Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

44 Kereskedelmi Jog 2. sz. bizonyítani, ez a föeskü azonban az alperes ellenzése folytán a váltóeljárás 26. §-ához képest nem alkalmazható Ilyen körülmények között az alperes által valódiság tekintetében tagadásba vont elfogadói aláírás valódiságának vagy valótlanságának bizonyítására az 1868. évi LIV. t.-cz. 172. §-ának d) pontja alapján a felperes által az alperesnek kínált és ez által elfogadott eskü volt megítélendő. (1075/v. 1905. szám.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. 42. Aki nem áll váltókötelékben és az elfogadó helyett, de nem névbecsiilésból fizeti ki a váltót, a váltó alapján a kötelezettektől fizetést r em igényelhet (M. kir. Curia. 808 905. — 1906. nov. 27.) il/. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét megváltoztatja és az elsőbirósági ítéletet hagyja helyben. Indokok: Felperes válaszában önmaga azt adja elő, hogy a kereseti váltót az újvidéki szerb hitelügyletnél alperes helyett fizette ki és hogy alperes arra kötelezte magát, hogy ezt az összeget egy általa (alperes által) a kerületi betegsegélypénztárnak eladott ház vételárából fogja kifizetni, felperes ekként kifejezetten beismeri, hogy a kereseti váltót, melyre nézve nem állott váltójogi kötelezettségben, az alperes váltóelfogadó helyett fizette ki. Minthogy pedig a váltó abban az esetben, ha azt az elfogadó, vagy helyette harmadik személy kifizeti, czélját éri, a váltójogi kötelékben különben sem álló felperes az által, hogy a kereseti váltót az alperes elfogadó helyett kifizette, alperes ellen váltói uton érvényesíthető jogot nem szerzett. A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete tehát annak megjegyzésével, hogy a felebbezésben felhozott uj bizonyítékok az 1881. évi 59. és 29. §-a értelmében figyelembe nem jöhet, a per főtárgyára nézve ezekből az okokból, a perköltségre vonatkozóan pedig a törvényk. rendtartás 251. §-a alapján volt helybenhagyandó. 43. Az elfogadó a neki fizetés végett be nem mutatott váltón alapuló tartozását birói letétbe helyezvén, kötelezettsége alól menekül. (M. kir. Curia. 940,905. — 1906. nov. 14.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint váltóbiróság : A sommás végzés hatályon kivül helyeztetik. Indokok : Minthogy a váltó a V. T. 40. § a értelmében fizetés végett bemutatandó; minthogy alperes tagadásával szemben nem bizonyi-totta felperes, hogy a váltót, mely telepítve nincs, alperesnél, mint elfogadónál, a V. T. 40. §-a értelmében fizetés végett bemutatta ; felperes a fizetésre levélben történt felhívása pedig a váltó bemutatását nem pótolja; minthogy alperes a váltóösszeget a fizetés hiánya miatti óvás felvételére rendelt batáridő eltelte után, de még a kereset kézbesítése előtt — tehát oly időben, midőn őt még késedelem nem terhelte — a V. T. 40. §-a értelmében az illetékes bíróságnál letétbe helyezte és ezzel kötelezettségének eleget tett: felperest keresetével elutasítani, a kibocsátott sommás végzést hatályon kivül helyezni és az 1868 : LIV. t.-cz. 251 §-a értelmében a váltóösszeg letétbe helyezésével felmerült költség fizetésére kötelezni kellett. (104.997/903.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (654. V. 1905.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. 44. Végrehajtás megszüntetési perben a végrehajtás megszüntetése alapjául szolgálhat a sommás végzés meghozatala előtt létrejött az a megállapodás, hogy a marasztalási összeg csak utóbb lesz fizetendő. (M. kir. Curia 530/905. sz. — 1906. november 2.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének felperest keresete egy részének elutasító nem felebbezett részét nem érinti, ugyanezt az Ítéletet pedig annyiban, amennyiben az elsőbiróság Ítéletét a per főtárgyára nézve részben és akként megváltoztatta, hogy alperes végrehajtási jogát a főeskü letétele esetére további 89 korona 76 fillér tőkével és kamataival korlátozta, megváltoztatja és erre nézve — és igy a per főtárgyára nézve — az elsőbiróság Ítéletét egész terjedelmében hagyta helyben. Indokok: Habár az 1881: LX. t.-cz. 30. §-ának á) pontja értelmében a birói határozaton alapuló végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása csak a határozat hozatalát megelőző peres eljárás befejezése után felmerült ténykörülmény alapján mondható ki rendszerint, oly esetben, amelyben a felek között az az előzetes megállapodás létesült, hogy a hozandó marasztaló határozat daczára az azzal megállapított lejárattal szemben a megítélt összeg csak később bekövetkezendő időpontokban lejárandó részletekben lesz fizetendő, a végrehajtás megszüntetése iránti keresetnek az ily peres eljárás befejezése előtt létrejött megállapodás is szolgálhat ugyan alapul, mégis a jelen esetben az alperes követelésének mennyiségére, jelesül pedig a kamatkövetelésnek a felperes által teljesített fizetések időpontjában létezett mennyiségére nézve, hozott jogérvényes birói határozat az irányadó, mert a felperes nem bizonyította, hogy a felek előzetesen abban is megállapodtak, hogy a peresített követelés után járó kamatok nem az Ítéletben megállapító t lejárattól, hanem az utóbb bekövetkezendő részletfizetési időpontoktól lesznek számitandók és mert magában véve az a körülmény, hogy a felek a bírói határozattal megállapított lejárattól eltekintve, a peresített