Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 2. szám

44 Kereskedelmi Jog 2. sz. hogy a tőzsdei választott bíróság reformját nem vagy nemcsak a hatáskör korlátozásában, hanem az eljárás megfelelő szabályozásában kell keresni, azonban hozzájárul még egy másik szempont is. A tőzsdei választott bíróság ítélkezése ellen főleg azért panaszkodnak, mert a tőzsdejáték kifogását az 1888-ban hozott plenáris határozata daczára sem szokta figyelembe venni. Ha tehát megadatnék a mód arra, hogy a tőzsdei választott bíróság Ítélete megkorrigáltassék, a panaszok menten összeomlanának. S ez esetben nem is volna szükség arra, hogy a hatáskör megszorittassék. Hiszen a mit a hatáskör megszorításával akarnak elérni, elérhetik azzal, hogy a védekezés érvényt szerez magának. A nehézség azonban épen abban a kér-, désben rejlik, vájjon lehetséges-e fogalmilag, hogy a tőzsdei választott bíróság ítélete megkorrígáltassék, felülbiráltassék ? Az a körülmény, hogy a tőzsdei bíróság választott bíróság, nem zárja-e ki a felülbírálást ? Mert a választott bíróságnak egyenesen az a jellegzetes tulajdonsága, mi több, lényege, hogy nincs kötve semmihez, legjobb belátása és lelkiismerete szerint határoz és Ítélete elannyira végleges, hogy senki által felül nem bírálható. Minden attól függ tehát, vájjon igazában választott biróság-e a tőzsdei biróság ? Jelen soroknak czélja kimutatni, hogy a tőzsdei választott biróság a sió igaz értelmében választott bíróságnak nem tekinthető s ezért egyáltalán nincs fogalmi akadálya annak, hogy Ítélete felülbirálat tárgyául szolgáljon. Okfejtésem a dolog természete szerint a választott biróság fogalmából kell, hogy kiinduljon. Mi a választott biróság? „A választott bírósági eljárás — úgymond Wach a német polgári perrendtartásról irt kézi könyvének 64. és 05. lapján — hasonlít a perhez. Czélja, csakúgy, mint a pernek, a jogvitának itélét által való eldöntése és ezt a czélt majdnem ugyanannyira hatályos eszközökkel éri el. Ami a megváltoztathatlanságot illeti, a választott biróság döntése szakasztott oly erővel I bír, mint. a bírói ítélet. De a választott biró- j sági eljárás még sem per. Nem kényszeroljárás és nem jogvédelem. E mellett a felek akaratán nyugszik. És a választott bíróságnak joghatósága sincsen. Az ő feladata nem a jogszolgál- I tatás és a peres kényszerítő hatalomnak gyakor- j lása. ítélete a végrehajthatóság szempontjából nem kényszerítő erejű. 0 egyszerűen választott : biró és mint ilyen a felek akaratára vezeti vissza működését. Ehhez képest tevékenysége nem is a jogalkalmazásban, hanem a jogvitának lelkiismeretes kiegyenlítésében nyilvánul meg." Majd hozzá teszi ugyanott a 75. lapon: „ Valamint maga az egész eljárás, ugy a választott biró ítélete is a felek rendelkezése alatt áll. Ellenben a bírói itélet a legkevésbé sem ; a felek ugyan ! a bírói ítéletből folyó jogaik felett szabadon rendelkezhetnek, de az ítéletet, mint ilyent meg nem történtté nem tehetik. Holott annak mi sem áll útjában, hogy a felek a választott bi; rósági szerződést minden következményével, ; tehát az ítélettel együtt is, utólag felbontsák, : vagyis abban állapodjanak meg, hogy jogvitáj jukat még el nem döntöttnek tekintik. Ezért a felek, ha nekik ugy tetszik, a választott biró által elbírált ügyüket ismét per tárgyává tehetik, anélkül, hogy a bírónak, akinek netán tudomása volna a választott bírósági ítéletről, jogában állna azt hivatalból figyelembe venni." A kép nem volna teljes, ha nem emelnék ki még egy momentumot, amelyről ugyan Wach nem tesz említést, de Grupp-Stein „Die Civilprocessordnung für das dautsche Reieh" cz. müvének V. kiad. II. köt. 864. lapján annál nyomatékosabban beszél a következőkben; „A szerződés, amelyet a felek a választott bíróval kötnek, a megbízás vagy a szolgálati szerződés általános szabályai szerint Ítélendő meg. Ehhez képest lehet ugyan teljesítésre perelni, de a tevékenység a 88. §. szerint egyik esetben sem kényszeríthető ki. Vétkesség esetén a kártérítésért való felelősség sem ugy van szabályozva, mint a köztisztviselőknél, hanem a kötelmi jog általános szabályainak van alávetve". Tehát: 1. Az igazi választott biróság tisztán a felek — és tegyük hozzá — a választott biró akaratától függ ; 'J. a választolt bírónak nincs közjogi értelemben vett bírói hatalma (impérium, Gerichtsbarkeit); 3. maga a választott bírósági eljárás szintén a felek akaratának van alávetve ; 4. a választott bíró nem jogot alkalmaz, nincs a joghoz kötve, hanem legjobb tudomása és lelkiismerete alapján nyilvánítja ügydöntő véleményét, az Ítéletet, az u. n. „arbitrium"-ot; 5 a felek a választott biróság ítélete felett szabadon rendelkezhetnek, s igy azt közös akarattal félre is tehetik, végül 6. a választott birónak felelőssége nem köz-, hanem magánjogi. Mindezek a vonások a mi választott bírósági eljárásunkban is meglelhetők. Az 1—3 alatti ismérvek felől vonatkozó törvényeink kifejezetten intézkednek. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 495. §-a szerint a feleknek szabadságában áll peres ügyeik eldöntését kölcsönös szerződés folytán választott bíróságra ruházni; a 498. §. szerint jogukban áll a birák személye iránt megegyezni s az 1881 évi LIX. t-cz. 74. §-a szerint a választott biró csak saját írásbeli nyilatkozata alapján kötelezhető a bíráskodás elvállalására. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 506. §-a értelmében, „ha az eljárás folyamában kézbesítés, tanúkihallgatás, szakértői vélemény vagy eskütétel szüksége