Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 3. szám - A sztrájkkérdés és a kollektív munkaszerződések

s igy az elévülés sem állott be, nem volt figyelembe vehető, mert alperes az U) alattiban a kifogástalan átvétel után a gép használata közben előállandó hiányokért vállalt felelősséget, A vevőnek ezen szerződésbeli felelősség alapján érvényesithntő igénytől azonban különböző a vevőnek az a kereseti joga, amely őt az átvétel előtt már fennállott hiányok miatt a K. T. alapján megilleti, de amelyet a K. T. 349. §-a szerint csak az átvételtől számított 6 hónap alatt érvényesíthet. Az U) alatti okiratban említett egy évi felelősség tehát a K. T. 349. §-ában megszabott hat hónapi elévülést nem érinti. Végre alaptalan felperesnek az a kifogása is, hogy az elévülés megakasztatott. Mert a kifogások és panaszok egymaguk a kereseti jog elévülését sem meg nem szakítják, sem az elévülés a kifogások következtében nem nyugszik, az előleges szemle pedig már az elévülés befejezte után kéretett, ennek tehát már azért sem lehet hatása az elévülésre. (79.459/904.) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és tekintettel a felebbezésre a következő okokból: Alperes tagadásával szemben felperes nem bizonyította, hogy felperes a motor rendeltetését alperessel közölte. Már ebből az okból is alaptalan felperesnek az az álláspontja, hogy a motor nem az 1902. június 18-án történt valóságos átvételkor, hanem csak akkor tartassék felperes által átvettnek, amikor azt a m. kir. államvasút felperestől átvette. Az U) alatti árjegyzék eladási feltételei szerint alperes egy évi jótállást vállalt gépeiért, oly értelemben, hogy díjtalanul pótolja ama részeket, amelyek ezen idő alatt anyagi vagy szerkezeti hiba folytán használhatatlanokká váltak. Felperes szerint ez a kikötés a gépgyárüzleti szokásnak is megfelel. Alperes szerint a gépgyárüzleti szokás szerint csak fél évig t rt a jótállás, az U) a. árjegyzék pedig, amely különben küllapja szerint 1902. május 15 én, tehát az 1902. februárban létrejött kereseti ügylet létrejötte után adatott ki; nem vonatkozik a kereseti ügyletre. Az a körülmény, hogy alperes az áru átvételétől számított hat hónap lejárta után még hajlandó volt a gépen javítást eszközölni, nem jelenti azt, hogy ő a K. T. 349. §-a szerinti elévülést nem tartotta a maga javára beállottnak, hanem legfeljebb azt, hogy alperes a hat hónap lejárta után is kötelezettnek tartotta magát javításokat eszközölni. De a kereseti követelést akkor is elévültnek kellene tartani, ha azt a szavatosságot, amely az eladót az Z7) alatti árjpgyzék szerint egy évig terheli, úgyis lehetne értelmezni, hogy e szavatosság elvállalása által a felek akarata szerint az eladó felelősségének elévülési határideje, a szavatosság egy évi időtartama alatt meghosszabbíttatott, amely meghoszszabbitás a K. T. 349. §-ának utolsó bekezdése értelmében meg van engedve. A K) alatti levél szerint felperes már a levél kelte idejében 1903. április 1-én tudta, hogy a motor addigi kijavítása nem sikerült és a motor ujabbi javítását és azt kívánta, hogy alperes az államvasuti műszaki vizsgálat megtartásakor jelen legyen. A K) alatti levélre válaszul adott április 3-án kelt 11 alatt csatolt alperesi levél szerint (alperes azt irta, hogy) az államvasuti műszaki vizsgálat őt nem érdekli és csak előzékenységből hajlandó a gépet, ha Budapestre küldetik, kijavítani és a műszaki vizsgálatnál, ha költségei megtéríttetik, részt venni Az Y) alatt csatolt, április 4-én kelt felperesi levél szerint felperes a saját álláspontját tartotta fenn. Eszerint felperesnek az 1903. június hó 18 ig számított egy évi szavatossági időn belül módja volt alperes ellen a gép állítólagos hibája miatt a pert megindítani, mert felperes már 1903. áprilisban ismerte a gép állítólagos hibáját és alperesnek azt az álláspontját, hogy a hiba kijavítására nem tartja magát kötelezettnek. Minthogy pedig felperes ugy a pert, mint az előleges szemlét az egy évi határidő letelte után tette folyamatba, ennélfogva kereseti joga akkor is elévült, ha a szavatosság-vállalás által az elévülés határideje az átvételtől számított egy évre kiterjesztettnek tekintetik. (b93/1905. sz.) M. Jcir. Curia: A másodbiróság ítéletét, a K. T. 349. §-ára alapított indokai alapján helybenhagyja. Ha az eladó elválasztható árukból a megrendeltnél nagyobb mennyiséget küldött a vevőnek, az utóbbi nincs jogosítva az egész áruküldemény visszautasítására. (M. kir. Curia 1359/905. sz. — 1906. decz. 12.) M. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével abból az okból, mert az alperes által megrendeltnél nagyobb mennyiségű, sőt oly árut is küldött, , amit alperes állítólag meg nem rendelt és némely ; árunak az árát a kikötésnél magasabb összegben számította fel, elutasithatónak nem találja. Indokok: Az a körülmény, hogy felperes az alperes által megrendeltnél, valamivel nagyobb mennyiségű, sőt állítólag olyan árut is küldött, amit alperes meg nem rendelt és némely árunak az árát a kikötöttnél magasabb összegben számította fel, a jelen esetben nem ! jogosította fel az alperest arra, hogy a megrendelt áruk átvételét megtagadja s azokat a felperes rendelkezésére bocsássa, mert igaz ugyan, hogy felperes valamivel több mennyiségű árut , szállított, mint amennyit az alperes tényleg megrendelt, azonban a megrendelt áruk mennyiségét meghaladó többlet, a megrendelés tárgyát képezett áruk mennyiségéhez viszonyítva, nem tekinthető oly nagy mennyiségnek, hogy az okul szolgálhatott volna a szállított összes áruk áti vételének megtagadására és pedig annál kevésbé,