Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 3. szám - A sztrájkkérdés és a kollektív munkaszerződések

58 ezen rendelkezésnek jogrendőri természetéből az következik, hogy annak minél biztosabb gyakorolhatása czéljából a törvény bárkit is feljogosítottnak kívánt tekinteni e részben a hivatalból további nyomozást maga után vonó feljelentésre. Azonban a törvénynek szövegéből, mely szerint az e részbeni eljárásnak kérelmezésére csak a közigazgatási hatóság vagy bármely érdekelt fél bir jogosultsággal, helyesen a törvényhozónak arra az intencziójára kell következtetni, hogy a közigazgatási hatóság csakis a szövetkezet ügyei tekintetében érdekelt felet kívánta felruházni a bíróság előtti ez iránti eljárás iránti jogosultsággal. Erre az álláspontra helyezkedett ujabban a kir. Curia is a legutóbbi napok egyikén tartott ülésében hozott határozatában, amelyben kimondotta, hogy a K. T. 248. §-a értelmébeni eljárás kérelmezésére csakis a közigazgatási hatóság vagy a szövetkezet ügyei tekintetében jogilag érdekelt fél bir jogosultsággal, mig a magánérdekében érintett konkurrens ezen eljárásnak kérelmezésére nincs jogosítva. Az ilyen konkurrensnek tehát — bár ez nincs kifejezve a fentidézett határozatban — csak ahhoz lehet joga, hogy azzal a panaszával, miszerint a szövetkezet működését a törvényben előírtaktól elütő czólokra terjeszti, a közigazgatási hatósághoz forduljon, mely közigazgatási hatóságnak lesz feladata ezen az alapon a szövetkezet feloszlását a bíróság előtt szorgalmazni. A Curiának e kérdésben hozott nagyérdekü határozatát „Joggyakorlatunk" rovatában lapunk jelen számában egész terjedelmében közöljük. A közlési kötelezettség megsértésének kérdésében a kir. Curia állandóan azon az állásponton van, hogy a biztosítottnak közlési kötelezettsége csakis az objektív szempontból fontos körülményekre terjed ki és igy a biztosítottat oly körülményekre nézve nem terheli, melyet a biztosítási felek szubjektív szempontból ugyan kérdés és felelet tárgyává tettek, de azok objektíve nem tekinthetők a biztosítás elvállalására fontosaknak. Ezen álláspontjának megfelelőleg a kir. Curia január hó 16-án tartott ülésében kimondotta, hogy a biztosított nem sértette meg a közlési kötelezettséget az által, hogy a más társaságnál tett, de még elintézés alatt álló ajánlatot, habár e részben kérdés is intéztetett hozzá, elhallgatta, mert eme körülmény a biztosítás elvállalására csak akkor lehetne befolyással, ha oly szokás léteznék, amelynél fogva a biztosító társaságok kérdezősködésre egymást a még el nem intézett ajánlatok sorsáról és mibenlétéről értesíteni szokták. Ugyancsak az e részben hozott határozatában kimondotta azt is, hogy a visszautasított ajánlatnak elhallgatása csak abban az esetben tekinthető a közlési kötelezettség megsértésének, ha a biztosított erről a visszautasításról értesíttetett, mivel a biztosított csak az előtte tudva levő fontos körülményeket köteles az ajánlat megtételekor a biztositóval közölni. 3. sz. A Curia e nagyfontosságú határozatát lapunk legközelebbi számának „Joggyakorlat" rovatában egész terjedelmében közöljük. A részvényaláiró kötelezettségének terjedelme. A K. T. 168. §-a értelmében a részvényesek a társaság czéljához ós annak kötelezettségeihez egyébbel, mint a részvények névértékének az alapszabályok által meghatározott befizetésével hozzájárulni nem tartoznak. A törvény ezen félre nem ismerhető rendelkezésének megfelelvén, a kir. Curia egy még 1901. évi november 20-án hozott határozatában el is utasított egy részvénytársaságot a névértéken felül követelt kötelezettség megállapítása iránti keresetével, kimondván, hogy egy már létezett részvénytársaság forgalomban volt és teljesen befizetett részvényeinek adásvétele esetében a részvényes még közgyűlési határozattal sem kötelezhető arra, hogy a részvény névértékén felül bármi után fizetést teljesítsen. Ujabban azonban az az eset merült fel a kir. Curia gyakorlatában, hogy a részvénytársaság a rószvényaláirótól a részvény névértékének befizetésén felül az alapszabályokban részvényenként kivetett szervezési költséget követelte. Erre nézve a kir. Curia ugy határozott, hogy e szervezési költköltség viselésére a részvényaláiró kötelezhető, ha erre nézve akár kifejezetten, akár concludens tényekből vont következtetés utján megállapítható módon külön kötelezettséget vállalt . A vonatkozó határozatot lapunk legközelebbi számában a „Joggyakorlat" rovatban egész terjedelmében közöljük. Vasúti balesetből folyó kártérítés kérdésében legutóbb rendkívül érdekes két határozatot hozott a m. kir. Curia. Az egyik határozat értelmében : a vasút ellen az 1874. évi XVIII. t.-cz. 2. §-a alapján tartásdíj iránt indított perben a balesetnél elhalt egyénnek a baleset idejében fennállott keresetképessége lóvén irányadó, az utóbb várható jövedelem szaporulat a tartásdíj kötelezettség megállapításánál figyelembe nem vehető. A másik határozatban kimondja a Curia, hogy a vasúti alkalmazottnak járó kilomóterpénz a balesetből kifolyólag neki megítélt tartásdíj megállapításánál csakis 60 éves koráig vehető figyelembe, mert ezen életkor elérte után a vasút őt a szolgálati rendtartás 59. §. értelmében elbocsáthatta és ekkor a tényleges szolgálattal egybekötött kilométerpénztől úgyis elesett volna. A kártérítési kötelezettség kiterjesztése. A m. kir, Curiajan. hó 18-án hozott határozata szerint a gazdasági üzemben folytatott különös veszólylyel járó munkaközben elszenvedett balesetért a munkaadó feltétlenül felelős, ha csak nem bizonyítja a munkás vétségét vagy gondatlanságát. s/ A sztrájkkérdés és a kollektív munkaszerződések. Az Országos Iparegyesület összes szakosztályai f. évi január hó 24-én este Falk Zsigmond lovag elnökléséve] egyetemes ülést tartottak, Kereskedelmi Jog