Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 3. szám - A sztrájkkérdés és a kollektív munkaszerződések

Kereskedelmi Jog 3. sz. a melyen Székács Antal fővárosi bizottsági tag tar­tott fölolvasást a sztrájkkérdésről ós a kollektív mun­kaszerződésekről. Előadásában kifejtette, hogy bár­mennyire vétkeztek munkásaink bérinozgahnaik kö­rül, a munkaadó szeme előtt nem lebeghet más czél, mint az ipari bóké helyreállítása. Ezt energikus rendszabályokkal, a munkásszakszervezetek föloszla­tásával, a sztrájkjog felfüggesztésével épp oly kevéssé érthetjük el, a mint a legszigorúbb, vagy legenyhébb sztrájktörvény még nem biztosítja a termelés nyu­galmát, A mire szükségünk van, a következő : A jogos önvédelem czéljából létre kell hozni sürgősen és meg kell erősíteni a munkaadó szervezeteket. A munkaadók szervezeteinek azonban a szolidaritás hatalmával mérsékelten és okosan kell élni a békés megegyezés biztosítása czéljából. Az oly retorzionális szocziálpolitika, mint a milyenre a most alakult Építőiparosok Szövetsége ragadtatta magát, az ipari békéhez nem vezet. Csakis kompromisszumok utján lehet megnyugvást kelteni. Az ily tiszta helyzetet teremtő kompromisszumok kizárólag kollektív egyez­mények által érhetők el és az ipari béke ma már az egész czivilizált világban a kollektív munkaszer­ződések jegyében áll. A kollektív egyezmények in­tézményét tehát fejleszteni kell mindenekelőtt az által, hogy az ily szerződések jogviszonyai törvé­nyesen rendezendők. E czélból sürgősen szabályozni kellene az ipari szervezetek jogi helyzetét: ki­mondandó a szakszervezetek jogi képessége ós vagyonjogi felelőssége. Az előadásról hosszabb vita indult meg. Kunfalvi/ Nándor hangoztatta, hogy ma, a mikor az ország a függetlenség felé törekszik, nincs helye a kollektivizmusnak. A munkaközvetítő intézményről megjegyzi, hogy legjobb volna, ha azt az állam venné a kezébe, mert az igy, a munkások kezében hatalmi eszköz. Sugár Ottó a kollektív szerződések hívének vallja magát. Nándor Pál szerint a kollektív munka­szerződés az épitőipar mai stádiumában meg nem tartható. Ennek főoka a munkaadók szervezet­lensége. A hatóság vegye kezébe a munkaközve­títést. Gelléri Mór igazgató figyelmébe ajánlja az értekezletnek, hogy az Iparegyesület négy ülésén át foglalkozott a sztrájkkérdéssel és föliratot inté­zett a kormányhoz a sztrájk szabályozása ügyében, melyben követelte a munkaközvetítő intézetnek or­szágossá és függetlenné tételét a munkaadótól és a munkástól és elfogadta a kollektív munkaszerződé­sek intézményét is. Thék Endre szerint okvetlenül el fog érkezni a kollektív munkaszerződések ideje és ezt semmi áron megakadályozni nem lehet. A budapesti asztalosmesterek kollektiv szerződést kö­töttek, de ezt szervezetlenségük miatt nem tudták érvényesíteni. Az előadó által fölvetett eszméket melegen üdvözli. A vitában még többen vettek részt. Székács Antal előadó reflektált a fölhangzott észre­vételekre és erős szervezkedésre hivta föl a munka­adókat az okosság, a béke és az ipar érdekében. A tisztességtelen verseny. Néhány óra alatt tárgyalta le és fogadta el az osztrák képvi­selőház a tisztességtelen versenyről szóló törvény­javaslatot. Ezen törvény a szorosabb értelemben vett tisztességtelen versenyt rendszabályozza. Intéz­kedik a szándékos összetévesztésröl, s védelmet nyújt az üzleti- ós üzemtitok elárulása ellen. Különösen ez utóbbi tekintetében azonban nagyon hiányosak a törvény intézkedései. Az eset­ben, ha valaki valamely üzleti vállalatról, ennek tulajdonosáról, vagy ezen vállalat által készített árukról — azon szándékkal, hogy a vállalatnak kárt okozzon, vagy magának, vagy harmadik személynek jogosulatlan előnyt szerezzen — oly a valóságnak meg nem felelő híreket terjeszt, melyek alkalmasak arra, hogy az illető vállalkozó hitelét, üzleti forgal­mát megbénítsák, vagy az árunak kellendőségét leszállítsák, az ily módon károsult vállalkozónak joga van követelni, hogy ily hirek többé ne terjesztessenek, sőt kártérítést is követelhet, kivéve azon esetet, ha a hirek terjesztője jóhiszemüleg járt el. Ezen a helyen a törvénynek a gyakorlat érde­kében egy nagy fontosságú kérdést kellett volna megoldania, melyről azonban egyáltalában nem in­tézkedik. Németországban ugyanis az üzleti vagy üzemtitok elárulásának megakadályozása érdekében, kialakult azon gyakorlat, hogy egyes vállalkozók alkalmazottaikkal oly szerződést kötnek, mely sze­rint ezeknek nagy összegű kötbér fizetésének terhe alatt megtiltatik bizonyos időn belül, vagy egyál­talában is, azonos vagy hasonló vállalat szolgálatába lépni. Ezen szokás Ausztriába is átplántálódott, mi az alkalmazottak számára rendkívül kedvezőtlen és egészségtelen helyzetet teremtett. A bíróságok ugyan több esetben kimondották, hogy az ilyfajta szerző­déses megállapodások a jó erkölcsökbe ütköznek s ennek következtében hatálylyal nem bírnak, de a bírói gyakorlat e tekintetben nem egységes, s nem is volt eddig még alkalma azon időhatárt megálla­pítani, mely mellett az ily kikötés az üzleti titok érdekében hatálylyal bír. A tisztességtelen verseny­ről szóló törvénynek, melynek egyik legfőbb czélja az üzleti ós üzemtitkot megvédelmezni, lett volna feladata, ilyen az üzleti titok érdekében létesített megállapodásokról intézkedni, illetve megállapítani, . mily feltételek mellett létesíthetnek — vállalkozó l és alkalmazott — ily m pg-á 11 apnHá ^nWj_^ J Felügyelő-bizottsági tagok elitélése. A Prossnitz melletti Czech községben (Ausztria) levő „Landwirtschaftliche Vorschusscasse"-nál 1903-ban hatósági vizsgálatot tartottak és 325.000 kor. hiányt fedeztek fel. A társaság elnökét, pénztárosát és el­lenőrét az Olmützi Kreisgericht bukás miatt szabad­ságbüntetésre ítélte, a felügyelő-bizottság tagjait

Next

/
Thumbnails
Contents