Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

2. 8z. Kereskedelmi Jog 37 *J OGGYARORL AT. I. Hazai joggyakorlat. Turpis causa. 26. A harmadik személynek oly czélból fizetett összeget, hogy az valamely árverésben részt ne vegyen, az alkalmi egye­sület egyik tagja a másik taggal szemben, mint az egye­sület kiadását el nem számolhatja. (M. kir. Curia 868— 905.— 1906. decz. 12.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : Alperes számadásainak kiadások rovata 29. tétele alatt a közös üzlet terhére 30 forintot azon a czimen számított fel, hogy azt az összeget az ott megnevezett három egyénnek abból a czélból fizette, hogy azok a homoródi méntelep zab- és takarmányszükségletének szál­lítására kiirt nyilvános árverés, illetve árlejtésen részt ne vegyenek és igy a perben álló felek a szállítást előnyösebb feltételek mellett meg­kaphassák. Minthogy azonban ez az eljárás az 1879 : XL. 128. §-a tiltó rendelkezéseiben üt­közik, az ebből a czélból teljesített kiadás meg­térítése iránti követelés birói uton nem érvé­nyesíthető, az elsőbiróságok által az ezen a czimen az alperes részére megítélt póteskü le­tételétől feltételezetten megállapított 15 frtot azaz 30 kor. összeget az alperes számadásának ki­adások rovatából feltétlenül törölni kellett. Utalványozás. 27. A hitelezőnek az a ténye, hogy követelésének átruházása nélkül ezt egy harmadik személy kezeihez rendeli kifizetni, vagyis „utalványozza", az engedményezés tényét egymagá­ban meg nem állapítja, hanem egyszerű megbizásnak, illetve utalványozásnak tekintendő s igy mindaddig, mig az utal ványozott az utalványosnál fizetést nem teljesített, a hite­lező az utalványt is egyoldalulag és oly joghatálylyal von­hatji vissza, hogy ennek folytán a per utjáni érvényesítés joga is kizárólag őt illeti. [M. kir. Curia. 5806. sz. — 1906. szept. 27.) M. kir. Curia : A kir. tábla ítéletét meg­változtatja s az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok : A sz—i ingatlanok tárgyában kötött adásvevési szerződések érvénytelenítése iránt a peres felek közt lefolytatott rendes per­ben ítélt dolog erejével már megállapittatott, hogy felperesek a vételi ügyletet közvetlenül az alperessel kötötték meg. Ennek a jogerős Ítélet­nek pedig mindaddig, amig az peruj tás folytán hatályon kívül nem helyeztetik, az a jogi követ­kezménye, hogy az abban eldöntött jogviszonyt a peres felek vita tárgyává többé nem tehetik, hanem tartoznak kötelezettségüket annak ren­delkezései szerint teljesíteni. A vételár megfize­tése iránt indított ezen perben tehát alperes már nem élhet sikeresen azzal a kifogással, hogy ő mint vásárló felperesekkel közvetlenül nem szerződött, velők jogviszonyban nem állott s az ingatlan tulajdonjogát nem tőlük, hanem apjától B. G.-tól kapta. Hogy az alperessel, mint vevővel megkötött adásvételi szerződés szerint felpereseket 4000 kor. vételár illeti meg, az nem vitás a felek közt. Kifogásolta azonban alperes a felperes kereshetőségi jogát és azt, hogy a vételári köve­telés vele szemben fennállana. A szerződés tartalmára való hivatkozással alperes azt vitatta, hogy a vételár az eladó fel­pereseknek teljesen kifizettetett. Való, hogy a szerződésben az eladó felperesek a vételár hiánytalan kifizetését elismerték és nyugtázták, ez azonban nem zárja ki azt, hogy felperes a szerződés ezen tartalmának a valótlanságát be­bizonyíthassák. Az alperes által a 2 a. csatolt levélből meg kellelt állapítani, hogy a szerző­dés létrejötte alkalmával a vételár tényleg kifizetve nem lelt és a szerződés erre vonatkozó tartalma valótlan. Bizonyítékul szol­gál emellett az alperes által is beismert az a tény, hogy B. G. vételári összeg­ről kötelezvényt állított ki s abban elismerte, hogy ezzel adós maradt. Ezt a körülményt fel­hozva, alperes akként érvel, hogy a kötelez­vénynek elfogadásával felperesnek a vételárra ki lettek elégítve, következőleg vele szemben a kereshetőségi jog őket meg nem illeti. Ezen alperesi védekezésnek azonban nincs megáll­ható alapja, mivel alperes nem is állította, hogy felperes azt a kötelezvényt B. G.-tól, mint nem szerződő féltől készpénzfizetés helyett és azzal a kijelentéssel fogadták volna el, hogy alperest mint vevőt a vételár megfizetésének kötelezett­sége alól feloldják. Ily kötelező nyilatkozat nél­kül pedig az a körülmény, hogy a vételár kifizetése iránt az alperes vévő mellett szerződésen kivül álló 3-ik személy is vállalt fizetési kötelezettsé­get, az alperes kötelezettségét nem érinti, azt meg nem szünteti, hacsak nem bizonyítja, hogy a kötelezettséget vállalt 3-ik személy a vételárt felpereseknek tényleg ki is fizette. Ez azo; ban nem történt meg. Hasonlóan nem fogadható el okul a kere­set elutasítására az sem, hogy a B. G által kötelezett kereseti vételári összegnek kifizetését illetően felperesek ekként rendelkeztek, hogy az B. K. kezéhez fizettessék. Mert tekintettel arra, hogy a követeié:-nek átruházását felperesek ta­gadták, a fenti rendelkezés anyagi tartalmánál

Next

/
Thumbnails
Contents