Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám

52 tudomásul vette, de nem lehet szükségkép arra következtetni, hogy a törvényszéknek egyúttal a felperes betéti kamattőkésitésének megszüntetéséről tudomással kellett birnia és különösen nem lehet arra következtetni, hogy a törvényszék ezt a be sem jelentett körülményt jóváhagyólag tudomásul vette. 28. A kőművesmester, aki valamely ház építésénél a kőműves munkát elvállalja, ebbeli foglalkozásában nem foglalkozik kereskedelmi ügyletekkel, mert foglalkozása munkájának értékesítésében, nem pedig ingó dolgoknak a K. T. 258. §. 1. pontja alá tartozó, továbbadás végetti megszerzésében vagy a K T. 259. §. 1. pontja alá tartozó át- vagy feldolgozásában áll. Minthogy eszerint a kőművesmester, ha nem egyszersmind épitővállalkozó is, nem kereskedő és valamely ház építésénél a kőműves munkák elvállalása nem kereskedelmi ügylet, ezért a hivatása folytatásából keletkezett követelés elbírálására a keresk. elj. 5. § ának a kereskedelmi hatáskört megállapító rendelkezése nem alkalmazható. (Budapesti kir. Ítélőtábla. 3103/1904. — 1904. DOV. 25. Ipari baleset. 29. A „rendkívüli közveszélylyel járó" ipari és gyári vállalatnál alkalmazott munkásokat az üzemi munkaközben ért baleset miatt a kártérítési kötelezettség a munkaadót terheli, ha csak ez be nem bizonyítja, hogy a balesetet a sérült gondatlansága vagy szándékossága okozta. Ilyen munkának tekintendő a kőrobbantási iparüzem is. — Az a munkaadó, aki,a saját munkásainak a saját munkaszakmájában csak olyan módon ad alkalmat a kiképzésre, hogy a munkás részéről elsajátított veszélyes módszer a munkás életére vagy testi épségére veszélyt hozó lehet és ilyen munkást kellő felügyelet és ellenőrzés nélkül a veszélyes munkára alkalmaz, nem hivatkozhatik jogszerűen a munkás gondatlanságára és nem szolgál neki mentségül az, hogy a veszélyes munkára más hasonszerü vállalatoknál is ugyanilyen veszélyt hozható módszer szokott alkalmaztatni vagy hogy másutt is ily veszélyes módszert elsajátított munkások szoktak alkalmaztatni. (M. kir. Curia, mint felülvizsgálati bíróság. 1904. L G. 367. — 1904. november 30.) M. kir. Curia: Mindkét peres fél felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: A felebbezési bíróság tényállása szerint felperesek az alperes kőbányájában köveknek robbantására szolgáló olyan munkára voltak alkalmazva, amely munka azzal jár, hogy a kőbe 4 méter mély lyukat fúrtak, abba dynamitot helyeztek el és ezt a lyukba alkalmazott 70—80 centiméter hosszú gyújtózsinór segélyével felrobbantották, amely munka a munkás életére és testi épségére veszélylyel jár. Tényállásként van megállapítva az is, hogy felpereseket a baleset, amely miatt mindketten mindkét szemük látó képességét elvesztették és ezzel teljesen munkaképtelenekké váltak, az alperes kőbányájában reájuk bizott ilyen kőrobbantási munka közben érte Tényállásként állapította meg a felebbezési bíróság, hogy e veszélyes munkához alkalmazott felperesek semmiféle előzetes elméleti vagy gyakorlati szakoktatásban nem részesültek, hanem egyszerű napszámosok, akik a robbantáshoz az ismereteket csak más robbantó munkások eljárásának a megfigyelése által szerezték meg. Megállapítást nyert az is, hogy az alperes kőbányájában kizárólag az volt a szokás, hogy az úgynevezett kenési munkáknál a gyújtó zsinór hosszát nem a lyuk mélységéhez arányítva mérik ki, hanem pusztán ahhoz, hogy a talaj minősége megengedi-e a lyuktól való könnyű és gyors eltávozást, ugy. hogy ahol a talaj megengedi, hogy akár 4—5 méter mély lyukhoz is csak egy 50 cm.—1 méter hosszú gyujtózsinórt szokás alkalmazni és pedig akként, hogy annak felső vége meggyújtatván, a töltény a zsinórral együtt a lyukba be lesz bocsájtva, s hogy ekként a felperesek is ezt az eljárást sajátíthatták el. Ilyen tényállás mellett az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróság ítéletének az a döntése, hogy az alperes a baleset következményeiért felelős. Ugyanis a rendkívüli közveszélylyel járó ipari és qyári vállalatnál alkalmazott munkásokat az üzemi munkaközben ért baleset miatt a kártérítési kötelezettség a munkaadót terheli, ha csak ez be nem bizonyítja, hogy a balesetet a sérült gondatlansága vagy szándékossága okozta. A felebbezési biróság azonban azt a jogkérdést, hogy a baleset előidézésében terheli e a felpereseket gondatlanság, helyesen döntötte el és az alperesnek ez irányban felhozott panasza alaptalan; mert az a munkaadó, aki a saját munkásainak a saját munkaszakmájában csak olyan módon ad alkalmat a kiképzésre, hogy a munkás részéről elsajátított veszélyes módszer a munkás életére vagy testi épségére veszélyt hozó lehet és ilyen munkást kellő felügyelet és ellenőrzés nélkül, a veszélyes munkára alkalmaz, nem hivatkozhatik jogszerűen a munkás gondatlanságára, és nem szolgál neki mentségül az, hogy a veszélyes munkára más hasonszerü vállalatoknál is ugyanilyen veszélyt hozható módszer szokott alkalmaztatni, vagy hogy másutt is ily veszélyes módszert elsajátított munkások szoktak alkalmaztatni. E mellett már most közömbös az a körülmény, hogy a felperesek balesetét a kellő felügyelet és ellenőrzés nélkül alkalmazott gyujtózsinórnak a fúrt lyukhoz arányított rövidsége okozta e, vagy pedig a felebbezési biróság részéről a szakértők véleménye alapján elfogadott az a lehetőség, hogy a gyújtó-zsinór abban a szerkezeti hibában szenvedett, hogy nem lassan, hanem egy pillanat alatt végig égett és a dynamit töltényt idő előtt robbantotta fel, mert az első esetben a munkás kiképzésének és a felügyeletnek s ellenőrzésnek hiánya, utóbbi esetben pedig az alkalmazott anyag nem kellő minősége a felperesek gondatlanságát megállapítani nem alkalmas.