Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

2. 8Z. teleppel biró és mint ilyen ugyanitt bejegyzett részvénytársaság külföldön tarthasson közgyűlést. Vizsgáljuk tehát, hogy miben is nyilvánul a törvény által a bíróságokra hárított felügyeleti jog, amely a részvénytársaság közgyűlésével szemben gyakorlandó. E részben a kereskedelmi törvénynek csakis a 178. és 180. §-ában találunk vonatkozó rendelkezéseket A 178 § az illeté kes törvényszéknek megadja a jogot, hogy amennyiben az igazgatóság az alaptőke egy tizedrészét képviselő részvényesek kérelmére a közgyűlést össze nem hivja, a maga hatáskörében eszközöihesse az összehívást. A 180. §. pedig arról intézkedik, hogy a megtartott közgyűlésről felvett jegyzőkönyv az igazgatóság által az illetékes törvényszéknek haladéktalanul bemutatandó. A bíróságoknak a részvénytársaság közgyűlésével szemben ebben a két törvényszakaszban megállapított felügyeleti joga kétségtelenül azt czélozza, hogy egyrészt a közgyűlés megtartása a törvényben e részben megkívánt előfeltételek fenforgása esetében meg ne hiusittathassék, másrészt pedig, hogy a közgyűlés határozatai abból a szempontból vizsgálat tárgyává tétessenek, hogy azok megfelelnek-e a törvény és az alapszabályok rendelkezéseinek. Már most kérdem, ugyan miben fog csorba ejtetni az illetékes kir. törvényszék ezen felügyeleti jogán annak folytán, hogy a társaság közgyűlése például nem Budapesten, hanem esetleg a magánjogi vonatkozásban ugyancsak külföldnek tekintendő Bécsben tartatik meg. Hisz abban az esetben is, ha ez a közgyűlés Bécsben tartatik meg, a felvett jegyzőkönyvet a hazai illetékes törvényszéknél kell bemutatni és igy ez a törvényszék ép ugy lesz abban a helyzetben, hogy ezt a felügyeleti jogát gyakorolja, mintha a közgyűlést Budapesten tartották volna meg. Azt hiszem tehát, hogy legfelsőbb bíróságunknak ez az állásfoglalása jogi szempontból sem indokolható és igy remélhetjük, hogy jövőben nem fog ahhoz következetesen ragaszkodni, már csak azárt sem, mert a fentebb kiemelt czélszerüségi szempontok ezt nagyon is kívánatossá teszik. (Részvényt rsasági igazgató.) Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszűnetröl A kötelező vasárnapi vagy egyáltalában hétközi munkaszünet oly alakban, mint az ma már a legtöbb államban fennáll s Francziaországban eddigelé 31 nem volt rendszereitve. Az 1890. évben Berlinben tartott nemzetközi munkásvédelmi konferenczián a franczia kormány képviselője a mellett szólalt ugyan fel, hogy minden ipari munkának hetenkint egy napig szünetelnie kellene, de e kivánság épen hazájában csak most, tehát tizenhat esztendővel a konferenczia után ment teljesedésbe. E dolog annál meglepőbb, mert a kötelező vasárnapi munkaszünet elrendelése Francziaországban sem jelentett uj szocziális szabályt, mint hogy itt is százados szokás szentesitette a munkának vasárnapokon való szünetelését. Eddigelé csak a tizennyolcz esztendőnél fiatalabb mindkét nembeli gyermekmunkásokról, továbbá korukra való tekintet nélkül az asszonymunkásokról rendelte az 1892. évi november ha 2-án kelt törvény, hogy hetenkint csak hat napig alkalmazhatók ipari munkára s nem foglalkoztathatók az állam által elismert ünnepnapokon sem. Ily napokon e védett személyek az üzleti vagy mühelybeli helyiségek és berendezések takarítására és helyreállítására szükséges munkát sem végezhetik. A hétközi szünnapot az alkalmazottaké védett csoportja részére a munkaadó állapitja meg és a munkahelyiségek falain hirdetmény utján adja tudtára az érdekelt munkásoknak. A kötelező munkaszüneti nap elrendelésének Francziaországban már évtizedekkel ezelőtt akadt szószólója nem csak a sajtóban, hanem a törvényhozásban is. Sőt külön emberbaráti egyesület (Ligue pour le repos du dimanche) alakult a kötelező vasárnapi munkaszünet propagálására. A munkások pedig sok helyütt sztrájk alkalmával felvették követeléseik közé a munkának a hét egy napján való szünetelését. E mozgalom nem mult el nyomtalanul. A franczia kamara rövid tárgyalás után már 1902. évi márczius hó 27-én elfogadott egy törvényjavaslatot, mely a hétközi szünnapot kötelezővé teszi. E törvényjavaslat még ugyanaz évben a szenátus elé került, mely azt hosszas bizottsági tárgyalások és többrendbeli módosítás után csak nem régiben fogadta el. Igy jött létre az 1906. évi július hó 13-án kelt törvény — loi établissant le repos hebdomadaire en faveur des employés et ouvriers, — mely annyiban tér el egyéb államok analóg törvényhozási intézkedéseitől, hogy csakis a munkásoknak és alkalmazottaknak biztosítja a munkaszünetet, de sem az üzlet vagy műhely bezárását nem irja elő, sem a munkaadót nem korlátozza abban, hogy saját maga dolgozzék. Az emiitett törvény egyébként a következő rendelkezéseket tartalmazza: 1. §. Tiltva van valamely alkalmazottat vagy munkást bármi néven nevezendő ipari vagy kereskedelmi telepen egy héten hat napnál tovább foglalkoztatni, tekintet nélkül arra, hogy e telep közvagy magán, egyházi vagy laikus üzem, még az esetben is, ha a telep az oktatás, vagy jótékonyság czóljaira szolgál. Kereskedelmi Jog