Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 4. szám - A cheque utján való fizetés. [Rövid közlemény]

96 Kereskedelmi Jog 4 Sí. munkás." Az elsőbiróság Ítéletében megnevezett tanuk vallomása szerint pedig 1903. decz. 24 én ifj. Cs. A. a baleset 3 db „F. & Gr." czég részére érkezett s e czég által vidékre még az nap továbbittatni kivánt sodronykötélcsomagnak a raktárból a vasúti kocsiba való berakása körül teljesített munka közben akkép érte, hogy — mint az elsőbiróság ítéletének indokolásában is helvesen megállapítva van — a függőleges állásba helyezett s a raktárból kifelé gurítani megkezdett első csomag oldalt, a másik két csomagra s onnan ifj. Gs. A-nak, ki az elugrásnál megcsúszva hanyatt esett, lábára dőlt s azt szárban eltörte. Minthogy Sz. J. tanúnak azt a vallomását, hogy ifj, Cs. A. kérdéses munkához utasítást nem kapott, arra önként ajánlkozott s távozásra felszólittatott volna, a többi tanú nem támogatja, sőt ezek vallomásából az tűnik ki, hogy fennebb említett s egyenként 9 mm. sulyu csomagoknak a vasúti kocsiba való berakásához az alperes saját alkalmazottjai közül M. E. feladási raktáros utján ifj. Cs. A.-t is kirendelte ; minthogy az áruknak szállítás czéljából vasúti kocsikba való berakása, következéskép a kereseti cselekmény az 1874 : XVIII. t. czikk 1. §-ában körvonalazott üzem tekintete alá esik s így az annak teljesítése közben előállott baleset a vaspálya üzeménél szenvedett sérülésnekminősül, amely által okozott károkra nézve a vaspályavállalat felelősségének kérdésében az idézett törvényszakasz határozmányai szolgálnak irányadóul : ennélfogva alperesnek ezzel ellentétben előterjesztett alaptalan kifogása mellőzendő s mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperes kárléritési kötelezettsége felperessel szemben az idézett törvényszakasz alapján megállapítandó azért volt, mert alperes míg egyrészről emárithatlan eseménynek vagy egy harmadik személy elhárithatlan cselekményének fenforgását maga sem vitatta, addig másrészről azt. hogy a testi sértést a sérülésnek saját hibája okozta, nem bizonyította. Ipar. 95. Szatócsüzletben zsir és szalonna árusítható. (A m. kir. ker. min. 1906. deczember 31-én 97.093. sz. a. kelt elvi határozata.) Komárom vármegye alispánjának. Az alispán ur részéről 1906\ évi november hó 8 án 9.999. ai/906. szám alatt hozott s az elsőfokú véghatározattal egybehangzó másodfokú iparhatósági véghatározatot, melyben K. Gy. b.-i lakos, hentes iparost elutasítja ama kérelmével, mely szerint B. községben a szatócsok a zsir és szalonna elárusitásától eltiltassanak, nevezett által a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem s azt a felhozott indokoknál fogva helybenhagyom II. Külföldi joggyakorlat. Biztosítás. 3. A közlési kötelezettség meg van sértve a tűzbiztosításnál és ez alapon a kár kifizetése megtagadható, ha a biztosított tulajdonaként állított üzleti berendezés túlnyomó részben másnak képezi tulajdonát és azt a biztosított csak haszná latra bírja bérben. (Németország. Reichsgericht.) S. hannoveri vendéglős ingóit és ingatlanát az egyesült hannoveri tüzbiztositó pénztárnál tűzkár ellen biztosította. A kötvényfeltételek 3. és 5. §-ai szerint a biztosított a legnagyobb lelkiismeretességgel köteles közlési kötelezettségének megfelelni, különösen pedig a kérdőívet a legnagyobb pontossággal keli kiállítani, mert ellenkező esetben a kötvényfeltételek 13. §-a szerint a biztosítási ügyletből folyó mindennemű igényét elveszti. 1904. szept. havában a biztosított tűzkárt szenvedett, melynek folyamán 4000 korona értékű ingói ós ingatlanai estek áldozatul. A biztositó azonban a kötvényfeltételek 13. §-a alapján megtagadta a kár kifizetését, mert állítása szerint a biztosított üzleti berendezésének legnagyobb részét még a biztosítási ügylet megkötése előtt W. nevü hamburgi lakosnak eladta. A vételi szerződés értelmében a biztosított berendezését eladta, de a vevő azt továbbra is eladónak használatára bérbe adja. A biztosított a biztositó ellen folyamatba tett perben előadta, hogy egyrészről a biztosítási ügylet megkötésekor nem ismerte a kötvényfeltételeket, másrészről' pedig a biztosítási ügynök hozzájárult ahhoz, hogy a berendezést, mint sajátját tüntethesse fel. A hannoveri törvényszék felperest keresetével elutasította s ezt az ítéletet a cellei felebbezési bíróság helybenhagyta. Az ítélet indokolása lényegében a következő: A biróság tényként megállapítja, hogy felperes a közlési kötelezettségét megsértette, mert nem jelentette be a kérdőiven a társaságnak azt, hogy berendezését eladta. Nem védekezhetik felperes azzal, hogy a biztozitási ügylet megkötésekor a kötvényfeltételeket nem ismerte, mert — ha azokat csak a kötvény tartalmazza is — felperes a kötvény átvételével és a dij kifizetésével a kötvényfeltételeknek hallgatólagosan alávetette magát. Arra nézve, vájjon az ügynök a helytelen bejelentéshez hozzájárult-e, a biróság a bizonyítást el nem rendeli, mert a biztosítási ügynök a joggyakorlat szerint nem a biztosítótársaság képviselőjének, hanem a biztosított megbízottjának tekintendő, ennélfogva az ő hozzájárulása nem lényeges. Nem volt tekintetbe vehető felperesnek az a védekezése sem, hogy ámbár ő berendezéseit a biztosítási ügylet megkötése előtt adta is el, a vételi szerződés csak az ügylet megkötése, sőt a tűzkár beállta után lépett csak életbe. Azon körülmény, hogy a biztosított tárgyak kinek a tulajdonát képezik, nagy fontossággal bir a koczkázat megbirálásánál és így a biztosítási ügyletet hatálytalannak kellett kimondani, mert a közlési kötelezettség jóhiszemű betartásánál felperesnek legalább is meg kellett volna említeni, hogy ily értelmű ügyletet kötött. Felperes az ítélet ellen felülvizsgálattal élt, melyet azonban a Reichsgericht elutasított, a II. fokú ítéletet felhívott és felhozott indokainál fogva helybenhagyván.