Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

2. sz. Kereskedelmi Jog 41 33. Ha a biztosítótársaság ügynöke a biztosítási dijat saját proviziókövetelésével egyenlítette elöbbeni években is ki, az utóbbi díjnak ily fizetését a társaság joghatályosan kifogásolhatja. Ha a társaság az általa tudott tüzeset után feljiivta a biztosítottat a dij fizetésére, ez által még nem tartotta fenn a biztosítást. (M. kir. Curia. 849/905. sz. — 1906. november 8.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság: Kötelezi alperest, hogy 719 kor. 65 fill. tőkét, ezután 1903. évi deczember 18-tól számitott 5% kamatot 15 nap és végrehajtás terhe alatt felperesnek fizessen. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperes, ki nála az F. G. a. kötvény és a Gy. alatti függelék szerint tűzkár ellen biztosítva volt, 1903. évi augusztus hó 6-án tűzkárt szenvedett, beismerte azt is, hogy a tűzkárt 2. sz. megbecsültette és hogy ezen becsű szerint az 1792. sz. kötvényre eső kár 2608 kor. 95 fill., a 22.882. sz. kötvényre eső pedig: 669 kor. 65 fill. és a mentési költség 50 kor , végül beismerte, hogy a 22 822. sz. kötvényre eső 719 korona 65 fillér kárösszeggel felperest megkínálta. Ezen beismert tényállás alapján alperest 719 kor. 65 fillérben marasztalni kellett, mert beismerésével szemben azt a tagadást, hogy az üzleti állványok és áruk egy része elégett és hogy a többi áru használhatatlanná vált volna — figyelembe nem jöhet. Kamat ezen összeg után csak a kereset beadásától illeti felperest, mert az ártatlansági bizonyítványt csak a keresettel mutatta be, miért is felperest a kereset beadását megelőző időre követelt kamatra vonatkozó igényével elkeltett utasítani. De elkeltett utasitani felperest keresete többi részével is, mert alperesnek az a kifogása, hogy az 1732. sz. kötvény, illetve biztosítás az 1903. évi július hó 12-én esedékes 20 kor. 66 fillér dij nem fizetése folytán a K. T. 487. §. 3. pontja értelmében hatályát vesztette és hogy e szerint alperes ezen biztosítás után a tüzeset idejében a koczkázatot nem viselte — valónak bizonyult. Ugyanis való és ezt felperes sem vonja kétségbe, hogy az 1732. sz. kötvénynek 1903. évi július hó 12-én esedékes diját, 20 kor. 60 fillért, felperes az 1903. évi aug. hó 6-iki tűzesetig meg nem fizette. Az a körülmény pedig, hogy alperes a becslést mégis megejtette, nem jelenti azt, hogy felperes a késedelemtől eltekintett. Felperes továbbá azt vitatja, hogy mint a társaság ügynöke, az alperes társasággal elszámolási viszonyban állott és elszámolás utján fizette a biztosítási dijakat. Ámde a I. és K. alatti levelekből kitűnik, hogy a felperes által eszközölt fizetések nem az I. alattiban kimutatott egyenlegre történtek, hanem a határozottan megjelölt egyes biztosítási kötvények dija fejében nyugtáztattak, ami megczáfolja a felperesnek azt az állítását, hogy a fizetés elszámolás utján történt. Az I. és K. alattival a lugosi főügynökség az egyes hátralékos dijak fizetését sürgeti, a K. alattiban kijelentve azt is, hogy 1903. évi decz. hó 12-én tul halasztást nem adhat, ebből is megállapítható, hogy felperes fizetni tartozott az egyes dijakat és hogy nem elszámolás utján történt a dijak kiegyenlítése. Az a körülmény pedig, hogy felperes több izben utólag fizetett, még nem bizonyítja, hogy felperesnek utólagos fizetéshez joga volt. Az 1899. évi július hó 16-án kelt T. alatti figyelembe nem jöhet, mert akkor a szóban forgó kötvények még G. T. névre szóltak és felperes nyilván azért lett az 1732. sz. kötvény dijával megterhelve, mert a dij beszedésével volt megbízva. De megczáfolja felperes állítását az L. és M. alatti is, mert ezekből kitűnik, hogy felperes az 1901., 1902. és az 1732. sz. kötvény diját nem elszámolás utján egyenlítette ki, hanem készpénzzel fizette. Vitatta továbbá felperes, hogy őt az 1792., 22,822., 26 330. sz. saját biztosításai után az I. alatti szerint évi 16 kor. 88 fillér provízió illette, hogy ezt 1900. és 1901-ben meg nem kapta és igy 1903. július 12-én 33 kor. 70 fii), ellenkövetelése volt, melylyel az 1732 sz. kötvény 1903. évi dija fedezve, illetve kiegyenlítve volt. Ámde még ha való lenne is, hogy felperest 33 kor. 76 fillér jutalék illette, érvelése figyelembe nem jöhet, mert felperes nem állítja, hogy alperes társaságot értesítette, hogy ezt őt illető jutalékot az 1732 sz kötvény 1903. évi dijának kiegyenlítésére fordítsa és alperes a fizetésnek ebbe a módjába beleegyezett. Hivatkozott felperes arra is, hogy az volt szokás, hogy alperes a dijak lefizetése végett rendesen postai befizetési lapokat szokott küldeni és hogy e szerint a befizetési lap elküldéséig késedelembe nem esett. Azonban a I. alatti ezt megczáfolja, mert ezzel a lugosi főügynökség fizetést sürget, a levélhez azonban befizetési lap nem volt csatolva. Az L. és M. alatti befizetési lapok pedig a szokást nem bizonyítják, mert felperes, mint pénzbeszedéssel megbizott ügynök ily befizetési lapokkal rendelkezhetett. Végül csatolta felperes az N. alattit annak bizonyítására, hogy a tüzeset után alperes a dij fizetésére felszólította és arra hivatkozott, hogy az N. alattival engedélyezett idő alatt, a 3. alatti szerint G. T. utján a biztosítási dijat augusztus 17 én megfizette és hogy alperes befizetett összeget csak augusztus 31-én utasította vissza. Felperes azonban erre a fizetésre sikerrel nem hivatkozhatik, mert nem is nézve azt, hogy az E) alattiból és 4. alattiból kitűnik, hogy alperes ezt a fizetést visszautasította, a tüzeset után teljesített fizetés, a díjfizetés elmulasztása miatt, már a tüzeset előtt hatályát vesztett biztosítási szerződés hatályát fel nem éleszti. (76.502/1904.) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. (195/905. v. sz.) M. kir. Curia : A másodbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja.