Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

1. sz. Részvénytársaság és szövetkezet. 5. A szövetkezetbe való belépéshez szükséges Írásbeli nyilatkozatot más bizonyítási tények nem pótolhatják, igy különösen az sem, hogy az állítólagos tag a szövetkezetnél törzsbetétkönyveket váltott. A ki tehát nem írásbeli ajánlat folytán lépett be a szövetkezetbe, az általa befizetett üzletrészeket, mint tartozatlan fizetést visszakövetelheti és a csődtömeg elleni csödkövetelésként érvényesítheti. (M. kir. Curia 1629/903. — 1904. nov. 29.) Magy. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperesnek 169Ö korona követelése valódinak mondatik ki. Indokok: Alperes beismeri, hogy felperes a közadós szövetkezetbe Írásbeli nyilatkozat nélkül, pusztán törzsbetétekről szóló könyvecskék váltásával lépett be. Minthogy azonban a K. T. 224. §-ának utolsó bekezdésében foglalt parancsoló rendelkezés szerint szövetkezetbe való belépéshez Írásbeli nyilatkozat kívántatik, mely írásbeli nyilatkozat más bizonyító tények által nem pótolható: felperest a közadós szövetkezet tagjának nem lehet tekinteni. A dobg ily állásában a felperes által töi zsbet étek gyanánt vagyis üzletrészekre befizetett pénzek nem képeznek a keresk. törv. 237. §-ában foglalt rendelkezések alá eső üzletrészt, hanem tartozatlan fizetést és ennélfogva felperes javára a csőd elrendelése előtt létrejött oly követelést képeznek, mely a csődtörvény 2., 59. és 62. §-ainak egymást kiegészítő rendelkezései szerint a csődhitelezők között elégítendő ki. 6. Ha a szövetkezet kebelében megalakult évtársulat időtartamának zárhatárideje beleesik a K. T. 2U7. § ában emiitett azon egy évbe, amelynek elteltével követelheti csak a kivált tag a ráeső üzletrészt, akkor ezen egy év eltelte előtt különös megállapodás esetében sem számithatók be a befizetett üzletrészek a szövetkezet által a tagnak adott kölcsönösszegbe. Ezen jogelv alkalmaztatott alábbi esetben. (M. kir. Curia. 7948/1903. — 190-1. nov. 29) A veszprémi kir. törvényszék : A kir. t( rvényszék alperest kötelezi arra, hogy 1819 kor. tőkét és ennek 1901. évi január 1-étől járó 5% kamatát a felperesi szövetkezet csődtömege részére megfizessen. Indokolás: A felperesi szövetkezet keresetét arra alapította, hogy alperes a felperesi szövetkezetbe 1895. évben tagként belépvén, tagsági jogán 1819 koronát vett fel kölcsön és az alapszabályok szerint megállapított kamatokat 1900. évi deczember 31-ig fizette. A felperesi szövetkezet időközben a feloszlást és felszámolást kimondotta és annak közzétételétől számított 6 hó eltelte után a kölcsön visszafizetésére alperest is felszólította, de mert eredménytelenül, kereseti kérelme az, hogy alperes az 1819 korona kölcsöntőke és ennek 1901. január 1-től járó 5°/o kamatai megfizetésére köteleztessék. Alperes kérte a kereset elutasítását azért, mert ö mint szövetkezeti tag 6 éven keresztül heti 8 koronával, összesen 2490 koronát fizetett be és ezen üzletrészéből a kereseti 1819 koronát nem kölcsön, hanem visszavette és az évtársulat végeztével, 1901. január 1-én még neki járt 677 kor. töke és az osztalék, végül ugyanezen alapon beszámítási kifogással is élt, mert üzletrésze még 1901. január 15-én esedékessé vált s igy ha a kereseti összeg kölcsön lett volna is, az üzletrészéből leszámítva még neki jár 667 kor. tőke. Elvetendő volt alperesnek azon kifogása, hogy ő a kereseti összeget nem kölcsön vette, hanem befizetett üzletrészéből visszavette, mert alperes beismerte, hogy ő a befizetéseket mint szövetkezeti tag üzletrész fejében teljesítette, ugyanezt igazolja a nem kifogásolt 2. '/. alatti tagkönyv-másolat is. Tekintve pedig, hogy alperes beismerése szerint 1895. évi január 1-ón lépett be szövetkezeti tagnak és pedig a csatolt alapszabályok 3. §-árak megfelelően 6 évi időtartamra, tagsági minősége tehát 1900. évi deczember 31-én szűnt meg, ezen időt megelőzőleg üzletrészét tekintettel az 1875: XXXVII. t.-cz. 231., 233. § aira. vissza nem vehet e, hanem az alapszabályok 2-ik szakasza szerint a betett összeg */s részéig csak kölcsönt kaphatott, de hogy a keresetbe vett összeget alperes kölcsön vette és pedig üzletrészére könyvkölcsön czimén, bizonyítja az A 7. alatti könyvkivonat és 2. •/• alatti tagkönyv másolat, végül alperesnek azon beismerése hogy a felvett összeg után kamatot fizetett. Nem volt elfogadható alperesnek beszámítási kifogása sem, mert nem vitás ugyan, hogy befizetett üzletrésze 2496 kor. s igy a kereseti 1819 kor. kölcsön beszámítása mellett még részére jár visszatekintve azonban, hogy alperes az üzletrészeket mint szövetkezeti tag fizette be, tagsági minősége pedig 1900. deczember 31-ével szűnt meg, tekintettel arra, hogy felperes a feloszlást és felszámolást 1901. évi márczius 17-én, tehát az 1875 : XXXVII. t.-cz. 251. §-ban előirt egy évi elévülési határidőn belül mondotta ki és ezzel az elévülést megakasztotta, alperes az 1875 : XXXVII. t.-cz. 237. §-a alapján üzletrésze kiadását avagy beszámítását ez idő szerint nem követelheti, mert az elsősorban a társaság hitelezői követelésének fedezetéül szolgál, alperes viszonkövetelése tehát ez idő szerint nem liquid és nem esedékes, beszámításra tehát nem alkalmas, hanem tekintettel arra, hogy a felperesi szövetkezet ellen 1902. évi június 21-én csőd nyittatott, esetleges követelésére csak a csődeljárás során, az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 252. §-ában meghatározott módon nyerhet kielégítést. Nem bir alappal alperesnek azon érvelése sem, hogy ő mint szövetkezeti tag a felvett kölcsönért a jelen per utján felelősségre nem vonható, hanem csakis a végfelosztási terv elkészülte után, mert a szövetkezetnek vagyonalkatrészét képezik a kölcsönök is és csak a követelések behajtására vonatkozó eljárás be-