Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

18 Kereskedelmi Jog 1. sz. kerüljenek, mint azok a vétségek, melyek büntető törvényünkben ilyenekül stautálva vannak. Egyéb­ként pedig fenmarad az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjainak magánjogi anyagi felelős­sége az általános 32 évi elévülési határidőn belül. A szövetkezeti joggyakorlat köréből mint különösen üdvös praecedenst emiitjük meg Cu­riánk azon határozatát, hogy a be nem fizetett üzletrész után az alapszabályok szerint fizetni kötelezett hetenkinti késedelmi birság is a ka­mat tekintete alá esik és a kikötött tulajdon­képeni kamattal együtt a nyolcz százalékot meg nem haladhatja. Amennyiben ez a joggyakorlat köztudatba menne át, legalább részben orvo­solva lennének azok a bajok, melyek a hitelszö vetkezetek révén a szövetkezeti eszmét diszkre­ditálták. Figyelemre méltó Curiánknak legújab­ban hozott azon határozata is, mely szerint a szövetkezetbe való belépésnél a formaszerü be • lépési nyilatkozatot nem hetyettesiti a törzsbetét­könyv váltása és ily esetben az ezekre befizetett összegek, mint tartozatlan fizetés visszaköve­telhetők. A kereskedelmi ügyletek nem teljesítéséből folyó következmények megállapításánál igen nagy mértékben ismerhető fel birói gyakorlatunknál a kötbér birói mérséklésére irányuló szándék, mely leginkább akként valósulhat meg, hogy a kérdéses ügyletek, amennyiben csak lehetséges, r.em minősíttetnek kereskedelmi ügyleteknek; szükséges is, hogy a méltányosság követelmé­nyei lehetőleg figyelembe vétessenek, hogy ke­reskedelmi törvényük szigorú parancsa, mely kereskedelmi ügyekben a kötbér összegének bi­rói korlátozását nem engedi meg, amennyire lehetséges, enybittessék; inkább megfelelőnek tartjuk ez irányban a német kereskedelmi tör vény rendelkezését, mely a birói mérséklést csak akkor zárja ki, ha a kötbért kereskedő vállalta el üzletének üzeme körében és még ennél is alkalmasabbnak a franczia jogot, mely kereskedelmi ügyekben is alkalmazza a kötbér mérséklését megengedő code civilt és az angol jogot, mely szintén megengedi a kötbér mér­séklését kereskedelmi ügyekben is akkor, ha a kötbér kikötésének czélja a szerződés teljesíté­sének biztosítása volt. A vételi ügyletekre vonatkozólag joggyakor­latunkról ujat aligha mondhatunk: bíróságaink érzik azt a nyomasztó terhet, melyet itélkezé seiknél rájuk a törvény az által rótt, hogy az áru haladéktalan megvizsgálásának és a kifogá sok azonnal való közlésének elmulasztásához az áru nem kifogásoltságát fűzte jogi következmé­nyül. A törvény ezen és egyéb szigorát enyhi­tendök, az Ítéletek gyakran feszitik az őket visszatartó korlátokat és ezért a vételre vonat­kozó jogi helyzet hazánkban ma is, a kódex harmincz éves fennállása után is, eléggé bizony­talan. Hasonlóképen nagy a zavar a biztosítási jog körében a tekintetben, hogy az ügynök ál­tal tett kijelentésekből és cselekményekből folyó hátrányok melyik félre, t. i. a bizto­sító vállalatra, vagy az ajánlattevőre hárul­nak-e? Bíróságaink ugyan folyton hangoztat­ják azt az elvet, hogy az ügynök a biztosítónak ajánlatok felvételére megbízott közege, de ebből csak a nyilvánvaló, csalásnak is bátran nevez­hető megtévesztés esetén vonják le állandóan a biztosított fél javára a következményeket, míg egyéb esetekben a peres ügynek bírósági kime­netele egyenesen kiszámíthatatlan. — A díjfizetés kötelezettsége és a díjfizetéssel összefüggő egyéb jogviszonyok, különösen a biztosítási szerződés hatálya és érvénye tekintetében a jogállapotnak örvendetes megszilárdulását jelenthetjük, melyet Curiánknak merész állásfoglalása idézett elő azon elv proklamálásával, hogy ha a biztosítás kezdete a kötvényben naptárszerüleg meg van határozva, a biztosítási szerződés hatályba lé­pését nem lehet a díjfizetés és a kötvény ki­adása megtörtektől függővé tenni és hogy ily eset­ben a dij is megfizetendő, mert a koczkázat ellenértékeképen a dij is feltétlenül követelhető. Kétségkívül merész volt ezen döntés és eredeti, — támadták és támadják is érette Curiánkat és annak szerzőjeként egy kiváló biránkat eleget, de az elfogulatlannak be kell látnia, hogy a jogegy­séget máskép biztosítani lehetetlen volt és ha a megoldás kifejezetten nem is találja alapját keres­kedelmi törvényünknek a biztosításra vonatkozó intézkedéseiben, megvan a létjogosultsága azon általános elv alapján, hogy senki se tartozzék szolgáltatni ellenszolgáltatás nélkül. És ha a vége jó, akkor minden jó. Már pedig elvitatha­tatlan, hogy ez elvi döntés nyomában a hely­zet javult, a biztosító vállalatok megfelelően módosították kötvényfeltételeiket és kevesebb ugyan az ellenszolgáltatás nélkül perrel behaj­tott első dijak összege, de legalább hozzájárul ez is ahhoz, hogy a biztosítási vállalatok renom­méját tönkre tevő kinövések valamelyest korlá­toztassanak.

Next

/
Thumbnails
Contents