Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 1. szám - A részvénytársaságok és szövetkezetek időtartamának meghosszabbitása

1. BZ. alapszabályainak az időtartamra vonatkozó intézkedései közgyűlési határozattal sem módosíthatók, ha azok a tervezetből vétettek át; a miben ugyan implicite az is benfoglaltatik, hogy amennyiben nem a tervezetből vétetett át ez az alapszabályi intézkedés, megváltoztatható közgyűlési határozattal is, azonban ez a magában álló határozat még nem tekinthető a birói gyakorlat állandó megnyilatkozásának, a melylyel ezt a kérdést igy eldöntöttnek lehetne tekinteni. Figyelmet érdemel ez a határozat azonban minden esetre abban a tekintetben, hogy az alapszabályoknak a társaság tartamára vonatkozó intézkedése meg nem változtatható, tehát a társaság tartama meg nem hosszabbítható oly esetben, amelyben ez az intézkedés a tervezetből vétetett át, mert ebben az esetben a megváltoztatásnak, illetve a meghosszabbításnak útját állja a keresk. törvény 179. szakaszának utolsó bekezdésében foglalt az a tiltó rendelkezés, hogy ilyen esetben a kérdéses intézkedést még közgyűlési határozattal sem lehet módosítani. És figyelmet érdemel ez a határozat különösen azért, mert hiszen a gyakorlatban a legtöbb esetben éppen magában a tervezetben határoztatik meg a részvénytársaság tartama és igy voltaképen már a Guriának ebben a határozatban elfoglalt álláspontjánál fogva sem lesz lehetséges: a részvénytársaság tartamának közgyűlési határozattal való meghosszabbítása. És ha, amint fentebb láttuk, a részvénytársaságokra nézve arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy ez, az alapszabályokban előre meghatározott tartamát közgyűlési határozattal minden részvényesre kötelezőleg meg nem hosszabbithatja, mennyivel inkább kell ugyanennek a felfogásnak a szövetkezetekre nézve is érvényesülnie. A szövetkezeteknek jogi szervezete nem egy tekintetben lényegesen különbözik a részvénytársaságok szervezetétől. A szövetkezet tagjai nak felelőssége egészen más alapokra van fektetve, mint a részvényeseké. A szövetkezeti tagoknak a szövetkezet vagyonához való igénye is egészen másképen van szabályozva, mint a részvényeseknek a részvénytársaság vagyonához való igénye. Amint fentebb előadtuk, a részvényes még abban a szerintünk lehetetlen jogi álláspontnak elfogadása esetében is, hogy a részvénytársaság közgyűlése elhatározhatja alapszabályilag meg3 határozott tartamának meghosszabbítását, a társaság fel nem oszlása által érintetik ugyan a társasági összes vagyonhoz a keresk. törv. 204. §-a alapján szerzett jogaiban, mindazonáltal bizonyos mérvben mégis recompensatiót talál részvényének a tartaléktőke és más fel nem osztott társasági vagyon által minden esetre befolyásolt forgalmi értékben, — nem ugy azonban a szövetkezeti tag. A szövetkezeti tag ugyanis a keresk. törv. 252. §-a szerint a szövetkezet feloszlása esetében igényt tarthat a szövetkezetnek a tartozások kielégítése után fenmaradó egész vagyonának ő reá eső részére. Ha tehát a szövetkezet közgyűlése a szövetkezet minden tagjára kötelezőleg elhatározhatná a szövetkezet alapszabályilag megállapított tartamának meghosszabbítását, akkor az ehhez a határozathoz hozzá nem járult tag minden kárpótlás nélkül megfosztatnék ettől a keresk. törv 252. §-a alapján a társasági vagyonhoz szerzett igényétől. A szövetkezetből való kilépése esetében ugyanis az a határozattal meg nem elégedő tag, aki a szövetkezet üzleti esélyeinek sokszor nem csekély terheiben tovább osztozkodni nem akarva, a szövetkezetet otthagyja, a keresk. törv. 237. §-a értelmében máshoz nem tarthatna igényt, mint a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint ő reája eső üzletrészhez. Nem tarthatna tehát igényt a szövetkezetnek sem tartaléktőkéjére, sem más vagyonára és az ezekre a vagyonokra a keresk. törvény 247. és 252. §-ai értelmében már megszerzett jogait minden kárpótlás nélkül elvesztené csak azért, mert a szövetkezet közgyűlésén a nem is teljes, hanem csak határozatképes számban megjelent tagok többsége az összes többi tagokat arra kényszerithetné, hogy a szövetkezetnek a keresk. törv. 247. §-a szerint, a törvény erejénél fogva beállott feloszlása helyett, nyugodjanak bele a szövetkezet tovább működésének folytatásába. Már pedig ez egy jogilag lehetetlen álláspont. Lehetetlen ugyanis, hogy a szövetkezet közgyűlésének többsége a törvény 247. §-ában kötelezőleg előirt feloszlás helyett a szövetkezet tartamának meghosszabbítását a kisebbségre is kötelező hatálylyal kimondva, ezzel implicite azt is kimondhassa, hogy a szövetkezetben továbbra is benmaradni nem kívánó tagok a keresk. törvény 252. §-a alapján szerzett joguktól megfosztva, kénytelenek legyenek azzal a sokkal kisebb vagyonilletménynyel megelégedni, amelyet Kereskedelmi Jog