Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 1. szám

16 Hálátlan feladat az, amit mi e megállapításunkkal végzünk, de sem czélunk, sem okunk nincsen, amiért meggyőződésünket elhallgatnék. És különösen sajnáljuk, hogy e megállapítás az igazságügyi tárcza mostani birtokosának kormányzati idejére esik. Nincsen senki, aki kétségbe vonná igazságügyminiszterünknek mély tudását és fáradhatatlan munkásságát. A folyó évi költségvetési vita folyamán az ellenzék szónoka is ugy jellemezte őt, hogy „egész életét, minden idejét a jognak szenteli és kodifikatórius működése előtt mindenki tisztelettel hajlik meg, — ő az ország első jogásza.' De, sajnos, külső jelenségekben, az eredményeiében alig látjuk mindennek nyomát. Hiába vannak készen a kereskedelmi ügyletek átruházásáról, az uzsoratörvény módositásáról, a biztosító magánvállalatokról, a részletügyletekről, a chequeről, a tengeri magánjogról, a szövetkezetekről, a kartellekröl, a perjogról és a végrehajtási törvény novellájáról szóló javaslatok ; — mit érnek ezek, ha elavulnak, mielőtt törvényerőre emelkednének? Meggyőződésünk szerint a zavart parlamenti helyzet csak magyarázatául szolgálhat vigasztalan igazságügyi állapotunknak, de nem mentségéül. A baj az, hogy a kormány azon tárczáinak birtokosai, akikre bizott kormányzati ágak elsenyvednek a parlamenti zavarok folytán és ezek között elsősorban a kir. igazságügyminiszteré, engedik, hogy az országgyűlés működése lehetetlenné tétessék olyan parlamenti javaslatok beterjesztése által melyeknek nem lehet jogosan oly fontosságot, vagy sürgősséget tulajdonítani, hogy azzal minden egyéb kormányzati érdek félretétele indokolva volna. Az igazságügyi tárcza keretébe tartozó érdekek kifelé való érvényesülésének a kormányzat többi ágai által feltétlen szükség nélkül való elnyomását nem kellene szó nélkül tűrni, hanem azok érvényesítéséért a kormány kebelében erélyesen sikra kellene szállani, amint azt Szilágyi Dezső megcselekedte, vagy amint Darányi Ignácz kieszközölte javaslatainak parlamenti letárgyalását és ezek által a földrnivelésügyi tárczának aranykorává emelte ugyanazt az időt, amely alatt igazságügyi kormányunk tökéletes tétlenségre volt kárhoztatva. * * * Törvényalkotásunkra óloinsulylyal nehezedik a módszer is, melylyel azt eszközlik. Törvényeink ugyanis német-osztrák módra készülnek: .rendszeres" alkotások képében. Harmincz 1. 87.. évvel ezelőtt készült kereskedelmi törvényünkön megemlíthető változtatás mind a mai napig nem történt és ennek folytán a kifejlődött forgalmi viszonyok egy jelentékeny része törvényes szabályozás nélkül maradt, másik részébe pedig a törvény által nyitva felejtett kapukon a rosszhiszeműség annyira behatolt, hogy onnan már csak nehéz szerrel lesz kiverhető. Az angol-franczia törvényalkotási módszert kellene nálunk meghonosítani, mely nem vár évtizedekig vagy negyedszázadokig a felmerült hiányok pótlására vagy érezhető bajok orvoslására a végből, hogy mindezek egy rendszeres, a vonatkozó joganyag egész területét felölelő törvényben eszközöltessenek, hanem nyomban törvényhozási szabályozás alá bocsátja novelláris uton a felmerült kérdéseket. Hogy csak egy példát említsünk, az angol részvényjogot szabályozó 1862. évi Companies Act-on pótlásokat és változtatásokat eszközöltek 1864, 1867., 1870., 1877., 1879., 1880., 1883., 1890., 1891., 1892., 1893., 1900. és 1902. években. Az igaz, hogy a nálunk irányadó szempont szerint az angol részvényjog : nem szép, az angolok szempontjából azonban részvényjoguk: jó. * * * A törvény hiányain és hibáin segíteni a törvényhozás után első sorban a törvénykezés hivatása. Joggyakorlatunk tényleg megfelel ebbeli feladatának, néha a törvény betűje ellen való magyarázás által is. Sajnos azonban, hogy azon ügyekben, melyekben a felebbvitel a kir. Curiához nincsen, vagy csak kivételesen van megengedve, az egyöntetűség hiányával gyakran találkozunk. így mindjárt a czégjog terén alig van jogász, aki még aránylag elég egyszerű esetekben is biztos megoldáshoz tudná juttatni a felmerülő kérdéseket. A jogi helyzet nem csak az egyes kir. Ítélőtábláknak, hanem szinte az egyes törvényszékeknek területe szerint más és más. Csak egyik például hivatkozunk a czégvalódiság elvének gyakorlati keresztülvitelére és ennek keretében arra a kérdésre, vájjon a czég szövegéből ki kell-e tűnnie, hogy annak tulajdonosa nő. A részvényjoggal kapcsolatos czégjog pedig maga a megtestesült zűrzavar. Nincs olyan alapszabálytervezet, melyen a kifogásolni akaró czégjegyzékvezető a hibák tömegét fel ne tudná fedezni és hogy az ellenkező szélsőség hová vezet, annak sajnálatos bizonyságai némely alapszabályok, melyek többnyire a megKereskedelmi Jog