Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

L sz.1 vötől és amenyiben a vevő az átvételt meg nem ejti, ezen részmennyiséget a vevő terhére eladja, más szóval, vájjon a részmennyiségek lehívási határidejének eltelte után, az eladónak csakis az összes részmennyiségek vagy pedig azoknak csakis egyes része iránt is van-e joga a vevő ellen a késedelme következményeit érvényesíteni. Kereskedelmi törvényünk az ily esetre intézkedést nem tartalmaz, ellenben a Budapesti áru- és értéktőzsde áruüzleti szokásafci\y .esetre kifejezetten intézkednek, amenynyiben ugyanis a 40. §. az eladót arra kötelezi, hogy a szállítási határidő utolsó hétköznapján a teljesítés helyén a 'szállítandó áru egész mennyiségét átadásra készen tartsa, mert ellenkező esetben a vevő késedelméből ő jogokat nem származtathat. Ezen jogszabályban kifejezett felfogással épen ellentétes álláspontot foglal el a német „Reiehsgerlcht" II. 103/1903. szám alatt hozott következő Ítéletében : Alperes feledvizsgálati kérelmében azt adja elő, hogy felperes, miután 1901. év végén az eladott czément átvételére megállapított határidő már lejárt, ezen időponttői fogva már nem volt jogosult a hátralékos ármennyiség bármely részét alperesnek felajánlani és azt kényszereladás utján eladatni. Hogy a vevőnek késedelmét megállapíthassa, felperesnek abban a helyzetben kellett volna lennie, hogy az egész, még hátralékos árumennyiséget leszállíthassa. Erre azonban nem volt képes, amit részleges ajánlata bizonyít. Alperestől nem volt elvárható az áruk további lehívása, miután ő 1902. február elején a czement minden további átvételét megtagadta. Alperes ezen érvelése alaptalan. A fellebezési bíróság ugyanis ezen kérdéseket illetőleg a következőket állapította meg : miután mindjárt a szerződéskötésekor az volt Czélba véve, hogy az eladott czement successive hivatik le, jogosítva volt felperes a még hátralékos árumennyiség átvételének és megfizetésének követelésére való jogát az általa felajánlott részmennyiségre szorítani és alperesre bízni a további áruk lehívását, hogy ha az a felajánlott részmennyiségekkel meg nem elégszik. Ez az érvelés jogilag helyes, mert ha, mint jelen esetben, a szállítási szerződósben a vásárolt áruknak megállapított határidőn belüli folytatólagos lein vasa van kikötve, akkor ebből kétség esetében az folyik, hogy nem egységes szállítás, hanem egy egész sorozata a még egyelőre meg nem állapított részszállításoknak képezi a szerződés tárgyát, ugy, hogy mindegyik szerződő fél jogosult a szerződés tárgyának oszthatósága folytán részleges szállítást felajánlani, .illetve követelni. Jogosult pedig azt követelni, a szállitási határidő, lejárta után is anélkül, hogy . a másik fél elvesztené ama jogát, hogy a szerződéses, teljesitést az egész hátralékos árumennyiségre, vagy annak egy nagyobi) részére felajánlani, i illetve követelni nem . lenne jogosult, amennyiben erre a szerződésszerű feltótelek fenforognak. Alperes ily jogot nem érvényesített s így az további kórdós tárgyát nem is képezheti. Amennyiben azonban sem szerződéses, sem törvényes akadály lenn nem forog, mindenki jogosult valamely őt megillető igényt részlegesen is érvényesíteni. Ez a jelon esetben is alkalmazható. Különösen nem tekinthető ily akadálynak a polgári törvénykönyv 200. §-a, mely szerint az adós részleges teljesítésre nem jogosult, miután ez a szabály csak akkor irányadó, ha a felek máskép meg nem állapodnak. A jelen esetben azonban ily megállapodás létrejött, amennyiben felek megállapodtak abban, hogy az eladott árumennyiség successive szállítandó. A teljesítés ezen szerződésileg megállapított oszthatóságára pedig bármelyik szerződő fél a megállapított szállitási határidő lejárta után is hivatkozhatik, miután ez által az eredeti szerződési jogviszony lényeges tartalmán változás nem történik. Ha tehát ezek szerint felperes a szállitási határidő lejárta után még jogosult volt a hátralékos czementniennyiség egy részét alperesnek felajánlani ós ez által alperest ezen részt illetőleg késedelembe helyezni, akkor <ezen mennyiségileg megszorított késedelem beálltához csak az volt szükséges, hogy felperes ezen általa felajánlott részmennyiséget illetőleg a teljesítésre kész volt. Ezt pedig a felebbezési bíróság a megejtett kényszereladás tárgyát képező 6600 hordó czementet illetőleg kétségtelenül megállapította. Felperes végül azért is, mert alperes a hátralékos mennyiség mindennemű átvételét előre megtagadta, jogosítva volt vevő kósedelmo folytán a kényszereladást a hátralékos áru azon részére nézve megejteni, amelyre vonatkozólag alperes átvételi késedelemben volt, mert alperesnek ezen szerződósellenes magatartása által felperes törvónyadta jogain semmiféle változás nem történhetik. Közli : I)r. Spitzer József. 3. Késedelmes félnek haladékot adni nem kell, ha teljesíteni egyáltalán vonakodik. (Németország. Landgericlit Elberfeld.) Eladó sürgönyileg árut ajánlott és vevőnek sürgönyileg beérkezett rendelését effektuálta. Vevő az áru és számla vétele után sürgönyzött, hogy rendelését máskép értette, mint azt eladó. Utóbb vevő még egy sürgönyt küld, hogy eladó sürgönyözzön délig, elfogadja-e vevő rendelését, ugy, amint azt vevő érti. Eladó sürgönyöz : „Ön ért félre engem, ón korrektül jártam el." Vevő sürgönyöz : „Rendelkezzék árujáról, mert ma már eladni nem lehet, hétfőig pedig eladhatlanná lesz." Eladó visszavette erre az árut és kártérítésre perelte vevőjét, ki marasztaltatott is. Vevő azon kifogását, hogv szerződés akarategyezós hijján nem létesült, elutasították, mert nyilvánvaló akarat-eltérés esete nem forog fenn. Vevő ugyanis sürgöny-nyilatkozatát tévedés czimén meg nem támadta, igy az ügylet hatályos a kifejeKereskedelml Jog