Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

46 Kereskedelmi Jog 2. sz. Csőd. 48. Ha a fizetésképtelen adós ezen állapotban hitelezőjének elfogadóként oly váltót ad, mely visszkereseti adósi minőségben mások által is alá van irva és ezen váltót lejáratkor beváltja, fizetése a tömeggondnok által megtámadható és a hitelezőtől visszakövetelhető, annak daczára, hogy a csődtörvény 30. §-a értelmében a váltóra teljesített fizetés, melynek elfogadására a váltóbirtokos a többi váltókötelezettek elleni visszkeresetének elvesztése mellett kötelezve van, meg nem volna támadható. (M. kir. Curia 1085/1906. — 1906. okt. 30.) A budapesti kir kereskedelmi és váltótörvényszék : Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetének nem lehetne helyt adni, még abban az esetben sem, ha bizonyítottnak vétetnék, hogy közadós a váltók átadásakor és azok beváltása idejében fizetéseit már megszüntette s erről alperesnek tudomása volt. Mert a közadós az által, hogy fizetésének megszüntetése után alperesnek valóban fennállott követelésére általa elfogadóként, R. Zs. által kibocsátóként és ifj. S. M.-né által forgatóként aláirt váltókat adott, a csődhitelezőket illető vagyonából semmit el nem vont és igy a váltók adása, vagyis maga a váltóügylet megkötése által, melynek alapját teljes összegében jogos követelés képezte, a csődhiielezőket meg nem károsította, a csődtörv. 27. § a 1. pontjának esete tehát nem forog fenn. De nem forog fenn e szakasz 2. és 3. pontjainak esete sem, mert a váltó a különben is fennálló követelés elismerésének lévén tekintendő, a közadós a váltók adása által alperesnek sem kielégítést, sem biztosítást nem adott. Maga a váltóadás ténye tehát a csődtörv. 27. §-ának egyik pontja alapján sem lévén megtámadható, a keresetnek azt a részét is el kellett utasítani, hogy a kérdéses váltókra a közadós által a lejáratkor teljesített fizetés mint a váltó adásának folyománya, hatálytalannak kimondassék. A fizetést, mint a közadós önálló cselekményét, sem lehetett hatálytalannak kimondani; mert a kereseti váltóra a fizetés, az óvás felvételére rendelt időn belül, óvás nélkül történvén, alperes a fizetés elfogadására a kibocsátó és forgató elleni visszkeresetének különbeni elvesztése mellett a V. T. szerint kötelezve volt. Ebben az esetben pedig a váltóra teljesített fizetés a csődtörv. 30. §-a értelmében a csődtörv. 27. §-a alapján meg sem támadható. Ennélfogva felperest keresetével el kellett utasítani. (1905. nov. 13., 72.057. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (271/906.) M. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és közadósnak azt a jogcselekményét, amely szerint alperesnek 1903 május hó 7-én, R. Zs. által kibocsátott és forgatott, ifj. S. M.-né által továbbforgatott és a közadós által elfogadott két darab váltót adott, valamint azt a jogcselekményét, amely szerint alperesnek 1903. május hó végén 1048 korona 05 fill -t, 1903. június hó 698 kor. 70 fill.-t fizetett, a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondja ki és alperest kötelezi, hogy felperesnek 1746 kor. 75 fill. tőkét stb. megfizessen. Indokok: Nem vitás, hogy a közadós az A) a. levélben foglalt váltók aláírása idejében fizetését már megszüntette. Az E) a., a levél pedig bizonyítja, hogy alperes a közadós ellen fennállott követelésének 40°A>-át elengedte és a fenmaradt 60°/o biztosítására az E) alattiban részletezett egyezségi váltókat, köztük a két kereseti váltót is, a közadóstól kapta, amivel az is bizonyítást nyert, hogy alperes a kereseti váltókban nyert biztosítás elfogadásakor a közadósnak fizetés megszüntetéséről tudomással bírt. Igaz ugyan, hogy valamely közadósnak jog cselekménye, hogy fizetéseinek megszüntetése után valamely hitelezőjének lejárt tartozásának fedezésére váltót ad, magában véve és rendszerint nem jár a csődhitelezők megkárosításával és igy pusztán ezen az alapon ez a jogcselekménye sikeresen meg nem támadható. A jelen esetben azonban az alperes a fizetéseit már megszüntetett közadóssal, az ez ellen fennálló követeléseire nézve ugy egyezett meg. hogy elengedi azok 40%-át az alatt a feltétel alatt, hogy kap ezzel szemben a fentartott 60% fedezetére olyan váltókat, amelyek a közadós elfogadói aláírásán kívül még más két személynek kibocsátói és forgatói aláírásával is el vannak látva és amelyek bármelyikének pontos beváltásának elmulasztása esetében az elengedett tartozási hányad iránti követelés ismét feléled. Az ezen egyezség folytán kézhez vett két kereseti váltó adása által a közadós tehát mindenesetre oly biztosítékot adott az alperesnek fennállott követelésére nézve, aminővel az eddig nem bírt. Ugyanió követelésének 60%-ára nézve más harmadik személyek aláírásával is megerősített váltókötelezetté éget vállalván, habár ez a körülmény magában véve nem is jelenti a csődhitelezők megkárosítását, ennek a váltóbiztositék adásának jogkövetkezménye az is, hogy az alperes hitelező abban követelésére nézve oly biztosítást nyeit, amely megadja neki azt az addig nem bírt előnyt, hogy az igy biztosított váltóköveteléssé átalakított követelését a csődtörvény 30. §-ának védelme alatt oly időben is felvehesse a közadós elfogadótól, amikor az fizetéseit már megszüntette és ő erről már tudomással is birt. Ez a körülmény pedig kétségtelenül károsító befolyással van a csődhitelezőkre, mert ezen jogcselekmény folytán ők kénytelenek lennének tűrni, hogy az anyagi csőd beálltával már a közadósnak az összhitelezők aránylagos kielégítésére fordítandó vagyona, részben ezen