Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 5. szám - Ipari betegségek és az angol balesetkártalanitási törvény módositása

104 Kereskedelmi Jog 5. sz. szolgáltat az összes államok szocziális törvényhozásainak. Az ipari baleseteknek és az ipari mérgezéseknek a jogkövetkezmények szempontjából való azonosítására már történt egy izben kísérlet a szocziálpolitikai törvényhozásban. Svájczban a gyári munkáról szóló 1877. évi márczius hó 23-án kelt szövetségi törvény felhatalmazta a szövetségtanácsot azon iparoknak rendeleti uton való megjelölésére, melyek nyilvánvalóan s kizárólag (erwiesenermassen und ausschliesslich) bizonyos veszélyes betegségeket okoznak és a melyekre a törvény rendelkezésénél fogva a munkaadó szavatossága kiterjed. A gyári törvény megalkotása idején (1877-ben) ugyanis Svájcznak még nem volt oly törvénye, mely a cyárüzemböl folyó felelősséget megállapította volna. A törvényhozás tudatában volt annak, hogy az általános magánjogi szabályok az ipari balesetekre nem alkalmazhatók, s ezért az 1877. évi ipartörvényben ideiglenesen, addig is, mig aziránt külön törvény nem intézkedik, felállította azon elveket, melyek az ítélő bírónak a munkaadó fellőssógónek megállapításánál irányadóul szolgáljanak. Ezen elvek szerint a gyáros kártérítéssel tartozik mindazon esetekben, midőn a gyáros munkását vagy valamely alkalmazottját szol gálatának ellátása közben a gyáros vagy megbízottjának vétkessége folytán baleset éri. Egyébként szavatosság terheli a gyárost külön vétkesség nélkül is, hacsak a gyáros be nem bizonyítja, hogy a bal eset felső erőhatalomnak, vagy a sérült munkás saját vétkességének tulajdonítandó. Ha a vétkességben a sérült munkás részes volt, ugy a gyáros kártérítési kötelezettsége arányosan leszállítandó. Az 1877. évi gyári törvénynek ezen rendelkezései 1884. évi október hó 11-ig voltak hatályban, a mely napon a gyári üzemből folyó szavatosságot szabályozó különleges (1881. évi június hó 25-én kelt) törvény lépett életbe, mely egyébként a gyári törvényben megállapított elveket vette át. E törvény az ipari balesetekből származtatott kártalanítási igények érvényesítésére a baleset bekövetkezésétől számított egy esztendei határidőt irt elő. A munkaadó felelőssége, mint emlitve volt, a törvényben megállapított feltótelek mellett a veszélyes üzemek által okozott ipari betegségekre is kiterjedt. A szövetségtanács a gyári törvény felhatalmazása alapján ily veszélyes üzemnek minősítette azon gyárakat, melyekben a következő anyagok állíttatnak elő vagy dolgoztatnak fel, ugymind.: ólom és ennek vegyületei és ötvözetei; higany és vegyületei ; arzén és vegyületei ; sárga vagy fehér foszfor; irrespirabilis gázok (kénessav, légenysavas gőzök, sósav, chlor, jod, brom ós fluorhydrogen) ; mérges gázok (kénhy drogén, szónsulphyd, szénmonoxyd, szénsav); cyan és vegyületei; benzin ; anilin ; nitroglycerin; phenylhydrazin; végül ide tartozik az oly anyagokkal való foglalkozás, melyek himlőt ihimlőbetegekkel érintkezésben volt tárgyak kezelése folytán, például papirgj-árkban, rongygyöjtő-telepe ken, mosódákban, fertőtlenítő ós temetkezési vállalatoknál), lépfenét vagy takonykórt (lépfenében vagy takonykórban elhullt állatok eltakarítása stb. folytán) okozhatnak. Időközben Svájcz a betegség és baleset esetére való biztosítást külön (1899. évi október hó 9-iki) törvényben szabályozta, a nélkül azonban, hogy az ipari betegségek által okozott munkaképtelenség vagy halál esetére való kártalanításról gondoskodott volna, Mindössze akként intézkedett, hogy a szorosan vett balesetek kártalanítása tekintetében egyidejűleg hatályon kívül helyezett 1881. évi szavatossági törvény határozmányai az ipari mérgezések által okozott munkaképtelenség eseteire továbbra is érvényben maradnak, ha e munkaképtelenség tartama a betegsegélyző pénztárak kötelező szolgáltatásának tartamát (vagyis egy esztendőt) meghaladja. Az ipari betegségek által okozott munkaképtelenségből a betegsegélyző pénztárak szolgáltatásain túlmenő igények kót esztendő alatt évülnek el. A franczia kormány is foglalkozott az ipari betegségek kártalanításának kérdésével. A franczia kamara néhány tagja ezelőtt három esztendővel a munkaadó felelőségének az ipari betegségekre való kiterjesztése iránt terjesztett elő törvényjavaslatot. A javaslatból törvény ugyan nem lett, de az akkori kereskedelemügyi miniszter (Millerand) a javaslatban érvényesített elvnek szocziális és iparegészségügyi jelentőségére való tekintettel megbízta a kereskedelemügyi minisztérium kebelében szervezett iparegészségügyi bizottságot (comité d'hygiene industrielle), hogy a kérdés gyakorlati megoldását tanulmányozza s megfelelő javaslatot tegyen. Az ipari betegségek közül a munkaadó felelősségének megállapítása szempontjából csakis a krónikus mérgezések okoznak a gyakorlatban némi nehézséget, krónikus mérgezés alatt értve oly ipari betegséget, melyet ugyanazon anyagnak a szervezetre való hosszú ideig tartó és állandó behatása idéz elő. Az akut mérgezések, melyek előre nem látott, hirtelen beálló esemény nyomán következnek be ós halált vagy hosszas munkaképtelenséget okoznak, mindenben az ipari balesetek jellegét viselik magukon, s igy kétségtelen, hogy ezekkel azonos elbánás alá is esnek. A munkaadó szavatosságát ily akut mérgezésekért tehát vitatni nem lehet. A krónikus ipari mérgezések felderítése, a foglalkozással való nexus causalis bizonyítása s igy a munkaadó felelősségének megállapítása azonban nem egy nehézségbe ütközik. E tekintetben széles különbség választja el az akut ipari mérgezéseket a krónikus mérgezésektől. Az előbbi momentán szakítja meg a munkás foglalkozását, könnyen ismerhető fel, oka nehézség nélkül állapitható meg. A krónikus ipari mérgezéseknél ellenben igen gyakran néhány heti, sőt nmn ritkán nóhány hónapi megfigyelésre