Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

28 Kereskedelmi Jog 1. sz. felperest erről értesíteni s neki kívánatára a zsákok utólagos beküldésérc kellő időt megadni, mert alperesek maguk sem állítják, hogy ezen elállási szándékukról a gabonának a losonczi gőzmalom részére eladásáig, vagyis 189G. évi októberig felperest értesitetlék volna, felperesnek tehát, ha a zsákok elküldése körül valóban késedelemben volt, késedelmét mindaddig jogában állott pótolni, míg alperesek őt a szerződéstől való elállásukról nem értesítették és mert e szerint nem felperes vált szerződésszegővé az által, hogy zsákokat küldeni elmulasztott, hanem alperesek szegték meg a szerződést azzal, hogy a felperes által megvett gabonát másnak adták el. (3704/1902. sz.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. 13. Az, hogy a vevők az álfaluk megvett géppel rendszerint mások gabonáját ellenérték nrellett csépeltetik, az ipari foglalkozás fogalma alá nem vonható; e szempontból tehát az illető vétel a kereskedelmi törvény 259. §. i) pontja szerint a vevőkre nézve kereskedelmi ügyletnek nem tekinthető. Ily esetben tehát a vevőkre nem alkalmazható a kereskedelmi törvény 2<>8. §-nak az a rendelkezése, hogy a közös kötelezettség vállalása egyetemleges kötelezettséget eredményez ; az által, hogy alperes és társai az illető gépet közösen vették meg és ezzel a géppel esetleg rendszerint mások gabonáját ellenérték me lett csépeltetik, alkalmi egyesület nem létesült, mert a kereskedelmi törvény 62. §a szerint alkalmi egyesü'et csak kereskedelmi ügylet tekintetében keletkezhetik. (M. kir. Curia. 1904. G. 351. — 1904. nov. 29.) 14. A reklámnaptár Horvátországban leendő használatra rendeltetett ugyan, minthogy azonban ki nem köttetett, hogy az. hotvát szöveggel készitendö, az átadott magyar mintának megfelelően magyar hátlappal készített naptár szerződés szerint elkészítettnek tekintendő. (M. kir. Curia.1664/1903 1904. november 15) Fuvarozás. 15. Valaki egy köszénbányától szenet vásárolt és megbízta ezt, hogy küldje el valakinek a szenet. A bánya ezt akként teljesítette, hogy a fuvarlevélbe feladóként a vevő nevét irta. A szén nem váltatván ki, a vasút követelte a fuvardijat és ez iránt a feladóként megnevezett vevőt beperelte és ezt marasztalni kérte azért is, mert ha csakugyan nem adott volna is megbízást arra, hogy ő szerepeljen a fuvarlevélen feladóként, mégis a feladójogaiba és kötelezettségeibe lépett az által, hogy amikor a vasút őhozzá fordult utólagos rendelkezésért, akkor a vasutat nem értesítette arról, hogy nem ő a feladó s ez által a rendes kereskedői gondosságot megsértette. Ez alapon az alsóbiróságok marasztalták is alperest, « kir. Curia azonban a feladói aláírás hamis voltától feltételezetten, elutasította a keresetet az alapon, hogy ha valakinek nevében Jogtalanul adtak fel valamely árut fuvarozás végett és ha a czimzett az árut át nem veszi és erről a vasút őt, mint megnevezett feladót értesiti, az által, hogy erre a vasutat a rendes kereskedő gondosságához képest nem értesiti arról, hogy nem ö a feladó, — még nem lépett a feladó jogaiba és kötelezettségeibe, hanem esetleg csupán kártérítéssel tartozik a vasútnak a rendes kereskedői gondosság e megsértéseért. (M. kir. Curia. 63/1904. — 1904. nov. 15.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság: Alperest végrehajtás lerhével kötelezi, hogy felperesnek 3216 kor. 87 fill. tőkét stb. megfizessen. Indokok '• Felperes arra alapította keresetét, hogy a O—P. alatt csatolt 14 fuvarlevéllel feladott szénküldeményre vonatkozólag 3216 kor. 87. fillér fuvardíj és egyéb költség megfizetését alperestől, mint a küldemény feladójától követelte. Alperes azzal védekezett, hogy a B—P. alatti fuvarleveleken levő, „Sch. és G." feladói aláírás nem valódi. Előadta alperes, hogy a kü demények tárgyául szolgáló szenet ő vette ugyan a kazinczi köszénbánya barczikai müveitől, a czimzett lédeczi czementgyár számára és előadta, hogy a kőszénbányát arra utasította, hogy a szenet a czimzettnek vasúton küldje el, de tagadta, hogy a köszénbányát azzal is megbízta, hogy alperes nevét írja mint feladó a fuvarlevelekre. Az A—I). alatti értesítő és vétlevelekből kitűnik, de nem is vitás a felek közt, hogy a czimzett megtagadta a B - P. alatti fuvarlevelekkel küldött küldemények átvételét. Alperes aira utalt, hogy a B —D. alatti értesítő és vétleveleken a barczikai kőszénbánya van feladóként megjelölve és ebből azt akarta következtetni, hogy a vasút nem a fuvarleveleket aláíró alperes czéget, hanem a kőszénbányát akarta feladónak tekinteni. Errevonatkozólag felperes azt adta elő, hogy a feladó az értesítő és vétleveleken tévesen jelöltetett meg. Nem döntő az a körülmény, hogy a kiszolgáltató állomás illető hivatalnoka az értesítő és vétlevelek kitöltésénél a feladó nevét a fuvarlevélben foglalt megjelöléstől eltérően, tehát nyilvánvalólag tévesen jelölte meg, mert alperes nem is állítja, hogy a tévedésből kár származott, a tévedés megtörténte pedig nem fosztja meg felperest attól, hogy jogait a valódi feladóval szemben érvényesíthesse stb. Alperesnek már abból is kellett tudnia, hogy a fuvarleveleké?! ő szerepel fdadóként, mert a vasút hozzáfordult utólagos rendelkezésért. Ha alperes nem akarta a feladó jogait gyakorolni, akkor arról kellett volna értesíteni a vasutat, hogy nem tartja magát az áru feladójának. Ez a rendes kereskedői gondosság mellett alperes kötelessége lett volna egyrészről azért, hogy az esetleges felelősséget magáról elhárítsa és másrészről azért, hogy a vasútra nézve lehetővé tegye, hogy azonnal a valódi feladóhoz fordulhasson. Minthogy alperes ezt nem tette, hanem a küldeményekről az S. '/. alatti levél szerint rendelkezett és ezzel a feladó jogát gyakorolta, ennélfogva alperest abban az esetben, ha a fuvarleveleken levő