Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Az amerikai biztosító-társaságok reformja

5. 8Z. tének a keresethez A •/. a. mellékeli váltón ala­puló 350 K tőkére és ennek kamatára irányuló részével, a kibocsátott sommás végzésnek a tekintetben való hatályon kivül helyezése mel­lett elutasítja. Indokok: A felperes maga is beismerte, hogy a kereseti váltókat F. C.-töl, az utóbb nevezett folyószámla hi'elének fedezetéül kapta, a per adataiból pedig az is megállapítható, hogy alperes ezeket a váltókat, a váltó kibocsátója S. S. részére állította ki, aki utóbb ezeket a váltókat behajtás végett vejének, F. G.-nak adta át. Ezekből a tényekből, figyelemmel arra, hogy F. C. a kereseti váltókon mint előző váltóbirto­kos nem szerepel, önként következik, hogy fel­peres a kereseti váltók birtokába nem váltójogi átruházás, hanem pusztán átadás utján jutott és hogy a váltóban a felperes rendelvényesi minősége utólag tüntettetett ki. Való ugyan, hogy felperes mint a váltónak az átadás következté­ben birtokosa jogosítva volt a váltón hiányzó lényeges kellékeket s így a rendelvényes meg­nevezést kitölteni s hogy a kitöltés az ő váltó­birtokosi minőségének jogszerűsége ellen vélel­met nem szülhet, de azt a jogkövetkezményt mindenesetre maga után vonja, hogy ellenében mindazok a kifogások érvényesíthetők, amelyek az alperest az ö eredeti hitelezőjével a váltó kibocsátója S. S.-al szemben megilletik. Minthogy alperes a kihallgatott teljesen érdektelen F. A. tanúnak, az alpereshez való közeli rokoni viszonyból kifolyólag ugyan érde­keltnek tekintendő S. B. tanú vallomásával tá­mogatott és ez alapon az 1893 : XVIII. t.-cz. 64. §. képest mérlegelt vallomásával teljes hitelt érdemlőleg bizonyította azt az állítását, hogy közte és S. S. között olyan megállapodás jött létre, hogy S. S. a 350 koronáról kiállított vál­tót 270 korona kifizetése ellenében kiadni köte­les s minthogy alperes a csatolt postai feladó­vevénynyel teljes hitelt érdemlőleg bizonyította azt is, hogy S. S. részére az egyezségileg meg­állapított 270 koronát postai uton elküldötte, ezzel szemben pedig a felperes nem mutatta ki azt, hogy S. S. nek az alperes ellen '/. alattiban jelzett összeg átvételekor olyan más követelése volt volna, amelyre az alperes által küldött ösz­szeget elszámolhatta, ennélfogva bizonyítottnak tekintendő az, hogy a keresethez A) alatt mel­lékelt 350 koronáról kiállított váltó értéke az alperes által teljesített fizetés folytán kiegyenlí­tést nyert. Ugyanazért az elsőfokú bíróság ítéle­tének ebben a részben való megváltoztatásával felperest az A) a. váltóra alapított kereseti kö­vetelésével elutasítani kellett. Ellenben, mint­hogy a keresethez B) a. mellékelt váltóra vo­natkozóan alperes felperes tagadásával szem­ben, arra nézve, hogy S. S. ennek a váltónak a kiadására is kötelezettséget vállalt, a kihall­gatott tanuk vallomásával, kik erről a váltóról tudomással nem bírnak és akik közül csak S. B. tett olyan nem is határozott, tehát figyelembe nem vehető vallomást, hogy S. S. a vál'.ók ki­adását ígérte, bizonyítékot nem szolgáltatott s minthogy erre a váltóra vonatkozóan az alperes által felhozott egyéb kifogások az alsófoku bíró­ság ítéletében teljesen kifejtettek szerint alappal nem birnak, ugyanazért az elsőfokú bíróság ítéletét erre vonatkozó részében az itt kifejtett, valamint az abban felhozott megfelelő indokok alapján helybenhagyni kellett. (3856/1905. P.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. 106. „Kelettől 4 hó után" kellékszerüen jelöli meg a váltóban a a fizetési időt. (M. kir Curia 363/906. sz. — 1907. jan. 15.) A budapesti kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a ke­reset az okból, mintha az ij alatti okiraton a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányoz­nék, vissza nem utasítható és az elsöbiróságot utasítja, hogy a jelen végzés jogerőre emelke­dése után a per érdemében hozzon határozatot. Indokok: Tekintve, hogy a kereseti váltón olvasható az a kitétel, „kelettől 4 hó után", a váltó lejáratát határozottan jelöli meg, épp ugy, mintha a lejárat „kelettől négy hó múlva" ki­fejezéssel jelöltetett volna meg, amennyiben kétséget nem hagy fenn aziránt, hogy a jelen esetben a váltótőke a váltó kiállításától számí­tott négy hó után azonnal fizetendő, azaz a fizetés a kelettől számított négy hónap után követelhető, az elsőbiróság végzését megvál­toztatni kellett. (3479/905.) M. kir. Curia: A másodbiróság végzését indokainál fogva helybenhagyja. Csőd. 107. Az örökségről való lemondás a csődtörvény 28. §. 1. pontja alapján ugyan feltétlenül megtámadhatónak van jelezve, mindazonáltal e lemondásnak megtámadhatósága is attól függ, hogy a csödhitelezök követelései a lemondás idejében fennállottak-e már vagy sem. (M. kir. Curia 4281/1905. 1906. decz. 29.) M kir. Curia: Annak elöreboc átásával, hogy a másodbiróság ítéletét az 1881 : LIX. t.-cz. 35. §-a értelmében a VII. és VIII. r. al­peresek részéről is felebbezettnek vette s a másodbiróság ítéletének oly értelmezésével, hogy annak feloldó része nem az elsőbirósági ítélet marasztaló részének feloldását tartalmazza, ha­nem ennek hatályon kivül helyezésével arra nézve ad utasítást, hogy az elsőbiróság a másod­biróság által megjelölt alapon az esetleg szük­séges pótlások után uj Ítéletet hozzon, amely esetben az 1881 : LIX. t.-cz. 44. § a alkalma­zást nem nyer, a pernek s illetve annak a kér­désnek alapos elbirálhatása czéljából, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents