Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - A német tőzsdetörvény. [Rövid ismertetés]

1. sz. szüntetésének időpontjául 1899. deczember 11. napját állapította meg. Hudelot halála következtében a Comptoir (VEscompte sürgette a biztosító társaságoknál a biztosítási összegek kifizetését, amit utóbbiak azonban, az adófelügyelőség letiltására hivatkozva, megtagadtak. Erre a Comptoir d' Escompte az országos adófelügyelősóget az algíri kereskedelmi törvényszék előtt a letiltás feloldására perelte. Az elsőbiróság a keresetnek helyt adott; az adófelügyelőség a marasztaló itélet ellen az algíri Cour d'appelhez felebbezett. Az utóbbi ítéletének megértése czéljából megjegyzendő, hogy a Comptoir eV Escompte a felebbezési bíróság előtt kifogást emelt az adófelügyelőség felebbezési joga ellen is, hivatkozással két VII. ós XII, évi törvényre, melyek szerint a közvetett adókra vonatkozólag az adófelügyelőség és adókötelesek közt támadt jogvitákat a törvényszékek jogorvoslat kizárásával döntik el. A felebbezési bíróság ítélete a következő: Az alperes adófelügyelőség felebbezési joga ellen emelt kifogást mellőzni kellett, mert annak vizsgálatába nem is bocsátkozva, vájjon a felperes Comptoir d'Escompte által hivatkozott VII. évi frimaire hó 22-iki és XII. évi veutose hó 5-iki törvényczikkek, melyek Algir-h&n kifejezetten ki nem hirdettek, e tartomány területén hatályban vannak-e, e törvények a kivételes birói eljárást csupán az adófelügyelőség és az adókötelesek közti jogvitákra nézve szabályozzák ; a jelen esetben azonban az adófelügyelőség és harmadik személy közti perről lóvén szó, nem e kivételes eljárást, hanem a közönséges törvénykezési eljárás szabályait kell alkalmazni, minélfogva alperes felebbezése elfogadandó volt. Érdemben azonban az elsőbiróság helyesen marasztalta alperest, hogy a biztosítási összegekre eszközölt letiltást feloldani köteles. Mert állandó birói gyakorlat megállajDÍtotta, hogy a biztosítási szerződésen alapuló jogok olyképeni átruházása egy " harmadik személyre, hogy ez egyúttal kedvezményezettül kineveztetik és az átruházáshoz hozzájárul, visszahat az eredeti biztosítási szerződés megkötésének napjáig és közvetlen jogot ad a kedvezményezettnek a biztosító társaságok ellen. Felperes tehát nem Hudelot jogutódjának, hanem olybá tekintendő, mint aki jogát közvetlenül a biztositóktól szerezte. Ennek következtében a biztosítási szerződésen alapuló jogok ilyetén átruházása Hudelot hitelezői által meg nem támadható. Közömbös tehát, hogy Hudelot fizetései megszüntetésének időpontjául 1899. deczember 11-e, vagyis az átruházást megelőző időpont állapíttatott meg; minthogy perdöntő egyedül az, hogy az ilyképen átruházott szerződések 1895,. 1897 és 1898. években, tehát a fizetések megszüntetését megelőző időben köttettek. Alperesnek azt az esetlegesen előterjesztett kérelmét, hogy a letiltás a Hudelot által a biztosi23 toknak fizetett dijak erejéig tartassék fenn hatályában, miután e dijak Hudelot vagyonából vonattak el, figyelembe venni nem lehetett; mert alperes ezt a kérelmet az elsőbiróság előtt elő nem terjesztette, a felebbezésben tehát elő nem terjeszthető a kótfoku bíráskodás elvének megsértése nélkül; mert továbbá e kórelem elbírálása czéljából megállapítandó lett volna, minő pénzből lettek a kérdéses biztosítási dijak fizetve ; és mert végül ez a kérdés a csődtömeget érdekelvén, csak a tömeggoDdnok vethetné azt fel jogosan. Nem vehette azonban a bíróság figyelembe felperesnek azt a kérelmét sem, hogy alperes a biztosítási összegek után az elsőbirósági itélet kihirdetése napjától számított kamat fizetésében marasztaltassék, mert alperes jogosan élt felebbezéssel. Ezek alapján a felebbezési bíróság alperes felebbezését elfogadja, érdemben az elsöbiróságnak alperest az eszközölt letiltás feloldásában marasztaló Ítéletét helybenhagyja, felperest a kamátfizetésre irányuló kérelmével elutasítja és alperest költségben marasztalja. (Közli: Dr. Sós Ernő budapesti ügyvéd.) Pénzügyi határozat. i. A nyilvános számadásra nem kötelezett vállalatok és társaságok a tisztviselőkre kivetett IV. oszt kereseti adók fizetésére sem egyetemlegesség czimén, sem pedig szavatosság utján nem kötelezhetők. (A m. kir. közigazgatási bíróság 17158/1905. P. számú Ítélete.) A magyar királyi közigazgatási bíróság : A panasznak helyet ad s a panaszost a H. Teofil adóhátraléka fejében tőle követelt 224 kor. 80 fillér állami adó és 5 kor. 99 fillér országos betegápolási pótadó megfizetésének kötelezettsége alól felmenti. Indokok: Az 1885: XXIX. törvényezikk 32§-a csupán a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek tisztviselőire nézve állapította meg azt, hogy ezek vallomást nem adnak s hogy ezeknek illetményeit maguk az illető vállalatok ós egyletek kötelesek bevallani s a kivetett keresetadót tőlük beszedni ós az állampénztárba beszolgáltatni. Az idézett törvényezikk 31. §-a szerint a 32. §-ban foglaltak, nemkülönben a 33. §-ban emiitettek (kik fizetésüket állami, vagy államkezelés alatt álló közalapítványi pénztárból húzzák) közül mindeuki maga tartozik állandó fizetésből eredő keresményét bevallani s a fölöttes igazgatóságnak erre vonatkozólag csupán az az esetleges kötelezettsége áll fenn, hogy az ügykörében állandó fizetés mellett alkalmazott egyének név- és fizetésjegyzékét az adókivető hatóságnak nyújtsa be. Az 1883 : XLIV. törvényezikk 40. §-ának utolsó előtti bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy az ily módon beszedett adóösszegek, különbeni végrehajtás terhe alatt, Kereskedelmi Jog