Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

1. sz. Kereskedelmi Jog 17 támadási és kártérítési perek kapcsán a kir. Curiára felkorülnek. Különös figyelmet érdemel joggyakorlatunk iránya a részvényjog körében. Következetesen ragaszkodik legfelsőbb bíróságunk azon álláspontjához, hogy az egyes részvényesnek nincsen káitérités iránti kereseti joga az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjai ellen, ha különben igazolni is tudná ezek gondatlan, sőt szándékos károsító cselekményeit is; a részvényesek kisebbsége teljesen ki van szolgáltatva a többség elnyomásának. Holott a törvényünk az egyes részvényesnek önálló kártérítési jogát kifejezetten nem zárja ki és nagyon sok szó férhet ahhoz, vájjon csakis azon alapon, mert kereskedelmi törvényünkben egy szakasz foglaltatik, mely szerint mindazon jogokat, melyek a részvényeseket a társaság ügyei tekintetében illetik, a részvényesek összesége a közgyűlésen gyakorolja," a törvény szabadelvű értelmezése mellett meg lehet-e fosztani a részvényest az általános magánjog szerint mindenkit megillető azon jogtól, hogy a neki jogtalanul okozott kár megtérítését követelheti. Az általunk elfoglalt álláspontból folyólag csak helyeselhetjük legfelsőbb bíróságunknak a most elmúlt évben hozott abbeli határozatát, hogy a részvényesnek törvényileg biztosított kereseti jog terjedelme magában foglalja a részvényesnek azt a jogát is, hogy a jóváhagyott évi mérleg adatainak helytelenségét vitathassa és bizo nyithassa ; ebbeli jogának gyakorolhatása végett pedig joggal követelheti vagy azt, hogy a jóváhagyott mérleg mindazoknak az adatoknak részletes felsorolását tartalmazza, amelyeknek ismerete szükséges a mérleg helyességének és törvényszerű összeállításának megbirálásához, vagy pedig azt, hogy ezen adatok törvény-, illetve alapszabályszerü más módon közöltessenek ; ebből kiindulva a részvényesnek joga van a társaságtól követelni, hogy ha a mérlegben az „értékpapírok," „különféle követelések", „külön tartalék", „különféle tartozások", s más hasonló általános elnevezések czimén felvett összegek ott részletesen fel nem soroltattak, ez a részletezés neki az arra hivatott fórumon, t. i. vagy a közgyűlésen vagy ha az ott megtagadtatott, a bíróság előtt a perben megadassék. Viszont a társaságok jogos érdeke szempontjából lehetetlen el nem ismerni, miszerint a bírói gyakorlat által a részvényesnek az általános magánjog alapján megadott az a jog, hogy az anyagi jogsérelmeken nyugvó megtámadási kereseti jogát a közgyűlés határozata ellen 32 évig érvényesítheti, agyakorlatban egyrészt igen gyakran kivihetetlen, mivel ily hosszú idő elteltével legtöbbször az előbbi állapotba való visszahelyezés már lehetetlenné vált, másrészt ez által, különösen nagyobb pénzügyi müveleteknél és egyéb ügyleteknél a rosszhiszemű vagy malkontens részvényes a társaság egész működését megbéníthatja. Figyelmet és megvitatást érdemel kir. Curiánk azon határozata is, mely szerint a közgyűlés elnöke a tanácskozás és határozathozatalhoz megkívántató rend és nyugalom érdeke szempontjából jogosítva van ugyan a közgyűlésen megjelent minden egyes oly részvényestől, aki a tanácskozáshoz és határozathozatalhoz szükséges rendet és nyugalmat a közgyűlés komolyságához nem illő viselkedésével veszélyezteti, a szólásjogot arra az egy tárgyra nézve elvonni, amely tárgy fölött való tanácskozás és határozathozatal alkalmával az illető részvényes a megkívántató rendet és nyugalmat az előrebocsátott figyelmeztetés daczára is rendetlen magatartásával veszélyezteti, — de nem áll jogában az, hogy az illető részvényestől a szólásjogot a közgyűlés egész tartamára megvonhassa. Aggályaink vannak ezen kétség kivül helyes czélzatu birói döntésnek oly általánosságban való követése ellen, amint az elv ezen Ítéletben kifejezésre jutott; különösen félünk, nem-e alkalmas ezen elv követése arra, hogy az obstrukcziónak tért és alkalmat engedjen immár a részvénytársaságok és szövetkezetek közgyűlésén is? Ellenben — a felhangzó ellenkező vélemények daczára is — feltétlenül helyesnek tartjuk a kir. Curiának az elmúlt évben először nyilvánított abbeli álláspontját, hogy az igazgatósági és felügyelöbizottsági tagok ellen a K. T. 218. és következő szakaszaiban meghatározott cselekmények vagy mulasztások miatt az eljárás megindításánál törvény-analógia révén 3 évben állapította meg az élévülési határidőt. Az ellentétes vélemények szerint a vonatkozó büntető rendelkezések ily rövid elévülési idő megállapítása által hatályosságukat veszítik, ámde ezzel szemben figyelembe veendő, hogy büntetőjogi rendszerünkkel nem lehetne magyarázatát adni annak, hogy e szóban forgó vétségek elévülés szempontjából súlyosabb elbírálás alá