Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

40 Kereskedelmi Jog 2. sz. időn belül tartozik átvenni, !ehát ezen határidőig a malom az árut őrizni és kezelni kénytelen, arra nézve azonban, hogy felperes az árut a kötlevélben kitüntetett határidőn tul vette volna csak át, az alperesek mit sem hoztak fel, de ilyesmit nem is állítottak: a feloszlott betéti társaság nem igényelheti a határidőüzleteken szenvedett veszteségének megtérítését a felperestől, ép ugy mint viszont a felperes sem lenne jogosítva az ő esetleges veszteségei megtérítését a társaságtól követelni, illetve a társaság részére hárult netáni nyereséget egyedül a maga számára igényelni. (1552/P. 1905) A pécsi kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatja. (935/P. 1905.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy egész terjedelmében az elsőbiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok : A kir. Curia egész terjedelmében az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben indokai alapján és azért, mert felperes határidőié kötött liszteladásokat a betéti társaság többi tagjainak tudtával és beleegyezésével kötötte, a meghallgatott szakértők véleménye szerint pedig ezeknél az ügyleteknél a m-ga részére sem kötött ki előnyösebb feltételeket mint másokkal szemben, sőt előfordult olyan eset is, hogy ugyanazon időben más olcsóbb áron eszközölt kötést a malommal, mint maga felperes és mert egyébként sem merült fel a perben adat arra nézve, hogy alperes ezeknél az ügyleteknél bármiféle visszaélést, elkövetett volna és így az alperesek részéről emelt az a panasz, hogy felperes ezeknél az ügyleteknél a saját érdekeit a malom érdekei fölé helyezve, rosszhiszeműen avagy legutóbb is nem a rendes kereskedő gondosságával járt volna el, megállapítható nem volt. Biztosítás. 32. A biztosító társaság által kötelezett életjáradék a biztosítási ügyletben is megtartja ezt a természetét és így a fizetni kötelezett járadékból a kedvezményezett haláláig lejárt részletre az örökösök igényt tarthatnak. (M. kir. Curia 1512/905. — 1906. cov. 20.) M. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az A) alatti kötvénynek kiegészítő részét képező kölcsönös megegyezéseknek a biztosított elhalálozása esetére kötelezett tőke elhelyezésére vonatkozó megállapodása értelmében a kedvezményezett részére biztosított tőke után évenkint öt százaléknyi járadék köteleztetett ugy. hogy eme járadék a kedvezményezett életében, minden év végén fizetendő ki mindaddig, mig a kötelezvény keltétől számított husz év le nem telt, a húsz év leteltével pedig maga a tőkeösszeg fizetendő ki a kedvezményezettnek. Ha pedig a kedvezményezett ezen husz év lefolyása előtt halna el, ugy miután az évi öt százalék járadékot már élethossziglan élvezte, halála után a tőke azonnal végrendeleti végrehajhatóinak, gondnokának, vagy jogutódainak fog kifizetetni. A kötvénynek ezen mindkét felet kötelező megállapítása nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a felperes, mint kedvezményezettrészérekötelezett évenkinti ötszázalék : életjáradék természetével bír és igy meg nem állhat a másodbiróságnak ezen járadéknak kamat természetét vitató jogi megállapítása ; a kölcsönös megegyezésnek a lent idézeti pontja azonban az iránt nem hagy fenn kétséget, hogy ez a járadék összeg a felperesnek a biztosított elhalálozásától kezdődőleg élethossziglan jár, amiből következik, hogy az a körülmény, hogy ennek a járadékösszegnek fizetése a felperes részére évente, de utólag, vagyis a már a letelt év végére köteleztetett, nem járhat azzal a következménynyel, hogy ha a felperes a járadék esedékességi napja előtt elhal, ugy az elhalálozása napjáig terjedő időszakra eső járadékösszeg örökösei által követelhető nem lenne, mert a járadékkövetelés személyes jogi minősége csak abban az esetben zárja ki a jogosított halála utáni érvényesítését, ha az a járadék tárgyának és czéljának megfelelően, mint az rendszerint történni szokott és amint azt ellenkező kikötés hiányában az állandó bírói gyakorlat is megállapítja, előre kiszolgáltatandó volt. Nem változtat a felperes részére kötelezett ezen járadéknak igy körvonalozott jogi minőségén az a körülmény sem, hogy az az alperessel létrejött biztosítási ügylet folytán köteleztetett, mert a biztosítási ügyletben is első sorban a feleknek megmegállapodása lévén az irányadó, az alperes a kölcsönös megegyezés fent idézett pontjával szemben nem vitathatja sikeresen azt, hogy az általa kötelezett járadék, mint biztosítási összeg a felperesnek az esedékességi határnap eltelte előtt bekövetkezendő elhalálozása esetében örököseinek nem járhat és pedig annál kevésbbé, mert a peres felek azt az évente fizetendő 5% összeget életjáradéknak minősítvén, ez által kifejezést adtak annak is, hogy ennek megbirálasára nézve az életjáradékra vonatkozó jogszabályokat tartják alkalmazandóknak. Minthogy tehát a felperes örökösei jogosan igényelhetik a felperes elhalálozása időpontjáig terjedő időszakra eső öt százalékos járadékot és minthogy a felperes elhalálozása után az egész tőkeöszszeg, a fent idézett szerződési rendelkezés szerint, az örökösöknek azonnal kifizetendő, jogos a felperes keresetének az az alapja, hogy az alperes az ezeknek a megállapodásoknak megfelelő kötelezvény kiállítására köteleztessék, — miért is a kir. Curia a másodbiróságnak 143/903. számú ítéletét az itt felhozott és az ezekkel nem ellenkező saját indokaiból, az 509/904. sz. a. ítéletét pedig megfelelő saját indokolása alapján hagyja helyben.