Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 3. szám - A Curia tehermentesitése. [1. r.]

Kereskedelmi Jog °- sz52 A törvényszékek kizárólagos hatáskörébe vannak utalva, szóval az idézett miniszteri rendelet 6. szakaszának 7-ik pontjában emiitett azok a keresetek, melyek a szövetkezeti viszonyból származnak, ha azok tárgyát az előbb idézett 5. pontban meghatározott, vagy a szövetkezet igazgatóságának, felügyelő-bizottságának, felszámolóinak vagy belföldi képviselőségének harmadik személyek iránti, a keresk. törvényen alapuló felelőssége képezi. A szövetkezeteket illető ezekre a perekre ugyanazok a megjegyzések állanak, amiket fentebb a részvénytársaságokra nézve felhoztunk és e részben legfeljebb azt kell még kiemelnünk, hogy kérdés tárgyát fogja képezhetni és controvers elbírálás alá esik majd az: hogy a szövetkezet csődbejutása esetében a tagoknak kitüntetett egyes egyének által abból a czélból indított semmiségi perek, hogy a csődtörv. IV. fejezetében foglaltak szerint elkészített és az ő kötelezettségüket megállapító járadékos kimutatások reájuk nézve azért nem lehetnek kötelezők, mert ők a csődbejutott szövetkezetnek soha sem voltak tagjai, — oly vagyonjogi pereknek tekinthetők-e, amelyekre a javasolt intézkedésnek hatálya ki fog terjedni. Ide számitandók továbbá a 9. pontban foglalt azok a keresetek, amelyek a kereskedelmi utalványokból, közraktári jegyekből vagy ezek egy részéből, valamint a keresk. törv. 294. és 295. §-ai értelmében hátirattal átruházható egyéb papírokból származnak, amennyiben az ily utalványok, illetőleg papírok a keresk. törvény által meghatározott kellékeknek mindenben megfelelnek. Az ilyen tárgyú keresetek is rendszerint vagyonjogi természetűek ugyan és így ezekre nézve is csakis kivételes esetekben merülhet fel kétség abban a tekintetben, hogy ezekre a perekre nézve, az 1000 koronán aluli esetekben, a kir. ítélőtábla vagy pedig a Curia hivatott-e végérvényesen határozni mindazonáltal az ezen tárgyú perekben is kétséges lesz a javasolt rendelkezésalkalmazhatósága oly perekben, amelyekben például a közraktári jegy, mely tudvalevőleg két részből u. m. az árujegyből és a zálogjegyből áll két különböző személynek birtokában lévén, az a kérdés képezi majd elbírálás tárgyát, hogy az áru feletti rendelkezési jog a a ket személy közül kit illet meg és az árunak értéke 1000 koronán felüli, a zálogjegy pedig 1C00 koronán aluli összegre terjed. Már most ilyen esetben, melyik érték lesz az irányadó: az árunak nagyobb vagy pedig a zálogjegynek kisebb értéke a felállított felebbezési korlát szempontjából ? Az ugyancsak a törvényszékek hatásköréhez tartozó és a 10. pontban felsorolt, a hitelezőnek a keresk. törv. 309. §-a által szabályozott megtartási jogánál fogva, a megtartott tárgyból való kielégítése végett indított keresete folytán íolyamatba tett per kétségtelenül vagyonjogi lévén, erre mindenesetre ki fog terjedni a javasolt intézkedés, csakhogy ezekben a perekben is felmerül ismét az a kérdés, hogy a megtartott tárgy avagy pedig a kielégítendő követelés értéke, illetőleg összege veendő-e alapul az 1000 korona értékhatár megállapitásánál. Végül ide tartoznak még a kereskedelmi eljárást szabályozó miniszteri rendelet 6. szakaszának 11. pontjában felemiitett azok a keresetek, amelyek a keresk. törv. 258. §. 3. és 5. pontjaiban megjelölt ügyletekből vagyis állampapírok, részvények vagy más a kereskedelmi forgalom tárgyát képező értékpapírok vétele vagy egyébként megszerzéséből és pedig az esetben is, ha a megszerzés nem továbbadási szándékkal történt. — valamint utasok vagy javak tengeren leendő fuvarozásának elvállalásából és hajókölcsönök kötéséből származnak. Az értékpapírok megszerzése iránt kötött ügyletek kizárólag vagyonjogi természetéből, valamint a tengeri fuvarozásnak és hajókölcsönöknek ugyancsak vagyonjogi természetéből kétségtelen, hogy ezekben a perekben az 1000 korona értéken aluli perekben az illetékes kir. ítélőtábla, illetve a tengeri fuvarozásra és hajókölcsönökre vonatkozó perekben, minthogy ezekben a fiumei kir. törvényszék bir kizárólagos hatáskörrel, csakis a budapesti kir. ítélőtábla fog végérvényesen dönteni. Az itt előadottakból tehát mindenekelőtt azt láthatjuk, hogy a Curia tehermentesítése érdekében javasolt annak az intézkedésnek, hogy azokban a vagyonjogi, kereskedelmi és váltóperekben, melyekben a per tárgyának értéke járulékok nélkül 1000 koronát meg nem halad, a másodbiróságnak határozata ellen felebbvitelnek helye nincs — szövegének hiányainál és homályosságánál fogva nem fogja kereskedelmi ügyekben a kir. Curia teendőinek számát oly mértékben kétségtelen módon csökkenteni, mint ahogy ezt a javaslat tervezői attól reménylik és várják, mert kétséget hagy-