Kereskedelmi jog, 1905 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1905 / 5. szám

122 zett oly levele, hogy ,, eddigi fizetésére nézve pedig elégítse magát a kezén levő pénztárból." A franczia kereskedelmi törvény 434. czikke szerint nincs helye a 433. < zikk szerinti elévülésnek : „s'il y a cédule, obligation, arrété de compte ou interpellation judiciaire" (ha a követelés cédule-ön stb. alapszik.) Mit jelent .,cédule", „obligation", „arrété de compte", azt megmondja a közkézen forgó kommentárok bármelyike. A sok közül álljon itt kettő, liogron „Code de Commerce expliqué par des motifs et par des exemples" (A kereskedelmi törvény, indokai és példák által magyarázva) czimü munkájában a 434. czikkhez ezt írja: „On entend ici par cédule, Vacte sous seing-privé, et par obligation, Vacte devant notaire, par lequel les parties ont reconnu Vobligation et constaté les droits du créancier contre le débiteur". („Cédule1' alatt itt azt a magánokiratot, „obl'gation" alatt pedig azt a közjegyzői okiratot kell itt érteni, melylyel a felek a kötelezettséget elismerték és a hitelezőnek az adós elleni jogait megállapították.) Boúlay-Paty pedig: „Cours de droit commercial marüime" (tengeri kereskedelmi jog tanfolyama) czimü munkája 14. czimének 1. fejezetében (section) ezt irja: „cédule, c'est á dire, par un biliét sous seing-privé, portant promesse de payer á la volonté du créancier, ou dans un temps préfix,.." „obligation, devant notaire ..." („cédule", azaz oly magánokirat, mely a hitelező kívánságára vagy határozott időben teljesítendő fizetési ígéretet tartalmaz, — „obligation" oly közokirat...) Ezek szerint „cédule1' akkor létezik, ha a hajóvállalkozó magánokiratban kötelezte magát a parancsnoknak hátralékos fizetését határozott összegben sajátjából megfizetni; „obligation" pedig akkor, ha ezt közjegyzői okiratban tette. Végre „arrété de compte" nem egyéb, mint a számadás eredményének a számadás végén tett elismerése, llogron az idézett czikkhez: „Arrété de compte. L'acte por lequel les parHes ont reconnu leur compte, et fixé la somme dont le débiteur est redevable. Cet arrété de compte est mis ordinairement par le débitair au bas mémoire du créancier." (Számadás elismerése. Az az irat, melylyel a felek számadásukat elismerték és meghatározták azt az összeget, melylyel az adós fél tartozik. Ezt az elismerést az adós fél rendszerint a számadás végére teszi.) Nyilvánvaló teíiát, hogy a kérdéses levél, mely nem számozkodás eredménye, melyben sem összeg, sem fizetési igéret nem foglaltatik, nem képez sem „cédule"-t, sem „obligation'-t, sem „arrété de compte'-ot és hogy ennélfogva annak létezése a hajó parancsnok fizetésének elévülésére mi befolyással sem bírhat. Mi vezethette tehát mégis az adóbíróságokat abbeli elhatározásuknál, hogy a parancsnok fizetését megítéljék ? Azt hiszem, az a be nem vallott indok, hogy a franczia kereskedelmi törvény 258. §-ának régi szövegében foglalt intézkedést, melyet a franczia törvényhozás is az 1885. évi augusztus hó 12-én kelt törvénynyel hatályon kivül helyezett és a hajószemélyzetre nézve sokkal kedvezőbb intézkedéssel helyettesített ós amely Európa más államaiban is ki lett küszöbölve, igazságtalannak tartották. Ha ebbeli feltevésemben nem tévedek, bátran merem állítani, hogy kár volt ezt tenniök. Eltekintve ugyanis attól, hogy a törvény világos szövegét a birónak akkor is alkalmaznia kell, ha az illető rendelkezést elhibázottnak tartja, az én igénytelen tudomásom és tapasztalatom szerint, az adriai tengerpart hajóvállalkozői és hajósnépe a kérdéses rendelkezést éppenséggel nem tekintik elavultnak, hanem élő jognak. Jól tudom, hogy a magyar „Tengeri Magánjogról szóló Törvényjavaslat 2G. §-ának 1. czikke igy szól: „A hajó-vdllalkozó egész vagyonával felelős : 1. a hajószemélyzetnek a szolgálati viszonyból eredő követeléseiért" ; — de meg vagyok győződve, hogy ebből törvény soha sem lesz; mert hajótörést fog szenvedni a magyar-horvát tengerpart hajó-vállalkozóinak ellentállásán, melynél ezeknek erős fegyverük lesz, hogy bár Olaszországban is vannak, akik a hajószemélyzetre kedvezőbb intézkedést óhajtottak a törvénybe felvenni, a törvényhozás azt mégis mellőzte és az 1882-ik évi olasz kereskedelmi törvény 535. czikkébe újra felvette, hogy: nel caso di préda, di roltura e di non fragio con perdita totale della nave e del carico, i marinai non possono pretendere alcun salario, (a hajó elfogásának vagy a hajónak és egész rakományának elvesztével járó hajótörés esetén a tengerészek semmi fizetést sem igényelhetnek), — kijelentvén az 546. czikkben, hogy Je disposozioni riguardanti i sahrii e la cura d'ei marinai si applicano anche al capitano o padrone" (a tengerészek fizetésére és ápolására vonatkozó intézkedések a parancsnokra, illetve hajóvezetőre is alkalmazandók).