Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Az amerikai biztosító-társaságok reformja

116 Kereskedelmi Jog 5. sz. sek részéről becsatolt szerződési másolat tartalmából is kitűnik, tekintve továbbá, miszerint a biztosítéki váltó alapján a kereseti jog érvényesíthető és a tanuk által bizonyított ténykörülményekkel szemben alperesek azt, hogy terhökre hiány, a fogyasztási szövetkezettel szemben nincs, nem bizonyították, ennélfogva alpereseknek e részbeni kifogásai nem voltak figyelembe vehetők. De nem voltak alpereseknek egyéb kifogásai sem méltathatok, mert alpereseknek saját előadásukból is meg van állapítva, hogy a kereseti váltót kitöltetlen állapotban adták át a felperesnek a kassa-ujfalusi fogyasztási szövetkezet javára. Minthogy pedig ha a váltó egy meghatározott rendelvényes javára lett elfogadva, kinek neve a váltón nem lett kitöltve s ha ezen váltó alapján felperesként más lép tel, mint akire nézve megállapodás történt, alpereseknek azon kifogása, hogy a váltó szerződésellenesen töltetvén ki s felperes annak nem jogszerű birtokosa, figyelembe nem vehető, mert alperesek nem is állítják, hogy a váltónak kizárólag kassá ujfalusi fogyasztási szövetkezet rendeletére leendő kitöltése tekintetében állapodtak meg. Minthogy pedig a kitöltetlenül átadott váltóürlap akkor, ha a kitöltés iránt a felek közt megállapodás egyáltalán létre nem jött, a váltóbirtokos által tetszés szerint kitölthető és így az átadott váltó utólagos kitöltése ellen a váltóadós sikerrel fel nem szólalhat s minthogy alperesekkel szemben az a körülmény, hogy a kereseti váltó mi módon leendő kitöltése tekintetében megállapodás létesült, igazolást nem nyert s igy felperes a váltónak tartalma szerinti kitöltésétől eltiltva nem volt, telepítve pedig a váltó nem lett s nincs is, ennélfogva a váltó tartalma szerint felelőssé vált alperesek, a kifogások mellőzése és a sommás végzés hatályának fen tartása mellett, a kereset értelmében a fizetésre kötelezendők s mint pervesztesek, a perköltségekben is marasztalandók voltak. (5819/1905. polg ) A kassai kir Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s a sommás végzés hatályon kívül helyezésével felperest keresetével mind a két alperessel szemben elutasítja. Indokok: Az alperesek részéről 1. a. másolatban becsatolt szerződés tartalmából, amelynek, mint állitóan elkésetten bemutatott bizonyítéknak a figyelembe vétele ellen a felperes végiratában tiltakozott ugyan, de tartalmi valóságát kétségbe nem vonta, továbbá Z. J. és A. S. tanuk vallomásából megnyugvással megállapítható, hogy az alperesek a kereseti váltót kifejezetten mint elfogadók irták alá s adták át biztosítéki váltó gyanánt a felperes L. J-nek, mint a „Kassa-Újfalu és vidéke fogyasztási szövetkezete " igazgatójának, az alperesek üzletkezelése idejében netán felmerülő hiányok és károk fedezésére. Az a körülmény, hogy ezt a váltót L. J. nem a nevezett szövetkezet, hanem a saját nevében érvényesiti s pedig akként, hogy a kereseti váltó rendelvényesének önmagát irta be a váltó szövegébe, csupán azt eredményezi, hogy a felperes, aki ezek szerint nem váltójogi átruházás utján jutott a váltó birto kába, mindama kifogásokat tűrni tartozik, amelyek az alpereseket az eredeti váltóbirtokosnak tekintendő szövetkezettel szemben megilletnék, egyébként azonban a felperes kereseti jogát nem érinti; mert az alperesek nem is állították, hogy a felperes a szövetkezet igazgatóságának beleegyezése nélkül, tehát jogtalanul érvényesítené a kereseti követelési a saját nevében. Helyt kellett azonban ^dni az alperesek ama kifogásának, hogy amennyiben a fent megállapított tényállás és illetve az 1. a. szerződés szerint mind a két alperes kifejezetten elfogadóként irta alá a peres váltót; a felperes nem volt jogosítva a kereseti váltónak az aláíráskor üresen hagyott lényeges kellékeit, nevezetesen az intézményezettek megnevezésére szolgáló részét olyképen kitölteni, hogy ezzel az alperesek váltójogi kötelezettsége változást szenvedjen és L. J. kibocsátóvá váljék. A kereseti váltó tehát eme megállapodás ellenes kitöltés figyelmen kivül hagyásával az alperesek és a szövetkezet között létrejött megállapodásnak megfelelő eredeti tartalma szerint lévén elbírálandó, alapos az alpereseknek az a védekezése, hogy a váltó s illetve okirat olyannak tekintendő, mint amelyből a kibocsátói névaláírás — az idegen váltónak a V. T. 3 §. 5. pontjában meghatározott egyik lényeges kelléke — hiányzik, amelyből ennélfogva az alperesekre a V. T. 6. §-a értelmében váltójogi kötelezettség nem származik. Ez alapon a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a felperest keresetével mindkét alperessel szemben elutasította. (3454/1905.) M. kir. Curia : A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert ha a váltón a V. T. 3. §-ának 5. pontja szerint megkívánt kibocsátói aláírás alakilag megvan, a kibocsátói aláírás anyagi érvénytelensége a váltó érvényét nem érinti ugyan, de a jelen esetben bizonyítást nyervén az a körülmény, hogy mind a két alperes a kereseti váltót, mint elfogadó irta alá, bizonyítva van az is, hogy ennek a váltónak, amelyen az alpereseken kivül más aláírás nincs, a kibocsátója hiányzik, ennélfogva helyesen mondta ki a másodbiróság, hogy ebből a váltóból az alperesekre nézve a V. T. 6. §-a értelmében kötelezettség nem származik. 105. A kibocsátó részére a váltóösszeget leszámítoló pénzintézet sem tekinthető harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak, ha maga irja be magát rendelvényesnek a váltóba. (M. kir. Curia 1591/1905. — 1906. decz. 19.) A debreczeni kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, felperest kerese-