Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

2. 82. Kereskedelmi Jog 45 tartozás törlesztésére utóbb bekövetkezendő részletfizetési lejáratokban állapodtak meg, nem enged alapos következtetést arra, hogy az alperes az ítéletben már megállapított kamatkövetelését a felperesnek elengedte volna. Minthogy pedig a végrehajtás alapjául szolgált 37.794/901. sz. jogerős sommás végzés szerint alperesnek az 1200 kor. tőkekövetelése után 6% kamat az 1901. április 4-ik napjától jár, helyes az elsőbíróságnak az az álláspontja, mely szerint a kamatkövetelést 1901. április 4-től, nem pedig, mint a másodbiróság, 1901. szeptember 15-től számitotla és minthogy mind a két alsóbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részleges eltérése csak azon a körülményen alapszik, hogy mindegyik bíróság a kamatkövetelés számításának kezdő időpontját más-más időre tette: a másodbiróság Ítéletének azt a részét, melylyel az elsőbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve részben megváltoztatta és az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó rendelke* ését az itt felhozott és az ezekkel nem ellenkező saját indokaiból egész terjedelmében helybenhagyni kellett. 45. A más alapon megújított váltóperben az elévülés kifogása sikeresen felhozható. (M. kir. Curia 1430/905. sz. — 1906. október 17.) M. kir Curia : A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletének felperest perujitási keresetével elutasító és őt perköltség fizetésére kötelező rendelkezését hagyja helyben. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletének felperest perujitási keresetével elutasító és őt perköltség fizetésére kötelező rendelkezése volt helybenhagyandó, megfelelő indokolása alapján és azért, mert alperes elleniratában a V. T. 85. sz. alapján az alapperben nem érvényesített azzal a kifogással is élt, hogy a kereseti váltónak 1899. szeptember 27 történt megóvatoltatása óta nem kevesebb mint 5 év telt el, ezt a kifogást pedig az újított perben az 1868. évi LIV. t.-cz. 320. szakaszának utolsó bekezdése értelmében megtehette és abban a kifogásban ben foglaltnak tekintendő az iratokból kitűnő az a körülmény is, hogy a sommás végzésnek alperes részére sikertelen kézbesítése tárgyában hozott 33335/900 sz. végzésének felperes jogelőde részére 1900. márczius 24 én történt kézbesítésétől számított 3 hó elteltével 1902. június 16-án tett csak joglépést a felperes jogelőde a sommás végzésnek alperes részére való kézbesítése iránt. 46. Ha a megsemmisítési vé;zésben a váltónak valamely lényeges kelléke nincs kitüntetve, de a megsemmisítési kérvényben az körül volt irva, a megsemmisítési végzés mégis szolgálhat váltókereset alapjául. (M. kir. Curia. 1867'905 sz. — 1906. nov. 21.) A balassagyarmati kir. törvényszék, mint láltóbirósáy : A felperest keresetével elutasítja. Indokok : Nem volt figyelembe vehető az alperes által felhozott azon kifogás sem, hogy az eredeti váltót helyettesíthető A) alatti megsemmisítő végzésben az intézményezett megnevezve, sem fizetési hely kitéve nincs s így az váltóként nem érvényesíthető, mert ámbár a váltóeljárást szabályozó hivatkozott igazságügyminiszteri rendeiet 3. §. 7. pontja alapján megsemmisítési eljárásnak csak a minden lényeges kellékkel ellátott vál ó alapján volna helye: mégis minthogy a rendelet ezen intézkedése a V. T. 77. §-a azon rendelkezésével, hogy a váltómegsemmisitési eljárásban legalább a váltó lényeges tartalma, — ami a lényeges kellékekkel nem azonos — jelölendő meg, ellenkezik s így törvénytekn: miért is az alpeiesi kifogás figyelembe azért sem vétethetett, mert a váltóbirtokosnak a V. T. 93. §-a alapján a váltó lényeges kellékeinek kitöltése bármikor jogában áll s azoknak a megsemmisített váltónál való hiánya a felperest váltói jogától meg nem foszthatja. (1939/1905. P. sz.) A budape-ti kir. ítélőtábla: Felperest a kereseti kamatkövetelésnek 1903. július 1-töl 1905. január 7-ig terjedő időre vonatkozó részével feltétlenül elutasítottnak tekinti és ebben a részben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, egyéb részében megváltoztatja. Indokok: A 7666/1904. számú kérvénynyel megindított váltómegsemmisitési eljárás tárgyául a kérvényhez A) alatti másolatban csatolt váltó szolgált. E váltón megvannak a V. T. 3. § a szerinti összes váltói kellékek és köztük az intézményezett neve (Hegedűs János) és az ő neve mellett előforduló hely, mint fizetés helye. (Dejtár) Nem döntő, hogy a kérvényre hozott 7166/904. P. számú végzésben az intézménye, ett neve és a fizetés helye nincs felemlítve, mert a V. T 77. § a értelmében csak a kérvényben kell a váltóroásolat csatolásával, vagy egyébként a váltó lényeges tartalmát megjelölni és így nem érinti a megsemmisítő eljáiás hatályát, ha a végzésben egyik vagy másik váltókellék nincs felemlítve, de mindenesetre szükséges, hogy a megsemmisítés alapjául szolgáló hirdetményben a váltó lényeges tartalma ugy írassék körül, hogy a megsemmisítendő váltó azonosságához kétség ne férjen stb. (1618/1905. V. sz.). M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének megváltoztat áfával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. 47. A kibocsátóhoz való viszonyából merített kifogását az elfogadó a jóhiszemű rendelvényessel szemben nem érvényesítheti (M. kir. Curia. 645/905. sz. — 1906. nov. 27.)