Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

1. sz. Kereskedelmi Jog 27 10. Az eladó a vevő által át nem vett áruról már az által mint sajátjával rendelkezvén, hogy az árut más vevőnek vételre ajánlotta, az eladó a vételtől elállottnak tekintendő még abban az esetben is, ha az utóbb szándékolt ezen ujabbi vétel nem is létesült. (M. kir. Curia. 854/1904. — 1904. nov. 17.) A kolozsvári m. kir. Ítélőtábla következően itélt: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik, al­peres váltó-kifogásainak hely adatik Indokok : Felperes beismerte, hogy a kere­seti váltó értéke fejében az IV. alatti levelében körülirt Singer-varrógépet volt köteles alperes­nek átadni, ennélfogva a kereseti váltó érvénye­sítésének feltételét az alperes által felperesnél rendolt egy Singer varrógép átadása képezte, — minthogy azonban felperes beismerése sze­rint alperes a részére a b-i vasúti állomásra szállított varrógépet — mint nem kikötött mi­nőségűt — nem fogadta el, hanem felperesnek rendelkezésére bocsátotta és minthogy a per­ben kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy felperes megbízottja, kinél alperes j a varrógépet megrendelte, az alperes részére szállított varrógépet ezen tanúnak eladta és ezen eladáshoz maga felperes is hozzájárult, 1903. évi éprilis hó 23-án K. F. tanúhoz inté­zett 1. V. alatti levelében, melyben a megbí­zottja által a tanúval kötött varrógépvételi ügyletet köszönettel elfogadja, csak a havi vételár részletfizetések összege tekintetében tért el az ügynök és a tanú közt létrejött megállapodás­tól : nyilvánvaló, hogy felperes és ügynöke J. E. — a varrógépről, ennek alperes részéről tör­tént rendelkezésükre bocsátása után — a varró­gépnek mások részére történt eladóvá tétele által rendelkezett, következőleg alperes az ily körülmények között tényleg birtokába át nem vett varrógép vételárát képező váltóösszeg meg­fizetésére kötelezhető nem volt. (1482/1904. I.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokai alapján és azért is helybenhagyatik, mert felperes az által, hogy alperes részére szállított, azonban át nem vett géppel utólag mint sajátjával rendelkezett, az alperessel kötött vételügylettől elállottnak tekintendő. 11. Azt, hogy mennyi árut bocsátott a vevő rendelkezésre és hogy ebből folyóan mennyit vett át kifogástalanul, abban az esetben, ha maga a rendelkezésre bocsátás ténye vitán ! kivül áll, az eladó köteles bizonyítani. (M. kir. Curia ! 52/1904 — 1904. nov. 15.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéleté­nek az alperest 168 kor. 60 fill. tőkén felüli j viszonkövetelésóvel elutasító, nem felebbezett része érintetlenül marad, — felebbezett többi része pedig helybenhagyatik. Indokok: Az alperes a 4. és 5. alatt becsatolt okiratokkal bizonyította, hogy ő felperesnek az ez által 19633 8/mo köbláb mennyiségben szállított faárukból körülbelül 4000 köblábat mint minő­ségileg meg nem felelőt rendelkezésre bocsátott. A felperes a rendelkezésre bocsátás tényét el­ösmeri ugyan, de azt állítja és a C7. alatti levéllel kívánja bizonyítani, hogy a kifogásolt famennyiség csak 1690 01/ioo köbtáblát tett ki, továbbá azt állítja, hogy ez a rendelkezésre bocsátás is hatályát vesztette, mert alperes a D. a. levél szerint a kérdéses faárut a felperes rendelkezése alól elvonta. Minthogy azonban felperesnek állott kötelességében a keresete jog­alapjául szolgáló azt a ténykörülményt bizonyí­tani, hogy mennyit tett ki az a famennyiség, amelyet az alperes kifogástalanul átvett és ebből folyóan azt a ténykörülményt is, hogy az al­peres által utóbb 2775 köblábban meghatáro­zott, kifogásolt és a felperes rendelkezésére bo­csátott faáruk nem 2775, hanem csupán 1690 ül/ioo köbláb mennyiséget tettek ki, minthogy felperes e körülményt nem bizonyította, mert az általa C. 7. a. csatolt levél 1897. szept. 16-iki kelettel lévén ellátva, míg a 4. és 5. alatti, a rendelkezésre bocsátást igazoló okiratok 1897. deczember 6.. illetve 1897. decz. 24-iki, tehát későbbi időben kelteztetvén, ennek a kö­rülménynek bizonyítására nem fogadható el azért, mert az alperes utóbb nagyobb mennyi­ségű fát is kifogásolhatott, amint azt a kihall­gatott tanú vallja is és minthogy felperes azt a körülményt, hogy az alperes a neki rendel­kezésre bocsátott fát utóbb az ő rendelkezése alól elvonta, nemcsak hogy nem bizonyította, sőt tanú ebbeli állítását megezáfolja: mindezek­nél fogva a másodbiróság a kifogásolt és ren­delkezésre bocsátott fának mennyiségét helyesen állapította meg 2775 köblábban, amiért is íté­letének felebbezett részét a benne foglalt és egyéb ezekkel nem ellenkező indokokból hely­ben kellett hagyni. Az eladó kívánatra mindaddig köteles a vevőnek az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt adni, míg a vevőt a szerző déstől való elállásáról nem értesítette ; előbb tehát az át nem vett árut a vevő terhére jogosan el sem adhatja. (M. kir. Curia. 1264/1903. — 1904. szept. 27.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Nem vitás, hogy alperesek a gabonát nem szállították, hanem azt saját elleniratbeli előadásuk szerint 1896. októ­ber havában a losonczi gőzmalomnak eladták, de ezen eljárásuk igazolására azt hozták fel, hogy az ügylet megkötésekor abban állapodtak meg felperessel, hogy a szállítás czéljaira fel­peres fog legkésőbb 1896. évi szeptember hó 22. napjáig zsákokat küldeni, felperes azonban zsákokat nemcsak a kikötött határnapig, de októberigsem küldött, alpereseknek tehát jogukban állott a gabonát másnak eladni. Alpereseknek ez a védekezése azonban alaptalan: mert egy­magában az a körülmény, hogy felperes zsáko­kat nem küldött, nem jogosította fel alpereseket arra, hogy a szerződéstől egyszerűen elálljanak, hanem tartoztak volna a K. T. 354. §-a szerint

Next

/
Thumbnails
Contents