kötelezettségét a közgyűlés ; absolut hatályu-e vagy sem a K. T. 235., §-ának 1. pontjában foglalt rendelkezés, avagy az alapszabályok ettől eltérően másképen is szabályozhatják-e a szövetkezeti tag kilépésének jogkövetkezményeit; és a K. T. 237. §-a szerint követelhető üzletrész és más járandóság kifizetésére megállapított határidő, tekintettel a K. T. 254. §-ának rendelkezésére, mikor áll be, vagyis, hogy miután csak a 254. §-ban meghatározott elévülési idő lejártával követelhetik a tagok üzletrészeik kifizetését, ennek az elévülési határidőnek kezdete ilyen esetben mely időpontra esik. De nem folytatjuk tovább. Azt hisszük, ez is elég. Ezek tehát azok az egyszerű kérdések, amelyek a javaslat szerint, ha az törvényerőre emelkedik, a kir. ítélőtáblák által az országnak tizenegy táblai területre osztott különböző részei-